Unger Anna, az NVVH elnöke már az első munkanapján arra kérte a NAV-ot, hogy azonosítsa a bevételeik legalább háromnegyedét közbeszerzésekből megszerző vállalkozásokat. A cégek neve egyelőre nem nyilvános, de a törvény alapján a hivatal nem mérlegelhet: a listára kerülő vállalkozásokat vizsgálnia kell.
Unger Anna első munkanapján bekérte azt az adatbázist, amelyből kiderülhet, mely magyar cégek váltak szinte teljesen az állami megrendelések függvényévé.
Az RTL Híradó értesülése szerint a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnöke arra kérte a NAV vezetőjét, hogy állítsák össze azoknak a vállalkozásoknak a listáját, amelyek bevételének legalább 75 százaléka közbeszerzésekből származik.
Ez az első valóban kézzelfogható lépés azóta, hogy Unger Annát a komoly társadalmi és szakmai vita ellenére megválasztották a hivatal élére.
A lista azonban egyelőre nem nyilvános. Ezért ma még senkiről sem lehet felelősen kijelenteni, hogy biztosan szerepel rajta.
A 75 százalék nem politikai ötlet, hanem törvényi küszöb
Az NVVH-ról szóló szabályozás alapján hivatalból kell megvizsgálni azokat a cégeket és kapcsolt vállalkozásaikat, amelyek az előző öt év valamelyikében nettó árbevételük legalább 75 százalékát közbeszerzésekből, koncessziókból, állami vagy uniós támogatásokból, illetve állami forrású vagy állami garanciával nyújtott hitelekből szerezték.
Unger tehát nem saját ízlése alapján készíttet feketelistát. A NAV-adatok segítségével egy törvényben rögzített kockázati szempontnak megfelelő vállalkozásokat azonosíttat.
Ez fontos különbség. Egy demokratikus jogállamban a hatóság nem azért indíthat vizsgálatot egy cég ellen, mert annak tulajdonosa ellenszenves, gazdag vagy jó kapcsolatokat ápolt az előző kormánnyal.
A vizsgálat alapja adat és törvényi feltétel lehet.
Az viszont már önmagában súlyos rendszerhiba, ha vállalatok egész sora éveken keresztül szinte kizárólag az államtól, az uniós támogatásokból és a politikai döntésektől függő szerződésekből tudott megélni.
A listán szerepelni még nem bizonyítja a korrupciót
A 75 százalékos arány teljesülése önmagában nem jelenti azt, hogy az adott vállalkozás bűncselekményt követett el.
Vannak olyan ágazatok és speciális szolgáltatások, amelyekben természetes, hogy a legfontosabb megrendelő az állam vagy valamelyik önkormányzat. Egy közbeszerzés elnyerése pedig önmagában természetesen nem bűn.
A vizsgálatnak éppen arra kell választ adnia, hogy volt-e valódi verseny, indokolható volt-e az ár, megfelelően teljesítették-e a szerződést, történt-e tiltott összejátszás, illetve visszakerült-e a kifizetett pénz egy része politikusokhoz, közvetítőkhöz vagy strómanokhoz.
A cél tehát nem az, hogy minden állami beszállítót automatikusan bűnözőnek nyilvánítsanak. Azokat a cégeket kell alaposabban megnézni, amelyek üzleti sikere szinte teljes egészében a közpénzek folyamatos áramlásától függött.
Mészárosék neve felmerülhet – de a listát még nem láttuk
Kézenfekvő lenne azonnal Mészáros Lőrinc, Szíjj László, Tiborcz István vagy más, az Orbán-korszak alatt meggazdagodott üzletemberek vállalkozásait emlegetni.
Ezek a cégek valóban rengeteg állami és uniós megrendelést nyertek. Az Ellenszél is beszámolt arról, hogy nyomozás indult az Orbán Győző és Mészáros Lőrinc cége között kötött kőszerződések miatt.
Ebből azonban még nem következik automatikusan, hogy valamennyi érintett vállalkozás átlépi a törvényben meghatározott 75 százalékos határt. Ehhez a NAV-nál található bevételi adatok, a kapcsolt vállalkozások és a pénzforrások részletes vizsgálata szükséges.
A lista éppen azért fontos, mert véget vethet a találgatásoknak.
Nem politikai közismertség vagy sajtómegjelenések alapján rangsorolná a cégeket, hanem abból indulna ki, hogy ténylegesen mekkora arányban függtek a közpénztől.
Már nem csupán ígéret az egész Orbán-korszak átvilágítása
Unger Anna korábban azt mondta, hogy az NVVH az egész Orbán-korszak gyanús állami pénzmozgásait megvizsgálná.
A NAV-tól bekért lista ennek az ígéretnek lehet az első gyakorlati lépése.
Ha az adatbázis valóban elkészül, abból kirajzolódhat az Orbán-rendszer egyik legfontosabb gazdasági mechanizmusa: hogyan épültek fel olyan vállalatbirodalmak, amelyek látszólag a piacon működtek, bevételeik jelentős része azonban állami döntésektől függött.
A rendszer lényege ugyanis nem feltétlenül az volt, hogy minden szerződés hamis, minden beruházás fölösleges vagy minden vállalkozó bűnöző lett volna.
A probléma a koncentrációban rejlett. Abban, hogy ugyanazok a szereplők újra és újra megjelentek az autópályáknál, vasútépítéseknél, szállodáknál, energetikai beruházásoknál, kommunikációs kampányoknál és állami ingatlanügyleteknél.
A hivatalnak ehhez emberekre is szüksége lesz
Az NVVH felállítására és működtetésére közel 2,5 milliárd forintot különítettek el. A pénzt a megszüntetett Szuverenitásvédelmi Hivatal költségvetéséből csoportosították át.
A tervek szerint a hivatal 150 munkatárssal működik majd. Körülbelül egy tucat ügyész és nyomozó már elfogadta az állásajánlatot, az állomány hozzávetőleg fele pedig a nyomozati munkáért felelős Tasnády Katalin irányítása alá kerülhet.
Ennek ára is van. Magyar Péter elismerte, hogy az új hivatal szakembereket szívhat el a már jelenleg is túlterhelt rendőrségtől, ügyészségtől és bíróságoktól.
Ezt nem lehet egyszerű átszervezési részletként elintézni. Ha az NVVH megerősítése közben más nyomozó szervek működése gyengül, akkor az állam összességében nem feltétlenül lesz hatékonyabb.
Ötmilliós fizetésért már eredményeket is lehet kérni
Unger Anna havi illetménye meghaladja a bruttó ötmillió forintot, az elnökhelyettesek pedig több mint 3,9 millió forintot kereshetnek.
Ezek kiemelkedően magas közpénzből fizetett bérek. Önmagukban azonban nem feltétlenül indokolatlanok, ha valóban független, megvesztegethetetlen és szakmailag erős vezetőket kell találni egy olyan szervezethez, amely tíz- vagy akár százmilliárdos ügyekben jár el.
A magas fizetés viszont magasabb elvárást is jelent.
Az NVVH-nak ezért belátható időn belül nyilvánosságra kellene hoznia legalább azt, hogy hány vállalkozás került a 75 százalékos küszöb fölé, milyen ágazatokból érkeznek, milyen időszakot vizsgálnak, és mikor indulnak el az első eljárások.
A konkrét cégek neve a vizsgálatok érdekei miatt nem feltétlenül hozható azonnal nyilvánosságra. A módszertan és az összesített adatok eltitkolására azonban nem lehet ugyanez kifogás.
Most dől el, hogy ez lista lesz vagy elszámoltatás
Unger Anna korábbi megszólalásai után sokan joggal hiányolták a konkrétumokat. Most először történt olyan lépés, amely valóban elvezethet az Orbán-korszak közpénzből felépített gazdasági hálózatának feltérképezéséhez.
De egy lista önmagában még semmit sem szerez vissza.
Az igazi próba az lesz, hogy a NAV átadja-e a teljes adatállományt, az NVVH valóban elindítja-e a kötelező vizsgálatokat, és a hatóságok megakadályozzák-e a gyanús vagyonok eltüntetését.
Ehhez már erősebb jogi eszközök is készülnek: a kormány javaslata alapján a bűnszervezetekhez kapcsolódó, más személyek nevére került vagyon elkobzása is könnyebbé válhat.
A közbeszerzési milliárdosok listájának bekérése tehát jó kezdet.
Most már azt kell megmutatni, hogy nem ugyanoda kerül, ahová az elmúlt évtizedek összes elszámoltatási ígérete: egy gondosan felcímkézett, soha többé ki nem nyitott fiókba.