Korábban írtunk róla, hogy Ungár Péter formabontó módon olyan állításokat tett, minthogy bizonyos kérdésekben kooperálni kell a Jobbikkal, ugyanakkor együtt kell működni az MSZP-vel, sőt, a Fidesz azon szavazóit is meg kell szólítani, akik jobboldaliként csalódtak a kormánypárt illiberális demokrácia-törekvéseiben. Emellett egy nemrégiben, az LMP belső köreinek szánt, de a sajtóba kiszivárgott levelében arról ír az LMP-s honatya, hogy nagy ziccert hagyna ki azzal a pártja, ha nem állna be Puzsér Róbert főpolgármester-jelölt mögé.
Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában hárman faggatták őt ezekről a kérdésekről. Külön érdekesség, hogy Ungárral mindhárom kérdező másként bánt, mint a „megszokott” politikusokkal. Az LMP országgyűlési képviselője ugyanis nem sallangokat puffogtat, frázisokat, amelyekre könnyelműen lehet rákontrázni, hanem az általa sokat hangoztatott mérsékletesség embere. A kérdések így legalább annyira árnyaltak voltak, mint a fiatal politikus, akire már mondtak mindent, amit a magyar közéletben mondani lehet. Mégis, a személye egyenlő az LMP-vel, hiszen ő azon kevés képviselők közé tartozik, akik próbálják demonstrálni, hogy lehet más a politika.
De mégis miben?
Erre kereste a választ Rónai Egon, aki mindenekelőtt egy ütős kérdéssel indított:
„hogy lehet egyáltalán véleménye az LMP belső dolgairól, hiszen el van tiltva mindentől, bemehet a Parlamentbe, felszólalhat, mint LMP-s képviselő, de semmi köze a párthoz.”
Ungár összegezte, hogy amíg a párt tagja, egyrészt „kalimpálni” fog, másrészt pedig, amíg egy olyan főpolgármester-jelölt vállalja a megmérettetést, aki nem öntötte még le magát egy vödör vízzel, már labdába rúghat és érdemes vele foglalkozni, főleg, hogy nem a két civakodó szekértábor valamelyikét fröcsköli, hanem képes azt a hangnemet megütni, ami a magyar közéletből nagyon hiányzik.
Rónai úgy fogalmaz, hogy Ungár kiszivárgott levelében van egy elképesztő mondat, miszerint a Puzsér mögé beálló LMP által megvalósulhat a Jobbikkal való együttműködés. A műsorvetető felteszi a kérdést: ez egy valódi cél?
Az LMP-s képviselő így felel: több olyan szempontból sem tudna az LMP a Jobbikkal közös platformra jutni, mint például Sneider Tamás nyilatkozata, miszerint Paks II. elfogadható, hiszen korábban más véleményen voltak, másfelől viszont megtalálhatóak azok az ideológiai csatározásoktól mentes pontok, ahol az ország érdekében fontos lehet egyességre jutni. Ez ugyanígy érvényes az MSZP-re is, akikkel ugyanilyen alapon működhetnek együtt: ügyek mentén, nem pedig teljes értékvállalással. Nem az összefogást skandáló, Mesterházy Attila szavát túlkiabáló tömeg fogja leváltani a kormányt, hanem a reálisan gondolkodó, megfelelő helyzetfelismeréssel bíró csoport. Ahogy Ungár a levelében fogalmaz:
“A régi ellenzék és néhány hozzájuk csatlakozó, legfeljebb életkorát tekintve új ellenzéki ott tévednek, hogy azt gondolják: aki már nem kormánypárti, az automatikusan ellenzéki szavazó lesz. Ungár Péter szerint ez az a tévedés, aminek az ára a harmadik kétharmad volt idén tavasszal. Semmi értelme azon versenyezni, hogy kinek mekkora szelet jut az elkötelezett 1,5 milliós ellenzéki szavazótáborból. A művelet, amire szükségünk van nem az osztás, hanem az összeadás – konstatálja levelében, és óvja LMP-társait az “ellenzéki véleménybuboréktól”, ahol egyre radikálisabb a hangnem és egyre kisebb a tere a józan érvelésnek. Ne tévesszen meg senkit, hogy a médiában, a fórumokon ők a leghangosabbak. Ez nem az erő, hanem a tehetetlenség hangja.”
Ungár szerint, ha markánsan próbálnánk képviselni azt, hogy aki velünk nem ért egyet, az vagy egy Soros-ügynök, vagy egy fasiszta diktátor, akkor azok az emberek, akik eddig bizonytalan szavazók, politikai otthont tudnának találni.
A társelnöki rendszerről Ungár Péter határozott álláspontot fogalmazott meg: szerinte nem társelnököknek és nem az etikai bizottságnak, hanem egy centralizált rendszerben működni tudó elnöknek kellene irányítania.