Melyik az a betegség (vagy nevezzük inkább tulajdonságnak), amelyről oly sokat hallunk, de mégsem tudunk róla semmit? Pedig nem is kicsi az a csoport, amelyik érintett benne. Ez az autizmus. Nem altruizmus és nem is artizmus. Néhányan ugyanis még a rokonfogalmakat is keverik. Az Azonnali.hu világos riportban magyarázza el a jelenség mikéntjét.
Az autizmussal élő személyek agya másképpen dolgozza fel a külvilágból érkező hatásokat, mint a miénk.
Érzékszerveik sokszor túlságosan kifinomultak, más esetekben nem elég érzékenyek, hogy befogadják a környezet ingereit. Ez az állapot problémát jelent számukra a szociális kapcsolatokban is. Különböző súlyossági szintjei vannak. Az enyhébben érintettek az élet legtöbb (de nem minden) területén képesek az önállóságra, a súlyosabban érintettek viszont folyamatos ellátást, felügyeletet igényelnek.
Az Autisták Országos Szövetsége szerint ma Magyarországon legalább százezer ember él autizmus spektrumzavarral.
Katona Judit és autista gyermeke, Mátyás számára egészen máshogy néz ki a bevásárlás. Az évek folyamán Juditnál pánikbetegség alakult ki, amit ő részben annak tulajdonít, hogy habár szeret dolgozni, a gyereknevelés miatt a munkáját fel kellett adnia. Volt olyan, hogy a pánikrohama miatt nem tudtak bemenni a boltba.
A korábban Ungár Péter országgyűlési képviselő (az Azonnali egyik tulajdonosa) által is szorgalmazott csendes órák (az áruházakban a zene és a fények időszakonkénti lecsökkentése) bevezetésével kapcsolatban azt mondta, hogy lenne igény rá:
„Mi befogott füllel megyünk Mátyással a Tescóba. Sőt próbálom elkerülni azt, hogy velem jöjjön, mert én kerültem már olyan állapotba, hogy nem bírtam átmenni vele. Olyan pánikba kerültem, hogy mi fog majd történni. Teljesen egyedül vagyunk hagyva. Fontos, hogy ez róluk szól, nem rólunk. De ha mi nem vagyunk jól, akkor nem fogunk tudni nekik segíteni.”