Márki-Zay Péter szerint az Unger Anna megválasztását követő felháborodás már nem egyszerű közösségi médiás zaj: a Tisza saját választói érzik úgy, hogy veszélybe került az elszámoltatás ígérete. Közvélemény-kutatás egyelőre nem bizonyít tömeges elfordulást, a politikai vészjelzések azonban egyre nehezebben söpörhetők félre.
„Épp most szalad ki a Tisza a kormány alól – sürgősen korrigálni kellene” – figyelmeztette Magyar Pétert Márki-Zay Péter.
Hódmezővásárhely polgármestere nem egyetlen kifogásról vagy sértett politikai szereplőről beszél. Állítása szerint bármerre jár, azt tapasztalja, hogy a választók Unger Anna megválasztását az elszámoltatás elárulásaként élik meg. Felidézte a Tisza-csoportokban megjelent tiltakozásokat, Bódis Kriszta bejegyzésének dühös reakcióit, Molnár Áron kritikáját, valamint Palotás János és Gábor György megszólalását is.
Márki-Zay odáig ment, hogy Magyar Péter kormányának legitimitását félti:
„Ha az elszámoltatásban késlekedtek, nem állítjátok meg a nemzet javainak külföldre menekítését azonnal, futni hagyjátok ezeréves történelmünk legnagyobb bűnözőit, akkor már most káoszba fordulhat a kormányzásod, odavész a legitimitás.”
Ez már nem fideszes támadás
A figyelmeztetés azért különösen kellemetlen a Tiszának, mert ezúttal nem a Fidesz propagandagépezete próbál botrányt gyártani. A kritika a kormányváltást támogató közegből érkezik.
Több Tisza Sziget még a parlamenti döntés előtt arra kérte képviselőjét, hogy ne támogassa Unger Annát. Az igazságügyi bizottságban Melléthei-Barna Márton tiszás képviselő nemmel szavazott a jelölésére, mert jogász végzettségű vezetőt szeretett volna a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal élén.
Ez önmagában még nem lázadás. Azt azonban megmutatja, hogy a döntést a Tisza saját politikai közösségén belül sem fogadták osztatlan lelkesedéssel.
Az Ungerrel kapcsolatos kételyeket szakmai szereplők is megfogalmazták. Az Ügyvédkör arra figyelmeztette a képviselőket, hogy egy ilyen hivatal élén nélkülözhetetlen a büntetőjogi tudás, a nyomozati és vádképviseleti tapasztalat, valamint a társhatóságokkal való együttműködéshez szükséges kapcsolatrendszer. Az Ellenszél korábban részletesen bemutatta az ügyvédek álláspontját.
A törvény nem írja elő, hogy az elnöknek jogásznak kell lennie. Ettől azonban még teljesen legitim kérdés, hogy a pályázók közül miért éppen egy politológus bizonyult a legalkalmasabbnak egy nyomozati és vagyonvisszaszerzési feladatokat koordináló szervezet vezetésére.
Erre a kérdésre a kormány máig nem adott ellenőrizhető választ.
A hangulatjel még nem közvélemény-kutatás
Márki-Zay állításait érdemes a helyükön kezelni. A Facebook-reakciók, a személyes találkozások vagy egy rendezvény résztvevőinek véleménye nem helyettesítik a reprezentatív felméréseket. Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a Tisza támogatottsága összeomlott volna, vagy hogy tömegek fordulnának el a kormánytól.
Az sem tekinthető hiteles szakmai értékelésnek, hogy Unger Anna oktatói adatlapján politikai tartalmú, anonim egyesek jelentek meg. Az Ellenszél által bemutatott review bombing inkább a vita elmérgesedéséről árulkodik, mint Unger szakmai alkalmasságáról.
A politikai probléma ettől még valós. A Tisza először találta magát olyan helyzetben, amikor nem a Fidesszel, hanem saját választóinak egy részével kellene megértetnie egy vitatott döntést. Ehhez azonban nem elegendő azt ismételgetni, hogy a kiválasztás szakmai volt.
A szakmaiság nem hitvallás. Bizonyítani kell.
A döntés dokumentumai továbbra is rejtve maradnak
Az Unger-ügy legkínosabb része nem az, hogy egyesek Ligeti Miklóst alkalmasabbnak tartották. Hanem az, hogy a nyilvánosság nem ellenőrizheti, milyen szempontok és pontszámok alapján rangsorolták a 94 jelentkezőt.
Az igazságügyi bizottság nem adta ki az értékelőlapokat és a jelöltek pontszámait. Hadházy Ákos ezért közérdekű adatigénylést jelentett be, és azt közölte, hogy szükség esetén pert is indít. A politikus emellett olyan információkra hivatkozott, amelyek szerint a pályáztatás csak színjáték lehetett. Ezek a súlyos állítások egyelőre nem bizonyítottak, Magyar Péter pedig visszautasította őket. A vita részleteiről itt írtunk.
Éppen ezért lenne elemi érdeke a kormánynak a dokumentumok nyilvánosságra hozatala. Ha valóban szigorú, szakmai versenyben győzött Unger Anna, akkor a pontozólapok nem veszélyt jelentenek rá, hanem igazolják a kiválasztását.
A titkolózás viszont pontosan azt a gyanút erősíti, amelyet a kormány állítólag el akar oszlatni.
Bizalmat kérnek, bizonyíték helyett
A Tisza egyes politikusainak reakciója csak tovább rontott a helyzeten. Ferenczi Gábor képviselő közölte, hogy nem „laikusok Facebook-kommentjei” alapján fog szavazni, majd Magyar Pétert és saját magát is olyan „bátor, tökös embereknek” nevezte, akikre a nehéz időkben szükség volt.
Az Ellenszél már megírta: a választók felhatalmazása nem erkölcsi adósságlevél, amelyért cserébe négy évig hallgatniuk kell. Aki közpénzből kap fizetést és közhatalmat gyakorol, annak nem megsértődnie kell a kérdéseken, hanem válaszolnia rájuk.
A „bízzatok bennünk” a NER egyik legfontosabb politikai mondata volt. A Tisza nem építhet valódi rendszerváltást ugyanebből a reflexből, csak más szereplőkkel.
Mit jelentene most a korrigálás?
Márki-Zay arra szólította fel a tiszás képviselőket, hogy ne váljanak egy újabb pártállam gombnyomogatóivá. Magyar Pétertől pedig azt kérte, merje igénybe venni a korábban lenézett „óellenzék” segítségét is, különösen egy új alkotmány megalkotásakor.
A korrigálás nem feltétlenül Unger Anna azonnali eltávolítását jelentené. Első lépésként elegendő lenne:
- nyilvánosságra hozni a pontozási rendszert és az értékelőlapokat;
- megindokolni, miért Unger bizonyult alkalmasabbnak a többi jelöltnél;
- konkrét határidőket és mérhető eredményességi vállalásokat rendelni a hivatal működéséhez;
- garantálni a nyomozati munka szakmai függetlenségét;
- rendszeres, nyilvános beszámolási kötelezettséget előírni.
A Tisza még nem vesztette el a saját táborát. Most azonban először láthatóan nem kívülről támadják, hanem belülről kérik számon rajta a saját ígéreteit.
A Fidesz rendszere abba betegedett bele, hogy a hatalom többé nem tartotta kötelességének a magyarázatot. Ha Magyar Péter kormánya már az első komoly bizalmi válságában ugyanezt a mozdulatot választja, ne csodálkozzon azon, ha a változást akaró választók nem kérnek a régi rendszer új szereposztásából.