Katonadolog – A honvédség civil lakosság elleni bevetésének lehetőségéről, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet álláspontja.
„A kilencedik alaptörvény-módosítás különleges jogrendi szabályai, amelyeket 2020 decemberében kiadott állásfoglalásunkban részletesebben elemeztünk, az eredetileg tervezett 2023. július 1-i időpont helyett 2022. november 1-ével hatályba léptek,
így mostantól többek között az alkotmányos rend felforgatására irányuló erőszakmentes tevékenység is, akár ilyen lehet a békés törekvés a demokrácia helyreállítására, szükségállapot bevezetésére ad lehetőséget.”
Szükségállapot nagyobb tüntetés miatt?
Vajon ez alapján mostantól szükségállapotot rendelhet el a rezsim, ha Budapesten majd 100 000 polgár megy a kormánnyal szembeni dühét kifejezni a Karmelitához? Vagy ha a vidéki városokban a megnövekedett rezsiszámlákat kifizetni képtelen, reményvesztett tömeg utcára vonul, megbénítva ezzel időlegesen bizonyos közintézmények működését? Akkor is, ha csak békésen, transzparensekkel, jelszavakat skandálva teszi ezt?
Nem tudjuk. És éppen ez a probléma. A jogbiztonság, a normavilágosság követelményével élesen szembe megy, hogy kizárólag a kétharmados kormánypárti parlamenti többség kénye-kedvén múlik, milyen cselekmény minősül „felforgatásnak”.
Az Alaptörvényből ráadásul most kikerült az a korábbi korlátozó rendelkezés is, miszerint
a honvédséget csak akkor lehet bevetni szükségállapot idején, ha a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok alkalmazása már nem elegendő.
A Nemzeti Együttműködés Rendszere jogrendjének a 2015-ös menekültválság óta a permanens rendkívüli állapot az egyik fő jellemzője. A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet, amelyet a kormány jogellenesen tart fent jelenleg is, utóbb csak enyhe bevezetőnek bizonyult. 2020 márciusa óta szinte folyamatosan különleges jogrend van hatályban: a veszélyhelyzet bevezetésének hivatkozási alapja a kormány részéről két éven át a járványhelyzet volt, 2022 márciusa óta az Ukrajnában zajló fegyveres konfliktus és az annak következtében kialakult humanitárius katasztrófa (Európában egyébként – Ukrajnán kívül – sehol nem vezettek be rendkívüli jogrendet a háború kitörése miatt).
A permanens veszélyhelyzeti állapotnak a honvédség civil lakosság elleni bevetésének lehetősége szempontjából van jelentősége.
Nem is kell már a szükségállapot sem
Ráadásul, ahogyan arra Vörös Imre professzor, volt alkotmánybíró nem sokkal az Alaptörvény kilencedik módosítását követően felhívta a figyelmet,
meggyőző érvek szólnak amellett, hogy immár nem csak szükségállapot idején (és nem csak akkor, ha a rendőrség alkalmazása nem elegendő) van arra elvi lehetőség, hogy a katonaságot a civil lakosság ellen vesse be a kormány.
Vörös szerint a katonaság a honvédelmi törvény korábbi módosítása alapján a különleges jogrend bármelyik esetében, sőt, egészségügyi válsághelyzetben is bevethető. Ugyanis a kilencedik Alaptörvény-módosítás a honvédségre vonatkozó korábbi szükségállapotbeli korlátozás kiiktatásával már az alkotmányos garanciák minimumáról is hallgat. E hallgatás Vörös álláspontja szerint együtt olvasandó az Alaptörvény „A Magyar Honvédség” címet viselő fejezetben található 45. cikk (2) bekezdésével:
„A Magyar Honvédség működését a Kormány irányítja.”
Ezt az általános, határozatlanul megfogalmazott, bármire és bármikor kiterjedő-kiterjeszthető felhatalmazást Vörös Imre szerint össze kell vetni a szükségállapotban való felhasználást korlátozó szabálynak a most hatályba lépő módosítás szerinti törlésével. Ennek okán pedig
„a honvédségnek a civil lakosság elleni bevetése […] már nem csak szükségállapotban, hanem a különleges jogrend bármelyik esetére kiterjesztve, be nem határolt intézkedési lehetőséggel most már az Alaptörvény alapján a kormány korlátlanul gyakorolható joga lesz. Ezzel a bármikor bevezethető különleges jogrend az Alaptörvény alapján válik a bármikor bevethető nyílt katonai diktatúra jogrendjévé.”
A honvédség civil lakosság elleni alkalmazásával kapcsolatos jogszabályok összességében homályosak, értelmezésük bizonytalan. Ez a NER jogrendszerét ismerve inkább főszabály, mintsem kivétel, s jóllehet, jelen pillanatban a katonaság bevetése szürreális fantazmagóriaként hathat, önmagában ennek elvi lehetősége is súlyos alkotmányos és politikai válságállapotot jelez. Ez utóbbira az ízléstelen, szégyenletes szankciós-bombázós kék plakáterdők is felhívhatják figyelmünket, amelyek révén egyébként a kormány a lakosság tudatos megtévesztésével megsérti a polgárok tájékozódáshoz való jogának biztosítására vonatkozó ún. intézményvédelmi kötelezettségét is. A NER az alkotmányos intézményeket eredeti jogállami rendeltetésükkel ellentétesen a saját autokratikus törekvései szolgálatába állítja:
a kormány a jogrendszer egészét, az intézményeket, például a véleményszabadságot vagy az erőszakmonopóliumot az állampolgárok ellenében, saját bűnös céljaira használja fel.
Noha megtévesztő lehet, hogy bizonyos döntésekre még mindig rányomják a törvény pecsétjét, valójában régóta rendeleti kormányzás alatt élünk. A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetre hivatkozva a rendőrök bármikor kopogtathatnak ajtónkon.
Az, hogy ilyen cselekményekre eddig tömegesen nem került sor, pusztán annak köszönhető, hogy
a finomhangolású modern autokráciák igyekeznek a jogrendszerben észrevétlenül elhelyezni az erőszakmonopóliummal, katonai erővel visszaélés zárványait.
A lakosság nem jelentéktelen hányadával a kormány pusztán a mindent elárasztó propaganda révén el tudja hitetni bármit. Például azt, hogy ha nem ők állnának az ország élén, annak a következménye káosz és pusztulás lenne. Amikor ez már nem működik, akkor lesz a rezsim számára kulcskérdés, hogy
az állampolgárok védelmére hivatott erőszakszervezetek, katonaság az autokrata rezsim ökleiként vagy eredeti jogállami funkciójuknak megfelelve fognak-e viselkedni.”
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!