Több száz csecsemő és kisgyermek vár jelenleg megfelelő elhelyezésre a magyar kórházakban. Sokan közülük egészségügyi indok nélkül maradnak az intézményekben.
A probléma nem új, az Ellenszél korábban is beszámolt a nevelőszülői rendszer válsága miatt kórházban rekedt csecsemőkről. A DK 2024-ben határozati javaslatot nyújtott be az érintett gyermekek helyzetének rendezésére. A párt 2025-ben ismét beterjesztette a kezdeményezését, de azt a kormánypártok nem támogatták.
A kormány azóta egy szakmai tanácsadó és koordináló testület létrehozásával próbálja rendezni a helyzetet. A legfrissebb közlések szerint 320 gyermek tartózkodik kórházban. Közülük 256-an nem egészségügyi okból maradtak ott.
Szarkándiné Jerszi Katalint, a Demokratikus Koalíció politikusát kérdeztük a probléma okairól és a lehetséges megoldásokról. A gyermekvédelmi szakember jelenleg is a rendszerben dolgozik, ezért közvetlen tapasztalatokkal rendelkezik annak működéséről.
Beszélt a nevelőszülők hiányáról, az elhúzódó hatósági eljárásokról és az ágazat alulfinanszírozottságáról. Elmondta azt is, milyen intézkedéseket vezetne be a DK az első száz napban.
Ellenszél: Ön hosszú ideig dolgozott a gyermekvédelemben. Szakmai tapasztalata alapján hol akad el leggyakrabban a kórházban rekedt csecsemők elhelyezése?
Szarkándiné Jerszi Katalin: „Jelenleg is ott dolgozom, így belülről látom a problémákat. Szakemberként azt tartom fontosnak hangsúlyozni, hogy a kórházban maradó csecsemők nem alkotnak egységes csoportot. Az esetek többségében nem egészségügyi ok miatt maradnak bent, hanem gyermekvédelmi vagy szociális problémák következtében.
Van, amikor a gyermek veszélyeztetett a saját családjában, mert a szülők átmenetileg vagy tartósan nem képesek biztonságosan gondoskodni róla. Előfordul, hogy a családnak nincs megfelelő lakhatása, hajléktalanná vált, vagy olyan körülmények között él, amelyek nem alkalmasak egy újszülött fogadására. Más esetekben a szülők súlyos lelki, egészségügyi vagy szociális válsághelyzetben vannak, ezért átmenetileg nem tudják ellátni gyermeküket.
A kórházban maradó csecsemőknél a problémát az jelenti, hogy a gyermekvédelmi rendszer sokszor nem tud azonnal megfelelő elhelyezést biztosítani. Kevés a nevelőszülő, különösen azok a speciális felkészültségűek, akik újszülötteket vagy különleges ellátást igénylő csecsemőket tudnának fogadni. Emellett a gyermekvédelmi szakellátás súlyos férőhely- és szakemberhiánnyal küzd, túlterheltek a gyermekvédelmi szolgálatok, a gyámhatósági és bírósági eljárások pedig sokszor indokolatlanul elhúzódnak. Sok gyermek nem örökbe adható, mert ismert szülei vannak, akik nem mondanak le róla, mert remélik, hogy megfelelő segítséggel később hazavihetik.
A kórház nem gyermekvédelmi intézmény. Egy egészséges csecsemőnek nem kórteremben, hanem szerető, állandó családi környezetben kell fejlődnie. A korai kötődés, a folyamatos gondozó jelenléte és a személyes figyelem alapvető jelentőségű a testi, érzelmi és idegrendszeri fejlődése szempontjából.
Ezért a „rendszerben dolgozóként” azt mondom, hogy a megoldás nem újabb szervezeti egység létrehozása. Az ágazat alulfinanszírozottságának megszüntetése, a gyermekvédelmi intézményrendszer megerősítése, bővítése elengedhetetlen. Fontos lenne megbecsülni a benne dolgozó kollégákat, a nevelőszülői hálózatot, gyermekvédelmi gyámokat, támogatni a válságba került családokat, valamint fel kell gyorsítani a gyermekek elhelyezésével kapcsolatos eljárásokat.
Tételesen nem a kérdéshez illeszkedő, de ok-okozati összefüggés van a két téma között, ezért elmondom, hogy miért fontos a megelőzésről is beszélni a kórházban maradt gyermekek ügyében. Ide tartozik a nem kívánt terhességek megelőzésének kérdése, de még inkább az ahhoz kapcsolódó felelős családtervezés, az életkornak megfelelő szexuális felvilágosítás, valamint a korszerű és mindenki számára elérhető fogamzásgátlás.
Ha valóban azt szeretnénk, hogy minél kevesebb gyermek és család kerüljön válsághelyzetbe, akkor nem ítélkezni kell, hanem tudást, segítséget és biztonságot kell nyújtani. Számomra a gyermekvédelem nemcsak a gyermekek védelméről szól, hanem a családok megerősítéséről is. Hiszek abban, hogy a megelőzés mindig többet ér, mint a késői beavatkozás.
Olyan országot kell építenünk, ahol egy nő vagy egy család nem azért kerül kilátástalan helyzetbe, mert nincs munkája, esetleg egyedül maradt, nem megoldott a lakhatása vagy segítő kapcsolata. Tudjuk, sok esetben a családok nem kapják meg azt a szociális, lakhatási, sokszor pszichológiai segítséget, amely lehetővé tenné, hogy gyermekük ne legyen egyike a kórházakban maradt babáknak.”
A DK 2024-ben határozati javaslatot nyújtott be, majd 2025-ben ismét beterjesztette azt. Mi történt azóta, és milyen konkrét eredményt sikerült elérniük?
A Demokratikus Koalíció már 2024 novemberében országgyűlési határozati javaslatot nyújtott be a kórházban rekedt csecsemők helyzetének rendezésére. Javasoltuk az érintett kórházak támogatását, speciális nevelőszülői férőhelyek kialakítását, a nevelőszülők és gyermekvédelmi szakemberek nagyobb megbecsülését, valamint azt, hogy a gyermekek minél gyorsabban biztonságos családi környezetbe kerüljenek.
Mivel érdemi előrelépés nem történt, 2025-ben ismét benyújtottuk javaslatainkat. Bár a kormánypártok nem támogatták azokat, sikerült elérni, hogy a probléma országos figyelmet kapjon. Ma már a kormány is kénytelen foglalkozni a kérdéssel, azonban egy új szakmai tanácsadó és koordináló testület létrehozása önmagában még nem jelent megoldást. A gyermekvédelemben nem újabb testületekre, hanem valódi és gyors intézkedésekre van szükség.
A legfrissebb adatok szerint 320 gyermek van kórházban, közülük 256-an egészségügyi indok nélkül. Mit tenne a DK az első száz napban?
Az első száz napban nem újabb testületeket hoznánk létre, hanem cselekednénk.
Országos helyzetfelmérést készítenénk minden kórházban rekedt gyermek ügyében, rendkívüli forrásokat biztosítanánk a gyermekvédelmi intézményrendszer megerősítésére, felgyorsítanánk a hatósági eljárásokat, és azonnal megkezdenénk a speciális nevelőszülői hálózat bővítését.
Emellett minden olyan családnak segítséget nyújtanánk, ahol megfelelő szociális, lakhatási vagy szakmai támogatással a gyermek biztonságosan hazatérhetne. A gyermek érdeke nem tűr halasztást. A cél az, hogy egyetlen gyermek se maradjon hónapokig vagy akár évekig kórházban kizárólag azért, mert a rendszer nem képes megoldani a helyzetét.
A DK speciális nevelőszülői férőhelyeket és magasabb díjazást javasolt. Hány új nevelőszülőre lenne szükség, mennyivel emelnék a támogatásukat, és miből finanszíroznák ezt?
A pontos létszámot országos felmérés alapján kell meghatározni, de biztosan több száz új speciális nevelőszülőre lesz szükség. Ugyanakkor nem elég új nevelőszülőket toborozni, meg is kell tudni őket tartani. Ehhez érdemi béremelésre, megfelelő szakmai támogatásra és valódi társadalmi megbecsülésre van szükség. A gyermekvédelem finanszírozása nem lehet másodlagos kérdés. Ez nem kiadás, hanem befektetés a gyermekek jövőjébe. A költségvetésben a gyermekvédelmet valódi prioritássá kell tenni.
Sok gyermek nem örökbe adható, mert a családja hazavinné, de szociális vagy hatósági akadályokkal küzd. Milyen intézkedésekkel segítenék őket?
A gyermekvédelmet nem lehet elszakítani a szociálpolitikától. Megfizethető lakhatásra, célzott lakhatási támogatásra, elérhető egészségügyi alapellátásra, mindenki számára hozzáférhető oktatásra, megerősített családsegítő szolgáltatásokra, több szociális szakemberre és gyorsabb hatósági ügyintézésre van szükség.
A cél nem az, hogy minél több gyermeket emeljünk ki a családjából, hanem az, hogy a család képessé váljon biztonságosan felnevelni őt. Ha ez lehetséges, minden segítséget meg kell adni ehhez. Ha pedig a kiemelés elkerülhetetlen, akkor a gyermek minél hamarabb nevelőszülőhöz kerüljön, ne hónapokat vagy éveket töltsön kórházban.
Hiszek abban, hogy itt is ugyanaz az alapelv érvényes, mint más súlyos élethelyzetekben: kevesebb ítélkezésre és több segítségre van szükség. A családokat nem megbélyegezni kell, hanem támogatni. Mert az élet védelme nem ott kezdődik, hogy újabb szabályokat alkotunk vagy egymást hibáztatjuk, hanem ott, hogy olyan országot építünk, ahol minél kevesebb család kerül olyan helyzetbe, hogy a szegénység, a munkanélküliség, lakhatási problémák vagy a kilátástalanság döntsön egy gyermek sorsáról.
Szakemberként megkérdezem a kormánytól: mikor lesz végre megerősítve a gyermekvédelmi intézményrendszer? Mikor szűnik meg az ágazat alulfinanszírozottsága? Mikor kapják meg a benne dolgozó szakemberek azt az erkölcsi és anyagi megbecsülést, amely nélkül nincs működő gyermekvédelem?
A gyermekvédelemben nincs vesztegetni való idő. Nem újabb koordináló és tanácsadó testületekre, hanem azonnali, valódi intézkedésekre van szükség.
Kevesebb ítélkezés, több segítség. Kevesebb politikai kommunikáció, több valódi cselekvés.
Köszönjük az interjút!