Amikor arról beszélünk, hogy a jövő generációját megbecsüljük-e, az őket kinevelő tanárok megbecsüléséről is kell szólnunk. Egy két tanítási nyelvű budapesti iskolába két betöltetlen pozícióra is keresnek munkatársat. Az egyik állásajánlat egy angol nyelven történelmet tanító tanárnak szól, bruttó 203 ezer forintért, a másikban délutános takarítót keresnek nettó 200 ezerért.
Ha valaki ezek után azt mondja, hogy az oktatással minden rendben Magyarországon, és normális dolog, hogy egy angolul perfekt beszélő és értő tanár történelmet tanítson kevesebbért, mint egy délutános műszakban dolgozó takarító.
A hirdetésből nem derül ki, hogy a tanári állás főmunkaidős-e, de ha mellékállásban hirdetik, a bruttó fizetés így is nevetségesen alacsony.
Kíváncsiak lennénk, hogy vajon egy, a Fideszben vakon bízó magyar ember mivel magyarázza meg ezt, és miért tartja jogosnak, mert mi bárhogy próbáltuk magunkat a helyébe képzelni, egyetlen érv sem jutott eszünkbe arról, hogy ez miért jó.