Jászberényi Sándor legújabb, elgondolkodtató bejegyzésében a Nemzeti Együttműködés Rendszerének szereplőiről írt. Szavaival a mindannyiunkat érintő egyéni felelősségre vonás fontosságára hívja fel a figyelmet rögtön a bevezetőben.
„Napok óta déjà vu-m van, ahogyan nézem a Nemzeti Együttműködés Rendszerének ikonjait.” Írásában kiemeli, hogy a kormánypárti szereplők többet beszélnek a sajtóval, mint valaha. Úgy látja, „konkrétan megmutatják emberi arcukat: hogy érző lények, hogy mennyire fájt nekik ez vagy az.” A szerző szerint a legfőbb cél a néző részvétének és sajnálatának a felkeltése. „Az egyénre igyekeznek hatni, azt hangsúlyozva, hogy ők is csak egyének, nem maguk a rendszer.” Ezzel akarják elhitetni, hogy ők nem felelősek a korrupcióért vagy az ellehetetlenítésért.
„Azért van déjà vu-m, mert nincs új a nap alatt. Ilyet is láttunk már.” Ezt az ismert érvelést Jászberényi Sándor nürnbergi védekezésnek nevezi. „Nürnbergben született, 1945–46-ban, amikor a szövetségesek a hitleri rezsim túlélő vezetőit összeterelték egy tárgyalóterembe.”
A védekezés lényege, hogy valakit nem lehet felelősségre vonni egy bűncselekményért pusztán parancsteljesítés miatt.
„A legegyszerűbb formájában így hangzik: nem én döntöttem így, hanem az állam. A parancsnok döntött, én csak végrehajtottam.”
A szerző szerint a nürnbergi védekezés azért igazán félelmetes, mert roppant hétköznapi. „Nem kell hozzá démoni zsenialitás. Passzivitás kell hozzá. Karrierizmus. Félelem. Megszokás.” A modern intézmények és bürokráciák világában ez az érv hihetőnek tűnt, és hihetőnek tűnik ma is. Jászberényi rávilágít, hogy a baj akkor kezdődik, amikor egyértelmű erkölcsi határt kell átlépni. Ekkor a bűn szép lassan csak egy egyszerű, mindennapi munkának kezd érződni.
A folyamat során „a nyelvből kiszerveződik az érzelmi töltés, a kifejezések tompává és hideggé válnak.” „Így lesznek emberekből számok, és így válik a gazemberség személytelenné.” Bár magát a rendszert elítélik, az egyéneket próbálják kimenteni. Jászberényi azonban világosan emlékeztet a legfontosabb történelmi tanulságra.
„A parancs teljesítése nem ment fel senkit az egyéni felelősség alól, ha maga a parancs bűnös.” Az embernek ugyanis mindig van erkölcsi választása az adott helyzetekben. „Amennyiben lett volna lehetőséged erkölcsileg helyesen eljárni, de nem tetted, úgy nem a rendszer áldozata voltál.” Ebben az esetben: „Te magad voltál a rendszer.”
A poszt írója szerint a nácikkal való párhuzam talán túlzásnak tűnhet. „De strukturálisan semmiképpen sem az.” Bár a kegyeltek nem szerveztek népirtást, de évtizedig üzemeltették az országot romboló rendszert. Lehetővé tették, hogy közpénzmilliárdokat lehessen ellopni, és a hazai bíróságokat blokkolni.
„Az ellopott és lezüllesztett Magyarországnak akkor van jövője, ha befejezzük a NER általános gyalázását.” A szerző szerint ezután az egyéni felelősségeket kell végre elkezdeni vizsgálni. Soha nem fogadhatjuk el végső mentségnek, hogy egyszerűen ilyen volt maga a rendszer.
Ne állj meg itt! Olvass tovább az Ellenszél változatos tartalmai között.
Kövess minket a Facebookon is!