A Zsaruellátó Egyesület által működtetett Facebook-oldal a hivatásos honfitársaink (rendőrök, tűzoltók, bv-sek, stb.) érdekvédelméért, panaszaik, tapasztalataik nyilvánosságra hozataláért jött létre. Nem ritka, hogy felületet adnak kollégák véleményének is.
„Október 23, mi sem felejtünk…
Ez a nap sok mindenről szól, talán csak arról nem, amiről valóban kellene szólnia: megemlékezni az ’56-os hősökről.
Menetelnek ma a „rendőrterror” útvonalán, kamionok járják az országot, hogy bemutassák a „rendőrterrort”, kipróbálhatod a gumilövedékeset, meg fotózkodj azonosítószám nélküli sisakban, miközben megy a tévén a propaganda. Minősítsem? Inkább nem…
Hol van a mi kamionunk, ami bemutatja a sérült rendőröket, az eseményeket azok szemszögéből, akik valóban ott álltak akkor? Engem mélységesen felháborít ez az egész, hogy nem 1956-ra, hanem 2006-ra akarnak megemlékezni, természetesen a saját szemszögükből.
És ismeretlen okból, (nyilvánvalóan politikai érdekből) azt sulykolják az emberekbe ma, 15 évvel az események után, hogy a rendőr rossz, a rendőr gonosz, a rendőr ellenség, a rendőr bánt. Na de ez tényleg így van? Nincs ránk szüksége az embereknek?
Tudjuk, mindenkinek megvan a saját története akkoriból, hogy ki melyik médiát nézte, vagy ki melyik oldalon állt. Viszont a mi szempontunkból érdekes az is, ami azután történt, és hogy mit tettek velünk azóta. Nekünk példátlan büntetések, leszerelések, a rendőröket bántalmazó civileknek meg általános amnesztia és kártérítés.
Tőlünk ennek nyomán elvették a korkedvezményes nyugdíjat, kiszolgáltatva ezzel az embereket a rendszernek teljes mértékben. Ugyanis ha nem bírod, márpedig ezt nem lehet bírni, akkor kiraknak az utcára, cserébe az egész életed a haza szolgálatának szentelted.
Nincs 13-ik havi, nincs életpálya, se előrejutás, se áthelyezés. Adnak a kedvenceknek pofapénzt teljesítmény-értékelésnek csúfolva, meg jutalmakat kb. ugyanennek a körnek.
Egyedül a tábornoki fizetést sikerült megháromszorozni, a végrehajtó állomány meg közben hóban-fagyban-sárban éhezik a határon, meg ahová épp vezényelik őket, annyi pénzért, mint amennyi máshol egy heti fizetés.
A képünket csillámpónira formálták, cukiskodó videók, báb-őrmesterek, na meg táncolás, kampányvideók tömkelege készül- ahová civil állományt öltöztetnek be gyakorlóba tömegnek, mert egy videóra valónyi embert már nem tudnak egy átlag nap összekalapozni.
Szóval igen, emlékezzünk meg mi is arról, hogy mi történt velünk akkor, és történik azóta is, hogy hol tartunk, hová juttatták tudatosan a szervezetet az elmúlt években. Elüldözve mindenkit, aki szívvel-lélekkel ennek áldozta volna az életét, és ez napról napra egyre rosszabb, egyre kevesebben vagyunk, már semmi nincs, ami megtartaná az állományt, pláne így, hogy látjuk, érezzük: szembeköptek minket akkor, és teszik ezt azóta is, mindegy, hogy ki van épp hatalmon.
Pedig az embereknek nem velünk van baja, hanem nélkülünk lesz.
Október 23, mi sem felejtünk.”