A Vidéki Prókátor fia megtörte a csendet: Kemény kritikát kapott a belvárosi elit és az új kormány is a migráció miatt.
Miközben a magyar belpolitika az elmúlt hetekben ismét a migráció kérdésétől hangos, egy eddig kevesek által észrevett, de annál zseniálisabb és mélyebb elemzés látott napvilágot a közösségi médiában. Fülöp Botond Máté ügyvéd – akiről nemrég derült ki, hogy a jól ismert „Vidéki Prókátor” fia – a Facebook-oldalán egy hosszú, esszébe illő bejegyzésben szedte ízekre az eddigi politikai narratívákat. Írásában nemcsak az előző rendszer leegyszerűsítő propagandáját, hanem az új kormány kommunikációját és a nyugati álszentséget is célkeresztbe vette.
Fülöp Botond Máté bejegyzése azért is hiánypótló, mert kilép a megszokott politikai lövészárkokból, és egy teljesen új, általa „patrióta baloldalinak” nevezett szemszögből vizsgálja a kontinens egyik legégetőbb problémáját.
A lőporos hordó és az elit árulása
A szerző azzal a megállapítással indít, hogy bár az elmúlt 10-12 évben az egykori kormány a lehető legalpáribb szintre, ócska egybites lózungokká süllyesztette a migráció kommunikációját, ki kell mondani: ez egy kiemelten jelentős, valódi megoldásokra váró kihívás.
Fülöp szerint a fejlett nyugati jóléti államok társadalma örökre megváltozott, a más kultúrákból érkező tömegek integrációja komoly problémát jelent, a kulturális különbségek pedig a szemünk előtt változtatják lőporos hordóvá ezeket az országokat. A legélesebb kritikát azonban a problémát kezelő, vagy éppen azt kihasználó politikai elitek kapják:
-
A hagyományosan balliberális belvárosi elit: Fülöp szerint ez a réteg kevésbé érdekelt a probléma orvoslásában, hiszen lételemük a „jóemberkedés”, miközben a vállalataik számára kizsákmányolható munkaerőt is kapnak.
-
A reakciós új-jobboldal: Számukra a legfőbb fegyvert az ellenségképre épített, érzelmi manipulációt generáló populista TikTok-videók jelentik.
A szerző rámutat: a társadalmi ellentétek kereszttüzébe és ezáltal áldozati szerepbe a befogadó országok kevésbé tehetős, helyi rétegei, valamint maguk a teljesen kiszolgáltatott bevándorlók kerülnek.
Kritika az új kormánynak: Leegyszerűsítő és káros megközelítés
Az írás egyik legizgalmasabb pontja, amikor a szerző az aktuális hazai viszonyokat elemzi. Fülöp Botond Máté elismeri, hogy az illegális migrációval szembeni határozott fellépés üdvözlendő az új kormány részéről, ám a kommunikációjukkal kapcsolatban komoly aggályokat fogalmaz meg.
Véleménye szerint az új kormányzat által is alkalmazott „új-jobboldali megközelítés” sok helyen leegyszerűsítő, hibás és káros is. Úgy látja, hogy a fókuszpontot tisztán belpolitikai haszonszerzésből magukra a bevándorlókra helyezik, miközben fittyet hánynak a globális probléma hátterében álló bonyolultabb folyamatokra. Mint írja, a kérdéskört nem szabad leegyszerűsíteni a bevándorlók és a nemzetállamok puszta szembenállására.
A patrióta baloldali válasz: Oktatás és a nyugati kultúra védelme
Fülöp Botond Máté egy konkrét, „patrióta baloldali” alaptézis-rendszert is felvázol a válság kezelésére:
-
Gyakorlati lépések az uszítás helyett: Nem az áldozatok (a migránsok és a szegényebb helyiek) ellen kell uszítani, hanem meg kell fékezni az illegális bevándorlást, a már befogadottakat pedig integrálni kell.
-
Az integráció kulcsa az oktatás: A befogadó légkör mellett az iskolákban világossá kell tenni, hogy az érkezőknek el kell fogadniuk a helyi sajátosságokat. A szerző hangsúlyozza: „a nyugati, demokratikus antik görög és római, keresztény és felvilágosodás szintéziséből létrejött kultúrából nem engedünk”.
-
Szabályozott egyenlőség: Mindenkinek joga van megélni a saját identitását, de csak addig, amíg az nem megy szembe a törvénnyel és a társadalom alapvető értékeivel.
-
A sport és a művészet szerepe: A bevándorló hátterű sportolók (példaként említve a napokban zajló labdarúgó világbajnokságot) példaképek lehetnek, és segíthetnek leépíteni a negatív sztereotípiákat a többségi társadalomban.
A gyökerek: Modernkori gyarmatosítás és nyugati álszentség
Az esszé legerősebb, legfájdalmasabb gondolatai a globális kapitalizmus kritikájában csúcsosodnak ki. Fülöp kimondja: a nyugati jóléti kapitalizmus egy olyan modernkori gyarmatosítást folytat, amelyet már nem államok, hanem kevésbé átlátható globális vállalatok irányítanak, élhetetlen körülményeket teremtve a perifériákon.
„Ha a Nyugat nem akar tömeges bevándorlást, fékezze meg nagyvállalatainak gyarmatosítását a fejlődő térségekben, ne járuljon hozzá korrupt véres kormányok hatalomra jutásához önző érdek által vezérelve a harmadik világban és ne indítson vagy támogasson olyan háborúkat például a Közel-Keleten, amely élhetetlen és embertelen körülményeket teremt az ott élők számára”
– olvasható a posztban.
Fülöp Botond Máté egyenesen visszataszítónak nevezi a nyugati jóemberkedést, amely mögött a felsőbbrendűség zsigeri gondolata áll. Zseniális párhuzammal írja le a helyzetet: bedobjuk az ötven centest a perselybe a plázában, miközben olyan cipőt vásárolunk, amit bangladesi tizenkét éves gyerekek varrtak össze néhány centért.
A szerző sötét, de reális jövőképpel zárja sorait: a végtelen fogyasztás miatt az éghajlat olyannyira élhetetlenné válik, hogy az ivóvízhiány elől menekülő milliók fognak a határkerítéseken dörömbölni, és akkor már kevés lesz, ha csak szidjuk, vagy szavakban a keblünkre öleljük a bevándorlókat.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!
