Nagyon szenved a börtönben Farkas Ferenc (16). Ő volt az, aki egy erdőbe csalta 8 éves áldozatát, majd végzett vele. A helyszínelők megtalálták a környéken a kis ruhadarabokat és egy nagy véres követ is. A kislány testére egy nem messze folyó kis patakban találtak rá.
Egy ott dolgozó – feltételezhetően börtönőr – juttatta el ezt az üzenetet a nyilvánossághoz:
„Ferikét mindenki Terikének hívja, és válogatott módon tudatják vele, hogy amit tett, azért élete végéig kínozni fogják, mert a tette elfogadhatatlan. Csicska pofonok, csicskáztatás, ugráltatás, kis verések, és a finom falatoktól való megfosztásról tudok beszámolni. Ezen kívül, mindekinek van egy „kedves” szava, vagy tette hozzá. Van aki csak szimplán belever egy jó erőset a vállába, vagy a fejébe, ezek olyan sérülések, amik nem látszódnak meg, és nem is okoznak maradandó sérülést, de Ferencnek épp elég, hogy a nap bármely szakában valaki bántalmazza. Amit ő tett azért ez kegyes büntetés, de lelkileg már teljesen kettétört a kisgyerek. Már az öngyilkosságot fontolgatja, és elképzelhető hogy napokon belül megtörténik egy önakasztás.”
A sorokat olvasva felmerül bennünk a kérdés, jogos-e és etikus-e mindez, ahogyan a többi gyilkos és notórius bűnöző bánik Ferenccel? Hiszen ők nem sokban különböznek. Szándékos gyilkosságok között etikájukban nincs sok különbség, bármennyire szeretné az ellenkezőjét elhitetni velünk az igazságszolgáltatás.
Farkas Ferenc többször áthelyezését kérte, amit eddig még nem hagytak jóvá. Mi okozhatja, hogy különbnek érzik magukat ezek az emberek, és ítélkezhetnek felette? Miért nem tesznek a börtönőrök semmit?