Ha azt gondolod, hogy a magyar egészségügy ramaty állapotban van, akkor te Bayer Zsolt szerint hülye vagy. Ugyanis az elméd tévképzeteket gyárt, hiszen Finnországgal és az Egyesült Királysággal mozgunk egy szinten, nem pedig valami balkáni állammal.
Arról már korábban írtunk, hogy Bayer reagált a Quimby új dalszövegére, de ennek apropóján egy okfejtésbe is kezdett, ahol elmagyarázza, miért is nincs igazuk azoknak, akik bármiféle problémát látnak a magyar egészségügyben.
Most tőle idézünk a Magyar Időkből:
„Nézzük akkor ezt a „szétb…szott” országot, a „tönkretett” egészségügyet és oktatásügyet – már ha jól dekódolom Kiss Tibor üzenetét, az elkorcsosult ember elkorcsosult nyelvét.
Jöjjenek a végtelenül unalmas tények, és a még unalmasabb számok.
Ez a kormány 2013 óta csaknem 200 milliárd forintot költött a kórházak adósságkonszolidációjára. S hogy ez mit jelent egészen pontosan, érthető módon megfogalmazva? Azt, hogy a magyar kórházak folyamatosan termelik az adósságot, az állam pedig időről időre kifizeti helyettük. S hogy kinek tartoznak a kórházak? Nézzük a tavaly tavaszi adatot. Tavaly áprilisban 50,7 milliárd forint volt a kórházaink és szakrendelőink adósságállománya, ebből háromszázmillió forinttal tartoztak az államnak, és 50,4 milliárddal a piaci szereplőknek. Tehát nem arról van szó, hogy az állam áttette egyik zsebéből a pénzt a másikba. S hogy kik azok a piaci szereplők? Azok, akik a kórházak működéséhez és a gyógyításhoz szükséges felszereléseket, gyógyszereket, segédeszközöket szállítják az egészségügyi intézményekbe.
Az igazán érdekes kérdés persze az, vajon miért nő ilyen hatalmasra időről időre a kórházak adóssága?”
Vajon miért nőhet az adósság, Bayer úr? Csak nem azért, mert azok a cégek élveznek előnyt az egészségügyi eszközök beszállításában, amelyek közelebb állnak a kormányhoz, mint a szakmához? Csak nem azért, mert egy kórházat működtetni kell ahhoz, hogy legyenek ápolók, orvosok, kötszerek, műtő?
Bayer szerint a várólisták is rendben vannak, tehát nincs semmi baj
„Vegyünk három „slágerműtétet”, és vizsgáljuk meg ezek várólistáinak alakulását mondjuk 2009-től napjainkig.
1. Csípőprotézis
Egy csípőprotézis-műtétre 2009-ben Veszprémben 200 napot, Győrben 583 napot, Szombathelyen 865 (!) napot, Debrecenben 222 napot kellett várni.
Ma a Nyugat-Dunántúlon az átlagos várakozási idő 469 nap, vagyis ha a 2009-es nyugat-dunántúli adatok átlagát vesszük, ami 550 nap, akkor elmondhatjuk, hogy a várakozási időt közel száz nappal sikerült letornászni. Ez tételesen azt jelenti, hogy például Szombathelyen ma a csípőprotézis várólistája 297 nap a 2009-es 865 nap helyett! Az észak-alföldi átlag ma 232 nap, ha a debreceni 2009-es adatot vetjük össze a maival, akkor azt látjuk, hogy ma 160 napra csökkent a várakozási idő.”
Csak néhány kérdés, ami a cikkből kimaradt:
- Mi a helyzet az egy főre jutó szakápolókkal? Az is nyugati színvonal?
- A kórházi ételek minőségével?
- A látogatási feltételekkel? Mert például látogatási tilalmat rendeltek el a gyakori lopások miatt egy magyarországi kórházban, kamerára már nem futotta.
- Vagy a kórházi fertőzésekkel? Itt tegyünk egy külön kitérőt!
A szakemberek megkongatták a vészharangot, azt állítva: 2020-ra a kórházi fertőzések megelőzik a daganatos megbetegedéseket, s miattuk halhat meg a legtöbb gyógyintézményben kezelt ember – hangzott el a Semmelweis Alapítvány legutóbbi, bécsi konferenciáján.
Az összesítés szerint Magyarországon a legelkeserítőbb a helyzet, hiszen itthon évente a becslések szerint nem kevesebb mint 100 ezer (!) embert betegít meg valamilyen kórházban elkapott baktérium.
Ráadásul a Nemzeti Nozokomiális Surveillance Rendszer (NNSR) szerint, amelynek minden kórháznak jelentenie kell az előfordult eseteket, hét év alatt majd’ ötszörösére emelkedett a járványügyi gondot okozó kórházi fertőzések száma:
amíg 2005-ben 733 esetet regisztráltak, addig 2012-ben ez a szám már 3263 volt. Ráadásul a kórházak általában nem is tartják be a jelentési kötelezettséget: 2010-ben például a 156 intézményből mindössze 68 szolgáltatott adatot.
Erről mi a véleménye Bayer úrnak?