Egy négyéves kislány meghalt egy oltással megelőzhető betegségben. A szülei egy rég megcáfolt autizmusmítosz miatt nem adatták be neki a kötelező védőoltást, most pedig az őt kezelő orvosokat hibáztatják. A gyász tiszteletet érdemel. A felelősség áthárítása nem.
A négyéves Anna Rosa nem dönthetett arról, hogy megkapja-e a diftéria elleni oltást. Nem olvashatta el a kutatásokat, nem kérdezhette meg az orvosokat, és nem mérlegelhette a kockázatokat. A felnőttek döntöttek helyette.
A szülei azért nem oltatták be, mert attól tartottak, hogy a vakcina autizmust okozhat. Ez az állítás nem vitatott tudományos kérdés, hanem sokszorosan megcáfolt tévhit. A WHO legújabb, 31 kutatást összegző vizsgálata ismét arra jutott, hogy nincs okozati kapcsolat a védőoltások és az autizmus között.
A diftéria viszont létezik. És öl.
Az olasz közegészségügyi intézet laboratóriumi vizsgálata kimutatta a kislány szervezetében a Corynebacterium diphtheriae baktériumot és a légúti diftériát okozó toxingént. Vagyis nem puszta gyanúról van szó: a hatóság megerősítette, hogy a gyerek halálát diftéria okozta.
A feljelentés nem törli el az első döntést
A szülők három palermói kórház orvosait jelentették fel. Állításuk szerint kezdetben téves diagnózis született, a gyermek nem megfelelő kezelést kapott, és egyes beavatkozások tovább ronthatták az állapotát. A nyomozásban nyolc orvos és a szülők felelősségét is vizsgálják. Fontos: a vizsgálat ténye egyik oldalon sem jelent bűnösséget. A kislány kezelésének minden részletét fel kell tárni, és ha valóban történt szakmai mulasztás, annak következménye kell legyen.
De az esetleges orvosi hiba nem radírozhatja ki azt a döntést, amely a gyermeket védtelenül hagyta.
Az olasz törvények szerint a diftéria elleni oltás kötelező. Nem önkényből, nem a gyógyszergyárak kedvéért, hanem azért, mert a betegség súlyos szövődményeket, fulladást, szívkárosodást, idegrendszeri problémákat és halált okozhat. Az olasz egészségügyi minisztérium tájékoztatója szerint a diftéria elleni oltás a tíz kötelező gyermekkori vakcina egyike.
A WHO szerint az oltatlan betegek körében, megfelelő kezelés nélkül, a diftéria halálozási aránya akár 30 százalékos is lehet, és a kisgyerekek különösen veszélyeztetettek. Az antibiotikum megállíthatja a baktérium szaporodását, de a szervezetben már felszabadult méreganyag okozta károkat nem feltétlenül képes visszafordítani. A betegség ellen a magas átoltottság nyújtja a leghatékonyabb védelmet.
Ezért különösen visszás úgy beszélni a történtekről, mintha minden csak a kórházi ellátás pillanatában kezdődött volna. Nem ott kezdődött. Hanem akkor, amikor egy bizonyítottan hatékony megelőző eszközt egy interneten terjedő hazugság miatt megtagadtak a gyerektől.
A beoltott gyerek túlélte
A tragédia mellett ott van egy másik, kegyetlenül világos történet is. A kislány négyéves unokatestvére szintén megfertőződött, de be volt oltva, és nem alakult ki nála súlyos állapot. Az olasz közegészségügyi intézet szerint éppen az oltás védte meg a betegség súlyos lefolyásától.
Az egyik gyerek megkapta a védelmet. A másik nem.
Ennél világosabban aligha lehetne megmutatni, mit jelent a védőoltás a valóságban. Nem politikai identitást, nem világnézeti hűségnyilatkozatot és nem valamiféle „rendszernek való behódolást”, hanem esélyt arra, hogy egy gyerek életben maradjon.
A gyerek egészsége nem a szülő világnézeti kísérlete
A szülői szabadság nem jelent korlátlan jogot arra, hogy valaki bizonyítottan hatékony védelem nélkül hagyja a gyermekét. Egy négyéves nem lehet egy oltásellenes meggyőződés kísérleti alanya.
Aki egy gyermek helyett dönt, annak nemcsak jogai, hanem felelőssége is van. Különösen akkor, amikor a döntés következményeit nem ő, hanem a gyerek viseli.
Lehet félni egy oltástól. Lehet kérdezni, második szakvéleményt kérni, adatokat keresni. De amikor a válasz évtizedek kutatásából, több millió ember tapasztalatából és valamennyi komoly egészségügyi szervezet állásfoglalásából ugyanaz, akkor a félelem többé nem mentség arra, hogy valaki a tények helyett a rémhírt válassza.
A palermói orvosi kamara elnöke pontosan fogalmazott: minden feljelentést ki kell vizsgálni, de a tragédia központi ténye az, hogy a diftéria oltással megelőzhető betegség.
Egy gyerek halála kellett ahhoz, hogy ezrek észbe kapjanak
A tragédia után Palermóban tíz nap alatt 9745 oltást adtak be, míg egy évvel korábban ugyanebben az időszakban 6085-öt. Ez 60 százalékos növekedés.
Ez egyszerre biztató és rettenetesen szomorú.
Biztató, mert sok család felismerte a veszélyt. Szomorú, mert ehhez egy négyéves gyerek halála kellett. Az oltások sikere ugyanis különös felejtést okoz: amikor évtizedeken át nem látunk torokgyíkban fuldokló gyerekeket, könnyű elhinni, hogy a betegség soha nem is volt komoly. Pedig nem a kórokozó vált ártalmatlanná. Mi építettünk ellene védelmet.
Ha ezt a védelmet lebontjuk, a baktérium visszatér. Nem érdekli, ki milyen videót látott az interneten, melyik összeesküvés-elméletben hisz, vagy hány feljelentést tesz utólag.
Az orvosok munkáját vizsgálják ki. A szülők felelősségét is vizsgálják ki. De egyetlen jogi eljárás sem változtathatja meg a történet legfontosabb tényeit:
A vakcinák nem okoznak autizmust. A diftéria halálos lehet. A kislány nem volt beoltva. És ő már nem kaphat második esélyt.