„Ha elsüllyesztik, végünk van” – a Mahart volt vezére tisztázta, mi történik a paksi bárkákkal.
Szalma Botond hajózási szakértő szerint félreérthető az a megfogalmazás, hogy két, egyenként 80 méteres bárkát „elsüllyesztenének” a Dunában. A Mahart korábbi vezérigazgatója azt állítja: ellenőrzött ballasztolásról lehet szó, amellyel ideiglenesen több vizet terelnének a Paksi Atomerőmű hűtővízcsatornájához. Ha azonban a hajókat valóban a folyó fenekére süllyesztenék, abból súlyos műszaki és hajózási probléma keletkezhetne.
A Duna rendkívül alacsony vízállása miatt a kormány egy fenékküszöb sürgős megépítéséről döntött Paks és Dunaszentbenedek között. A bejelentés szerint közel 150 ezer köbméter követ használnának fel, a munkálatokba pedig a honvédséget is bevonják.
A vészforgatókönyv részeként két, egyenként 80 méteres bárkát is előkészítenek arra az esetre, ha a folyó gyorsabban apadna, mint ahogyan a fenékküszöb építése halad. A hajók segítségével átmenetileg mintegy húsz centiméterrel emelnék meg a vízszintet az atomerőmű hidegvízcsatornájának térségében.
Nem roncsokat akarnak a Duna fenekére küldeni
Szalma Botond az ATV műsorában azt mondta, az „elsüllyesztés” kifejezés ebben a formában szakmailag félrevezető.
„Ha elsüllyesztjük, végünk van.”
A kijelentés nem nukleáris katasztrófára utalt, hanem arra, hogy egy irányíthatatlanul fenékre kerülő, több tíz méteres hajótest komoly akadályt jelentene a folyóban. A bárkákat ezért várhatóan nem elsüllyesztik a szó hétköznapi értelmében, hanem szabályozottan lesüllyesztik a vízbe.
Ez ballasztolással történhet: vizet engednek a hajó erre alkalmas tereibe, amitől megnő a merülése. Szalma szerint körülbelül 2–2,5 méteres merülésre lehet szükség, miközben a bárkák továbbra is ellenőrizhetőek, rögzíthetőek és később eltávolíthatóak maradnak.
A két hajótestet keresztirányban állíthatják a folyóba. Így ideiglenes, víz alatti terelőműként működhetnek, amely a szükséges irányba, vagyis az atomerőmű hidegvízcsatornája felé tereli a Duna egy részét.
Ez csak a legrosszabb esetre előkészített megoldás
A bárkákat nem feltétlenül vetik be. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a Duna vízszintje gyorsabban csökken, mint ahogyan a kőből épülő fenékküszöb elkészül.
A fenékküszöb a meder alján elhelyezett mesterséges akadály. Nem zárja el teljesen a folyót, de megemelheti a felette kialakuló vízszintet, és javíthatja a paksi vízkivétel feltételeit. A kormány terve szerint a munkálatok éjjel-nappal folynak.
A rendkívüli beavatkozásra azért van szükség, mert az atomerőmű hűtéséhez megfelelő mennyiségű dunai víz kell. Az alacsony vízállás miatti teljesítménycsökkentés vagy leállítás nem nukleáris balesetet jelent, hanem éppen a biztonsági előírások betartását szolgáló intézkedés. A Pakson kialakult helyzet hátteréről ebben az összefoglalóban írtak részletesen.
„Sebtapasz a nyílt lábszártörésre”
Szalma Botond a bárkákat és a fenékküszöböt is szükséges, de átmeneti válságkezelésnek tartja. A két intézkedést úgy jellemezte, mint „sebtapaszt a nyílt lábszártörésre”.
A szakértő szerint a mostani beavatkozás megoldhatja Paks legsürgetőbb problémáját, de Magyarország vízgazdálkodási gondjaira nem ad tartós választ. Úgy látja, a döntéshozók évtizedeken keresztül halogatták a Duna magyarországi szakaszának átfogó rendezését, miközben a meder mélyült, a talajvíz szintje csökkent, az aszály pedig egyre súlyosabbá vált.
A fenékküszöb megfelelő kivitelezés esetén akár 15–20 évig is betöltheti a szerepét, de a jégzajlás, az árvizek és a folyómeder folyamatos változása károsíthatja. A műtárgy környezetében a hajózási útvonalakat is újra fel kell mérni, mert a meder mélysége és az áramlás iránya megváltozhat.
A hosszú távú megoldásról már nincs egyetértés
Szalma szerint tartós megoldást egy Fajsz térségében megépített vízlépcső jelenthetne, amely egyszerre segíthetné a paksi vízellátást, az energiatermelést, a hajózást és a víz visszatartását.
Egy ilyen beruházás azonban rendkívül komoly környezeti, vízügyi és gazdasági kérdéseket vet fel. A Duna áramlásának mesterséges módosítása hatással lehet az élővilágra, a hordalékmozgásra, a mellékágakra és a környező területek talajvízszintjére. Ezért egy vízlépcső megépítéséről csak részletes hatásvizsgálatok és nyilvános szakmai vita után lehetne felelősen dönteni.
A paksi mentőakció mindenesetre megmutatta, mennyire sérülékennyé vált Magyarország energiaellátása a tartós aszály és az alacsony dunai vízállás miatt. A bárkák és a fenékküszöb most időt vásárolhatnak, a valódi kérdés azonban az, hogy az ország mit kezd ezzel az idővel.