Végre hozhat valami jót a brutális hőség: ősszel kevesebb poloska lepheti el a lakásokat.
A hetek óta tartó forróság és a súlyos aszály szinte csak rossz híreket hozott Magyarországnak. Egy apró vigasz azonban mégis akadhat: a szélsőséges időjárás megtizedelhette a poloskák új nemzedékét, ezért az idei őszi lakásfoglalási roham gyengébb lehet a megszokottnál.
Teljesen azért még nem lélegezhetünk fel.
A magyar otthonokat ősszel tömegesen megszálló rovarok többsége az inváziós ázsiai márványospoloska. Szeptember és október környékén nem táplálékot keresnek a lakásokban, hanem fagymentes telelőhelyet: redőnytokokba, ablakrésekbe, padlásokra és falrepedésekbe húzódnak. Egyetlen megfelelő búvóhelyen akár nagyobb csoportok is összegyűlhetnek.
A petéket és a fiatal poloskákat valóban megviseli a 40 fok
A remény nem puszta találgatáson alapul. Egy tudományos kísérletben azt vizsgálták, hogyan hat a magas hőmérséklet és az alacsony páratartalom az ázsiai márványospoloska különböző fejlődési alakjaira.
Az eredmények látványosak voltak:
- 27 Celsius-fokon a peték mintegy 89 százaléka kikelt;
- 40 fokos hőterhelés mellett ez az arány 73 százalékra csökkent;
- 42 foknál már csak körülbelül 26 százalékuk kelt ki.
A legfiatalabb nimfák – vagyis a petéből frissen kikelt, még szárnyatlan poloskák – különösen érzékenynek bizonyultak. A hőség és a száraz levegő együttesen jelentősen rontotta a túlélési esélyeiket.
Ez azért fontos, mert a peték nem tudnak árnyékba menekülni, a fiatal nimfák pedig még sokkal rosszabbul védekeznek a kiszáradás ellen, mint a kifejlett példányok. A magyarországihoz hasonló, tartósan forró és száraz időszak ezért valóban komoly veszteséget okozhat az új nemzedékben.
A hazai szakértői tapasztalatok is ebbe az irányba mutatnak: az aszályos nyarak hátráltathatják a poloskák felszaporodását, a fejlődő lárvák egy része ugyanis nem képes megfelelően vedleni a szélsőségesen száraz környezetben.
A mostani nyár pontosan ilyen időjárást hozott
A HungaroMet július végi értékelése szerint az ország jelentős részén súlyosbodott az aszály, sokfelé alig 5–10 milliméter csapadék hullott harminc nap alatt. A kilencvennapos csapadékhiány nagy területen elérte a 80–130 millimétert, miközben több napon 35–40 fokos maximumokat mértek.
Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy ősszel egyetlen poloskát sem látunk majd. A laboratóriumi eredményeket nem lehet egy az egyben rávetíteni a természetre: a kertben árnyékot adnak a növények, hűvösebb mikroklímát teremthet egy bokor vagy egy épület, a kifejlett példányok pedig kedvezőbb területre repülhetnek.
A felnőtt poloskák ráadásul jóval ellenállóbbak a petéknél és a fiatal nimfáknál. Egy másik vizsgálat szerint extrém hőmérséklet az imágókra is veszélyes lehet, de ők helyváltoztatással, árnyékkereséssel és repüléssel sokkal hatékonyabban kerülhetik el a halálos hőterhelést.
Országosan kevesebb, egyes kertekben mégis rengeteg lehet
Az idei poloskainvázió ezért valószínűleg nagyon egyenetlen lehet.
A kiszáradt mezőgazdasági területeken és természetes élőhelyeken csökkenhetett a túlélő egyedek száma. Az öntözött kertek, parkok, gyümölcsösök és városi zöldterületek azonban valóságos menedéket jelenthetnek számukra.
A paradicsommal, paprikával vagy gyümölcsfákkal teli, rendszeresen locsolt kertben ezért akár az országos visszaesés mellett is sok poloska jelenhet meg. A két leggyakoribb inváziós faj, az ázsiai márványospoloska és a zöld vándorpoloska rendkívül sokféle növényen képes táplálkozni és szaporodni.
A lakásoknál tapasztalt őszi roham ráadásul csalóka lehet. Az ázsiai márványospoloskák tömegesen gyűlnek össze a megfelelő telelőhelyeken, ezért egy kisebb országos állományból is kialakulhat látványos invázió egy-egy háznál.
Van remény, de a pezsgőt még ne bontsuk ki
A most rendelkezésre álló adatok alapján reális esély van arra, hogy 2026 őszén az átlagosnál gyengébb és jóval foltosabb poloskainváziót tapasztaljunk. A brutális hőség és az aszály főként a petéket és a fiatal példányokat pusztíthatta, így kevesebb rovar érheti el a telelőhely-kereső, kifejlett állapotot.
A teljes elmaradás azonban valószínűtlen. A túlélők szeptembertől ugyanúgy megindulhatnak a házak felé, és ahol megfelelő búvóhelyet találnak, ott ismét nagy számban jelenhetnek meg.
Érdemes ezért még időben átnézni az ablakok és redőnytokok réseit, kijavítani a szúnyogháló sérüléseit, és lezárni azokat a nyílásokat, amelyeken keresztül a poloskák bejuthatnak. Ha már bent vannak, összenyomás helyett célszerű porszívóval vagy zárható edénnyel összegyűjteni őket – különben gyorsan kiderül, miért nevezik őket büdösbogárnak.
Az idei nyár tehát talán legalább egyetlen jó hírt tartogat: lehet, hogy ősszel valamivel kevesebb hívatlan, zümmögő lakótárssal kell megküzdenünk.
