Bécsnél tele van a Duna, Paksnál mégis rekordalacsony: tényleg „elzárták” előlünk a vizet?
Miközben Paksnál történelmi mélypontra süllyedt a Duna, a közösségi oldalakon egyre többen kérdezik: ha Bécsnél látszólag tele van a folyó, akkor hová tűnik a víz, mire Magyarországra ér? A válasz kevésbé izgalmas, mint az összeesküvés-elmélet, viszont van egy komoly előnye: megfelel a fizika törvényeinek.
A magyar internet új kedvenc elmélete szerint az osztrákok vagy a szlovákok visszatartják előlünk a Duna vizét. A bizonyíték állítólag egyszerű: Bécsnél ránézésre rengeteg víz van, Paksnál viszont kilátszik a meder.
A Spabook nagyot futó bejegyzése most pontról pontra szedi szét ezt az elméletet. A lényeg röviden: a Duna vizét senki nem dugta el, és nincs Ausztriában egy óriási csap, amelyet egy határozott külpolitikai telefonhívással ki lehetne nyitni.
A folyó látványa nem mutatja meg, mennyi víz érkezik
Az első félreértés abból fakad, hogy sokan összekeverik a vízállást és a vízhozamot.
A vízállás azt mutatja meg, milyen magasan áll a folyó felszíne egy adott mérce nullapontjához képest. A vízhozam viszont azt, hogy egy másodperc alatt mekkora vízmennyiség halad át az adott szelvényen. A kettő összefügg, de nem ugyanaz: a meder alakja, szélessége, mélysége és a duzzasztóművek működése is befolyásolja, milyen „telinek” látszik a folyó. Ezt az összefüggést az amerikai földtani szolgálat közérthető magyarázata is részletesen bemutatja.
Vagyis egy bécsi fénykép körülbelül annyira alkalmas a Magyarországra érkező vízhozam megállapítására, mint egy benzinkút fotója az ország üzemanyagkészletének kiszámítására.
Bécs alatt ráadásul ott található a freudenaui vízerőmű, amelynek duzzasztása helyben magasabban tartja és látványosabbá teszi a vízfelszínt. A létesítmény azonban a VERBUND hivatalos leírása szerint folyami, úgynevezett átfolyós erőmű, nem pedig egy hatalmas alpesi víztározó.
Az ilyen erőműveknek alig van lehetőségük arra, hogy hosszabb időre visszatartsák, majd tetszés szerint kiengedjék a vizet. Lényegében abból gazdálkodnak, ami a folyón megérkezik – ezt az amerikai energiaügyi minisztérium szakmai összefoglalója is kiemeli.
Ráadásul az osztrák Duna-szakaszon is vízhiány van. A viadonau július 28-i hivatalos hajózási tájékoztatása több, Bécstől keletre fekvő szakaszon alacsony vízállás miatt rendelt el korlátozásokat. A folyó tehát ott sem „tele van” – csak egy duzzasztott szakasz egészen máshogy néz ki, mint a szabadon folyó magyar meder.
Bős sem rejti el Magyarország elől a Dunát
A másik népszerű szereplő a bősi vízerőmű. A teória szerint Szlovákia ott tartja vissza a Magyarországnak járó vizet.
A bősi rendszer valóban eltereli a Duna vizének jelentős részét egy üzemvízcsatornába, amely a nyolc turbinával működő erőműhöz vezeti. A szlovák kormányzati ismertető szerint az erőmű teljes beépített teljesítménye 720 megawatt.
A víz azonban nem tűnik el a turbinákban. Az erőmű után az elvezető csatorna Szap térségében visszatorkollik a Duna főmedrébe – vagyis még Komárom, Budapest és Paks előtt. A rendszer működését az ICPDR Duna-medencei szakmai dokumentuma is bemutatja.
Bős befolyásolhatja, hogy egy adott szlovákiai szakaszon éppen a régi mederben vagy az üzemvízcsatornában folyik-e több víz. Arra viszont nem képes, hogy hetekre eltüntesse a Magyarország felé tartó teljes vízmennyiséget – és főleg nem képes új vizet teremteni az Alpokból érkező utánpótlás helyett.
A kapuk kinyitásával legfeljebb a rendelkezésre álló víz időzítésén és helyi eloszlásán lehetne változtatni. Ha felülről tartósan kevés víz érkezik, egyetlen erőmű sem tud folyamatos utánpótlást varázsolni belőle.
A paksi rekordot nem lehet kimagyarázni
A Paksi Atomerőmű hivatalos közleménye szerint a tartós szárazság és a kánikula miatt drasztikusan lecsökkent a Duna vízhozama. Július 27-én mínusz 106 centiméteres vízállást mértek Paksnál, ami új történelmi rekord. Emiatt az első blokk teljesítményét 254 megawattal csökkenteni kellett.
Az országos kép ugyanezt mutatja. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság beszámolója szerint a folyók több mérési pontján új negatív rekordok születtek, miközben az ország túlnyomó részén erős vagy rendkívüli aszály alakult ki. A Tiszán, a Velencei-tónál és más hazai vizeknél is kritikus a helyzet.
Az Ellenszél már korábban bemutatta, milyen látványosan apad egyszerre a Balaton, a Velencei-tó, a Duna és a Tisza. Nehéz lenne mindezt egyetlen bécsi gáttal vagy szlovák turbinával megmagyarázni.
Nem összeesküvés, hanem összeadódó válság
A helyzetet a csapadékhiány, a hőség, a magas párolgás, az alacsony alpesi utánpótlás és a folyómeder állapota együtt okozza. Magyarországon nincsen a Dunán olyan összefüggő duzzasztóműlánc, mint Ausztriában, ezért nálunk az alacsony vízhozam sokkal látványosabban jelenik meg.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy Ausztria ellopta a vizet. A duzzasztók helyben megemelik a vízfelszínt, de nem sokszorozzák meg a folyóba érkező vízmennyiséget.
A Spabook tanácsa az áramfogyasztással kapcsolatban is megfontolandó. Az MVM adatai szerint a legnagyobb nyári terhelés jellemzően este jelentkezik, amikor a naperőművek termelése már visszaesik, a klímák és a háztartási berendezések viszont tovább működnek. Aki megteheti, a mosást, az autó- és mobiltelefon-töltést vagy az intenzívebb hűtést inkább a napközbeni órákra időzítse, és este hat és kilenc között csökkentse a nagy fogyasztók használatát.
A Duna tehát nem tűnt el, nem vezették titkos csatornában a Tiszába, és nem ül rajta egy bécsi hivatalnok a zsilipkulccsal a zsebében. Egyszerűen tartósan kevesebb víz érkezik a vízgyűjtőből.
A konteó izgalmasabb. A fizika viszont makacsabb.