Rogán Antalt, Rogán Barbarát, Varga Juditot és több korábbi igazságügyi minisztert is meghallgatna vagy nyilatkozattételre kötelezne a végrehajtási visszaéléseket vizsgáló bizottság három tiszás tagja. A névsorban Schadl György és Völner Pál mellett Dávid Ibolya és Bárándy Péter is szerepel.
„Nincsenek tabuk. Aki tudhat valamit, annak itt a helye” – ezzel indokolta kezdeményezését Gyöngyösi István bizottsági alelnök, valamint Kiss Máté Zsolt és Molnár Zoltán országgyűlési képviselő a 444 beszámolója szerint.
A három tiszás politikus azt javasolja, hogy a Végrehajtási Visszaéléseket Feltáró Bizottság mindazokat hallgassa meg vagy nyilatkoztassa, akiknek a döntései, szerepe vagy ismeretei segíthetik a vizsgálatot.
Rogánék mellett korábbi minisztereket is kérdeznének
A közzétett névsorban Rogán Antal és Rogán Barbara mellett Schadl György, Schadl-Baranyai Helga, Völner Pál, Nagy Ádám és Martonovics Bernadett is szerepel.
A korábbi kormányzati szereplők közül Dávid Ibolya, Bárándy Péter, Navracsics Tibor, Répássy Róbert, Trócsányi László, Varga Judit és Tuzson Bence meghallgatását vagy nyilatkoztatását kezdeményezik.
A javaslat tehát nem kizárólag egy kormányzati időszak szereplőire terjed ki. A tiszás tagok azt hangsúlyozták, hogy nem politikai alapon kívánnak válogatni.
„Nem akarunk kihagyni senkit, aki közelebb vihet az igazsághoz.”
A névsor még nem jelent kiküldött idézést
A Toroczkai László vezette bizottság elé a nyilatkozattételre vagy meghallgatásra kötelezendő személyek köréről szóló javaslat került.
A három tiszás képviselő támogatása önmagában nem azonos a bizottság döntésével. A közölt bejegyzésből ezért még nem következik, hogy az érintettek már idézést kaptak, vagy kitűzték a meghallgatásuk időpontját.
A névsorba kerülés önmagában bűncselekmény gyanúját vagy személyes felelősséget sem állapít meg: a kezdeményezés az érintettek ismereteinek és szerepének tisztázására irányul.
A valódi próba a kérdéseknél és a válaszoknál kezdődik
A kezdeményezés politikai súlyát a névsor adja, az érdemi értékét viszont az fogja megmutatni, milyen kérdések hangzanak el, milyen dokumentumok kerülnek elő, és mit sikerül ezekből bizonyíthatóan megállapítani.
A nyilvánosság számára nem pusztán az a fontos, ki ül majd a bizottság elé. Hanem az is, hogy kiderül-e: milyen döntések és ellenőrzési hiányosságok tették lehetővé a feltárandó visszaéléseket.
A „nincsenek tabuk” ígéret akkor ér valamit, ha a kényelmetlen kérdéseket valóban felteszik – és a válaszokat is számonkérhetően rögzítik.
