Tarjányi Péter a ceutai káoszról: 50 ezer ember nem indul el egyszerre magától.
A biztonságpolitikai szakértő szerint nem az a ceutai válság legfontosabb kérdése, hogy pontosan hányan jutottak be a spanyol területre. Sokkal inkább az, hogyan indulhatott el ugyanabba az irányba, szinte ugyanabban a pillanatban több tízezer ember – és kik figyelték közben Spanyolország reakcióját.
„Hogyan tud 50 ezer ember egyszerre, ugyanoda elindulni?” – tette fel a kérdést Tarjányi Péter író és biztonságpolitikai szakértő a ceutai és melillai eseményekről szóló Facebook-bejegyzésében.
A spanyol belügyminisztérium Reuters által ismertetett becslése szerint 24 óra alatt hozzávetőleg 49 ezren érkezhettek Marokkó felől Ceutába. Az AP ennél is magasabb számról írt: Ceuta regionális elnöke már 60 ezer belépőről beszélt, bár ezt Madrid egyelőre nem erősítette meg.
A határ néhány óra alatt gyakorlatilag összeomlott, Spanyolország pedig katonákat és további csendőröket vezényelt az észak-afrikai exklávéba.
„Ekkora tömeg nem indul el egyszerre magától”
Tarjányi szerint a vita jelenleg túlságosan arra összpontosít, hogy 49 vagy 60 ezer ember érkezett-e. Bár a pontos szám a válság humanitárius és rendészeti kezelése miatt rendkívül fontos, biztonságpolitikai szempontból szerinte egy másik kérdés még lényegesebb:
Hogyan történhetett meg egyáltalán, hogy ekkora tömeg egyszerre indult el ugyanabba az irányba?
A szakértő szerint egy több tízezer embert megmozgató eseményhez információ, komoly szervezés, kommunikációs csatornák és embercsempész-hálózatok szükségesek. Emellett kell egy olyan pillanat is, amikor a határ túloldalán álló erők már nem képesek – vagy valamilyen okból nem akarnak – mindenkit feltartóztatni.
„Ekkora tömeg nem indul el egyszerre magától” – fogalmazott.
Miért nem tudta Marokkó megállítani az átkelést?
Tarjányi három alapvető kérdést vetett fel. Az első, hogy Marokkó miért nem akadályozta meg időben a tömeges átkelést.
A biztonságpolitikai szakértő nehezen tartja elképzelhetőnek, hogy egy ekkora szerveződés teljesen észrevétlen maradhatott volna a marokkói hatóságok előtt. Szerinte az is kérdés, ismerték-e a főbb szervezőket és azokat a hálózatokat, amelyek az információt eljuttatták az indulókhoz.
A marokkói biztonsági erők később vízágyúkat és könnygázt is bevetettek az újabb átkelési kísérletek megakadályozására. Marokkó spanyolországi nagykövete azt állította, hogy a tömeges határátlépés országa akarata ellenére történt.
Jelenleg nincs nyilvánosan bemutatott bizonyíték arra, hogy a marokkói állam vagy bármely más kormány tudatosan megszervezte volna az akciót. Tarjányi felvetése ezért biztonságpolitikai értelmezés, nem pedig bizonyított tény.
Ki és mit akart elérni?
A második kérdés az esetleges szervezők céljára vonatkozik. Tarjányi szerint ugyanis elképzelhető, hogy az esemény lényege nem kizárólag az volt, hogy több tízezer ember átjusson a határon.
A spanyol kormány magyarázata szerint az embercsempészek kihasználták a legfelsőbb bíróság egyik közelmúltbeli döntését. Az ítélet szerint a tengeren érkezőket nem lehet ugyanazzal a gyorsított eljárással visszaküldeni, mint a szárazföldi kerítésen átmászó embereket. Madrid úgy véli, ennek félreértelmezett híre futótűzként terjedhetett el az embercsempész-hálózatokban.
Tarjányi ugyanakkor ennél szélesebb összefüggést keres. Szerinte fel kell tenni a kérdést, hogy kik profitálhatnak a spanyol határvédelem összeomlásából, az európai migrációs vita kiéleződéséből és az uniós országok közötti konfliktusból.
„Nem a kerítést tesztelték, hanem Spanyolországot”
A szakértő harmadik kérdése az, hogy mit figyelhettek meg azok, akik a háttérből követték az eseményeket.
Egy ilyen válságból ugyanis kiderülhet:
- milyen gyorsan reagálnak a spanyol hatóságok;
- mikor vezénylik ki a hadsereget;
- mekkora tömeg kezelésére elegendő a helyi rendőri és határőrizeti kapacitás;
- hogyan reagál az Európai Unió;
- hol vannak a spanyol és az uniós határvédelem gyenge pontjai;
- milyen politikai konfliktusokat indít el a válság Európán belül.
Tarjányi ezt biztonságpolitikai tesztnek nevezte:
„Nyilván nem a kerítést tesztelték. Hanem Spanyolországot.”
A ceutai események máris komoly európai következményekkel járnak. Az Ellenszél korábban beszámolt róla, hogy Giorgia Meloni olasz miniszterelnök akár a Spanyolországgal szembeni schengeni szabályok felfüggesztését is kilátásba helyezte.
Madrid erre bekérette az olasz nagykövetet, és belpolitikai célú hangulatkeltéssel vádolta az olasz vezetést. A határválság tehát kevesebb mint egy nap alatt diplomáciai konfliktussá és az egész schengeni rendszert érintő vitává vált.
Tarjányi szerint ezért nem elegendő kizárólag a határt átlépő embereket nézni. A tömeg ugyanis szerinte nem az esemény valódi oka, hanem egy nagyobb folyamat következménye.
A legfontosabb kérdés úgy hangzik: ki írta meg ezt a forgatókönyvet, és mit akart megtudni Spanyolország, valamint Európa reakciójáról?