Sonnevend Pál szakmai alkalmasságát nem vitatja, mégis súlyos rendszerhibára figyelmeztetett Fülöp Botond, a Vidéki prókátor. Szerinte elfogadhatatlan, hogy a mindenkori kormánytöbbség maga választhassa ki azokat az alkotmánybírókat és intézményvezetőket, akiknek éppen vele szemben kellene féket képezniük. Ezért egy politikától független, szakmai és civil Közjogi Javaslattevő Testület felállítását indítványozza. A javaslat valódi próbát jelenthet a Tiszának: hajlandó-e önként lemondani a kétharmadával megszerzett hatalom egy részéről?
Nem Sonnevend Pál személyét támadta
A Tisza-frakció Hende Csaba megüresedett alkotmánybírói helyére Sonnevend Pál egyetemi tanárt jelölte. Az ELTE korábbi dékánja nemzetközi és alkotmányjogász, korábban Mádl Ferenc és Sólyom László államfők alkotmányjogi tanácsadójaként is dolgozott. Az ELTE szakmai bemutatkozása szerint uniós, alkotmány- és nemzetközi joggal foglalkozik, és Magyarországot a hágai Nemzetközi Bíróság előtt is képviselte.
Hende Csaba megbízatása az Alaptörvény tizenhetedik módosítása alapján július 19-én szűnt meg. A parlament a tervek szerint már hétfőn megválaszthatja az utódját.
Fülöp Botond, vagyis a Vidéki prókátor a vasárnapi Facebook-bejegyzésében hangsúlyozta: Sonnevend felkészültségét és szakmai alkalmasságát nem kérdőjelezi meg. A kifogása nem a jelölt, hanem a rendszer. Ahogyan fogalmazott:
az országgyűlési választás ellenére „valójában ezúttal is a kormányzó többség választ magának féket és ellensúlyt”.
Ez a mondat kellemetlenül pontosan írja le a magyar közjog egyik alapvető ellentmondását.
Papíron a parlament választ, a valóságban a kormánytöbbség dönt
Az Alaptörvény legutóbb módosított szabálya szerint az Alkotmánybíróság tizenöt tagját az Országgyűlés kétharmados többséggel, kilenc évre választja. A bírák nem választhatók újra, és megbízatásuk legkésőbb hetvenéves korukban megszűnik.
Formálisan tehát nem a kormány, hanem a parlament hozza meg a döntést.
A parlamentáris rendszer politikai valósága azonban az, hogy a kormány mögött álló stabil többség rendszerint ugyanazt az akaratot képviseli, mint a kabinet. Különösen igaz ez akkor, amikor egyetlen pártnak vagy koalíciónak önmagában is megvan a kétharmada.
Ilyenkor az alkotmánybíró megválasztása könnyen így fest:
- A kormányzó párt kiválasztja a jelöltet.
- A saját frakciója megszavazza.
- A jelölt éveken át ellenőrzi annak a többségnek a törvényeit, amely a tisztségéhez segítette.
Ettől egy alkotmánybíró még lehet teljesen független és kiváló szakember. Sonnevend Pál esetében éppen egy komoly szakmai életút áll a jelölés mögött.
Egy jó alkotmány azonban nem arra épül, hogy mindig tisztességes emberek kerülnek hatalomra. Arra kell felkészülnie, hogy egyszer rosszhiszemű politikusok, gyenge jelöltek vagy párthű végrehajtók foglalják el a kulcspozíciókat.
A NER története megmutatta, mi történik, amikor a parlamenti kétharmad nem egyszerűen betölti, hanem politikailag megszállja az állami intézményeket.
A győztes nem válhat azonnal saját maga ellenőrévé
A Vidéki prókátor szerint le kell számolni azzal az alkotmányos fikcióval, hogy a parlament és a kormány politikai értelemben egymástól független hatalmi központként működik.
A bejegyzés lényege nem az, hogy a parlamentet ki kellene iktatni a döntésekből. Arról szól, hogy a kormánytöbbség ne kapjon korlátlan hozzáférést azokhoz a tisztségekhez, amelyeknek a többségi hatalom ellenőrzése a feladatuk.
Az alkotmánybíró nem miniszterhelyettes. Az ombudsman nem kormánymegbízott.
Az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank, a versenyhivatal vagy az adatvédelmi hatóság vezetőjének sem a parlamenti többség politikai érdekeit kell kiszolgálnia.
Ezek az intézmények akkor érnek valamit, ha képesek nemet mondani annak is, aki a vezetőiket megválasztotta.
Létrejönne a Közjogi Javaslattevő Testület
Fülöp Botond egy új, az alkotmányban rögzített Közjogi Javaslattevő Testületet hozna létre.
A szervezet politikától független, szakmai, tudományos és civil alapon működne. Három szekciója lenne:
- jogi;
- közgazdasági;
- közvagyonügyi.
A jogi részlegben helyet kapnának többek között a jogi karok mindenkori dékánjai, a jogászi hivatásrendek vezetői, valamint a Magyar Tudományos Akadémia delegáltjai.
A testület nem maga nevezné ki a közjogi vezetőket. Minden megüresedő tisztségre három embert javasolna, és a parlament vagy a köztársasági elnök kizárólag közülük választhatna.
A javaslat a következő tisztségeket érintené:
- alkotmánybírók;
- ombudsman és helyettesei;
- az Állami Számvevőszék elnöke;
- a Magyar Nemzeti Bank elnöke és alelnökei;
- a NAIH elnöke;
- a GVH elnöke és elnökhelyettesei;
- a vagyonvisszaszerzési hivatal vezetői.
A demokratikusan megválasztott parlament tehát megtartaná a döntési jogát, de a pártok nem húzhatnának elő tetszőleges jelöltet a saját politikai köreikből.
A Tisza már elindult ebbe az irányba
A Vidéki prókátor szerint a Tisza a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal vezetőinek kiválasztásánál már részben felismerte a problémát.
A júliusban kihirdetett alkotmánymódosítás alapján a Kúria és az OBH elnökjelöltjeit a jövőben maguk a bírák jelölhetik. A bírói kar legfeljebb három nevet adhat az államfőnek, aki közülük tesz javaslatot a parlamentnek; a végső választáshoz továbbra is kétharmados többség szükséges.
Ez nem tökéletes politikamentesítés, de lényeges változás. A kormánytöbbség már nem választhat ki bárkit a semmiből. A jelöltnek előbb át kell jutnia a szakmai közösség szűrőjén.
Az Ellenszél korábban részletesen bemutatta a tizenhetedik Alaptörvény-módosítás teljes csomagját, amely az alkotmánybírói korhatár mellett a bírósági vezetők kiválasztását és visszahívását is átalakította.
Ha ez az elv megfelelő a Kúria elnökénél, nehéz megmagyarázni, miért ne lenne alkalmazható az Alkotmánybíróságnál, az ÁSZ-nál vagy az adatvédelmi hatóságnál is.
Pálinkás József szerint az új alkotmány is zsákutcába juthat
A bejegyzés alatt Pálinkás József volt MTA-elnök is támogatásáról biztosította az alapgondolatot.
Szerinte az Orbán-rendszer egyik legfontosabb hatalomtechnikai eszköze éppen az volt, hogy a végrehajtó hatalom a saját parlamenti többségén keresztül irányítása alá vonta a törvényhozást.
Pálinkás úgy fogalmazott: az új alkotmány egyik legfontosabb feladata a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmi ág világos szétválasztása lesz.
„Enélkül maszatolás és újabb zsákutca lesz az új alkotmány is”
– írta.
Ez a figyelmeztetés azért súlyos, mert nem a Fidesz helyzetéről, hanem a következő rendszer minőségéről szól.
A politikai rendszerváltás önmagában nem alkotmányos rendszerváltás. Attól, hogy másik párt rendelkezik kétharmaddal, még nem szűnik meg a hatalomkoncentráció veszélye. Csak a kedvezményezettje változik meg.
Nem lehet teljesen száműzni a politikát
A Közjogi Javaslattevő Testület ötlete erős, de nem hibátlan.
Először is tisztázni kellene, ki és milyen eljárásban választja ki a testület tagjait. Egy jogi kari dékán, kamarai vezető vagy akadémiai delegált sem automatikusan politikamentes. Egy autoriter kormány hosszú idő alatt az egyetemeket, szakmai kamarákat és tudományos intézményeket is függő helyzetbe hozhatja.
A szakmaiság önmagában nem varázsszó.
A javaslattevő testület ugyanúgy foglyul ejthető lenne, ha:
- tagjai túl hosszú ideig maradhatnának hivatalban;
- a delegáló szervezeteket a kormány pénzügyileg ellenőrizné;
- a döntések titokban születnének;
- nem kellene megindokolni a jelöléseket;
- a testületben egyetlen jogi vagy politikai irányzat kerülne többségbe.
Ezért az új szervhez szigorú összeférhetetlenségi szabályok, rotáció, nyilvános pályázatok, meghallgatások, indokolt döntések és teljes átláthatóság szükséges.
A cél nem az, hogy a politikát egy állítólag semleges szakértői kaszt váltsa fel.
A cél az, hogy egyetlen párt se rendelhesse meg előre a neki megfelelő közjogi vezetőt.
Sonnevend jelölése jó – de nem oldja meg a rendszerhibát
Sonnevend Pál személye éppen azért teszi különösen érdekessé ezt a vitát, mert nehéz lenne egyszerű pártkatonaként bemutatni.
Nemzetközi tapasztalattal rendelkező jogász, alkotmányos kérdések kutatója, két korábbi köztársasági elnök tanácsadója. Még Navracsics Tibor is gratulált a jelöléséhez, miközben a Fidesz más politikusai az alkotmánybíró-választás legitimitását támadják.
De egy jó jelölt nem tesz jóvá egy rosszul kialakított rendszert.
Ha a Tisza most azzal védi a jelenlegi modellt, hogy megbízható és kiváló szakembert jelölt, pontosan ugyanabba az érvelési csapdába sétálhat bele, amelyet a Fidesz használt éveken át:
„Bízzatok bennünk, mi megfelelő embert választottunk.”
Az alkotmányos garancia viszont nem bizalmi kérdés.
Nem Magyar Péter, Bujdosó Andrea vagy bármely későbbi kormányfő jóindulatától kell függnie annak, hogy független ember kerül-e az Alkotmánybíróságba.
A Tisza valódi vizsgája az lesz, képes-e lemondani a hatalomról
A Fidesz tizenhat év alatt nem pusztán embereket ültetett kulcspozíciókba. Olyan rendszert épített, amelyben a választási győztes hosszú időre saját politikai táborához köthette az ellenőrző intézményeket.
Ezt nem lehet úgy felszámolni, hogy a régi embereket új emberekre cserélik, miközben a kiválasztás mechanizmusa változatlan marad.
A Tisza történelmi lehetőséget kapott. Nemcsak arra, hogy használja a kétharmadot, hanem arra is, hogy korlátozza a következő kétharmad hatalmát – akkor is, ha az már nem az övé lesz.
Ez a különbség kormányváltás és demokratikus rendszerváltás között.
A mi álláspontunk világos: a Vidéki prókátor javaslata komoly társadalmi és szakmai vitát érdemel. Nem kell minden részletét változtatás nélkül elfogadni, de az alapelv megkerülhetetlen: a kormány nem választhatja ki korlátlanul azokat, akiknek a kormányt kell ellenőrizniük.
A Tisza hétfőn valószínűleg kiváló alkotmánybírót választ.
Az igazi kérdés azonban az, hogy megteremti-e azt a rendszert, amelyben egy későbbi rossz kormány már nem választhat magának rossz alkotmánybírót.