Trump világbékét ígért, most a nyolcadik ország bombázását fontolgatja.
A Donald Trump vezette amerikai kormány katonai csapások lehetőségét vizsgálja Maliban, ahol az al-Kaidához kötődő JNIM fegyveresei súlyos nyomás alá helyezték a katonai juntát és annak orosz szövetségeseit. A beavatkozás egyik legerősebb szószólója Gorka Sebestyén, Trump magyar származású terrorelhárítási főtanácsadója, akinek korábbi nemzetbiztonsági átvilágításai körül komoly kérdések maradtak. Egy amerikai támadás nemcsak újabb háborús frontot nyithatna, hanem közvetlenül belelépne Oroszország afrikai érdekszférájába is. Trump békeelnökként kampányolt, Mali viszont már a nyolcadik ország lehet, ahol második ciklusában katonai csapást rendel el.
Washingtonban már a katonai lehetőségeket mérlegelik
A Trump-kormány katonai beavatkozási lehetőségeket vizsgál Maliban – írta amerikai kormányzati forrásokra hivatkozva a Washington Post.
Egyelőre nincs végleges elnöki döntés, és az sem világos, pontosan milyen műveletet fontolgatnak. A lehetséges forgatókönyvek között célzott légicsapások, dróntámadások, hírszerzési támogatás és a mali kormányerőkkel végrehajtott közös terrorellenes akciók is szerepelhetnek.
A célpont az al-Kaida nyugat-afrikai hálózatához tartozó Dzsamaát Nuszrat al-Iszlám va al-Muslimín, röviden JNIM lenne. A szervezet az elmúlt hónapokban látványosan megerősödött, miközben a mali hadsereg és az oldalán harcoló orosz erők sorozatos vereségeket szenvedtek.
A történet azonban nem egyszerűen arról szól, hogy az Egyesült Államok terroristákat akar megállítani.
Egy amerikai támadás azt is jelentené, hogy Washington katonailag visszatér egy olyan országba, amely az elmúlt években látványosan hátat fordított a Nyugatnak, és saját biztonságát Oroszországra bízta.
Mali elküldte a franciákat, behívta az oroszokat – biztonság mégsem lett
Mali több mint egy évtizede küzd dzsihadista felkelőkkel, tuareg szeparatistákkal és az állam fokozatos szétesésével.
Franciaország 2013-ban indított katonai műveletet az országban, miután iszlamista fegyveresek jelentős területeket foglaltak el és dél felé indultak. A francia jelenlét azonban egyre népszerűtlenebbé vált, különösen a 2020-as és 2021-es katonai hatalomátvételek után.
A junta végül megszakította a hagyományos biztonsági együttműködés jelentős részét. A francia erők 2022-ben kivonultak, majd a mali vezetés kérésére az ENSZ békefenntartó missziója is befejezte működését. A MINUSMA tíz év után, 2023. december 31-én zárta le a kivonulását.
A franciák és az ENSZ helyére először a Wagner-csoport zsoldosai érkeztek. A Prigozsin-féle szervezet átalakítása után szerepüket az orosz védelmi minisztérium irányítása alatt álló Afrika Hadtest vette át.
Moszkva azt ígérte, hogy hatékonyabban és politikai feltételek nélkül teremti meg a biztonságot. Az eredmény egyelőre ennek az ellenkezője.
Az orosz Afrika Hadtest sem tudta megállítani a lázadókat
A JNIM és a tuareg szeparatisták az utóbbi hónapokban összehangolt támadásokat hajtottak végre a mali kormányerők ellen. Júliusban egy katonai konvoj elleni rajtaütésben katonák tucatjait ölhették meg vagy ejthették foglyul.
Az orosz Afrika Hadtest áprilisban kénytelen volt kivonulni az északi Kidal városából a súlyos harcok után. A visszavonulás különösen kínos volt Moszkvának, mert Kidal korábbi elfoglalását az orosz–mali együttműködés egyik legnagyobb sikereként ünnepelték.
A lázadók várhatóan nem képesek egyik napról a másikra egész Malit elfoglalni. Az ország hatalmas, a fegyveres csoportok pedig egymással sem alkotnak stabil szövetséget.
A kormányt azonban úgy is térdre kényszeríthetik, hogy nem vonulnak be Bamakóba. Elvághatják az utánpótlási útvonalakat, megtámadhatják a hadsereget, megbéníthatják a gazdaságot, és folyamatos bizonytalanságban tarthatják a fővárost.
A Chatham House elemzése szerint a mali válság éppen azt bizonyítja, hogy önmagában katonai erővel nem lehet tartós biztonságot teremteni. A fegyveres fellépés mellett politikai megállapodásokra, helyi egyezségekre és regionális együttműködésre is szükség lenne.
Washington mégis elsősorban újabb csapásokon gondolkodik.
Gorka Sebestyén tolja leginkább a katonai beavatkozást
A Washington Post értesülése szerint a mali fellépés egyik legerősebb támogatója Gorka Sebestyén, a Nemzetbiztonsági Tanács terrorelhárításért felelős vezetője.
Gorka Magyarországon született, később az Egyesült Államokban épített politikai és médiakarriert. Donald Trump első elnöksége alatt Steve Bannon közelében dolgozott a Fehér Házban, de néhány hónap után távozott.
A CBS News korábbi forrásai szerint Gorka azért nem maradhatott akkori pozíciójában, mert várhatóan nem ment volna át a szükséges amerikai nemzetbiztonsági háttérellenőrzésen.
Magyarországi múltjával kapcsolatban is felmerült, hogy 2002-ben nem kapta meg a parlamenti nemzetbiztonsági bizottsági munkához szükséges átvilágítást. Ennek pontos okai nem váltak teljesen nyilvánossá, ezért azt tényként lehet állítani, hogy az átvilágítás sikertelen volt, de a háttérben álló feltételezéseket nem.
Trumpot mindez nem akadályozta meg abban, hogy második ciklusában ismét magas szintű nemzetbiztonsági tisztséget adjon neki. Gorka jelenleg az elnök helyettes tanácsadója és a Nemzetbiztonsági Tanács terrorelhárításért felelős vezetője.
Ez önmagában is különös helyzet: egy olyan ember sürgethet újabb amerikai katonai műveletet, akinek korábbi biztonsági átvilágítása körül maga Washington sem tudott minden kétséget eloszlatni.
Egy amerikai csapás az oroszokkal való összecsapást is kockáztatná
Mali nem üres hadszíntér.
Az országban orosz katonai és félkatonai erők dolgoznak együtt a juntával. Még ha Washington kizárólag a JNIM állásait támadná is, minden művelethez légtérhasználatra, hírszerzésre, célazonosításra és valamilyen szintű mali együttműködésre lenne szükség.
Egy rosszul azonosított célpont vagy egy félreértett csapatmozgás amerikai és orosz erők közötti közvetlen incidenshez vezethetne.
A veszélyt növeli, hogy Mali az Oroszországhoz közeledő Száhel-államok egyik központja. Burkina Fasóval és Nigerrel együtt olyan regionális szövetséget épít, amely kifejezetten a korábbi nyugati befolyás visszaszorítására törekszik.
Az Egyesült Államok közben az elmúlt hónapokban maga is próbálta újraépíteni a kapcsolatot Bamakóval. Washington februárban szankciókat oldott fel több magas rangú mali tisztviselővel szemben, és nyíltan jelezte, hogy ismét terrorellenes együttműködést keres a katonai vezetéssel.
A Trump-kormány tehát egyszerre akar közeledni a juntához, visszaszorítani az al-Kaidát, kezelni az orosz jelenlétet és elkerülni egy újabb elhúzódó háborút.
Ez már papíron is veszélyesen sok, egymással ütköző cél.
Nem biztos, hogy Mali egyáltalán amerikai segítséget akar
Az amerikai hadsereg képes célzott műveleteket végrehajtani afrikai terrorszervezetek ellen. Más országokban drónokkal, különleges egységekkel, helyi hírszerzési segítséggel és precíziós fegyverekkel már többször likvidáltak dzsihadista vezetőket.
Mali azonban eltérő terep.
A junta hosszú ideje arra építi saját politikai legitimitását, hogy megszabadította az országot a francia és nyugati befolyástól. Egy nyílt amerikai katonai beavatkozás ezért belpolitikai megaláztatásként is hathatna.
Ha Bamakó hivatalosan kéri a segítséget, azzal beismeri, hogy az orosz szövetség nem hozta meg az ígért biztonságot.
Ha nem kéri, Washington csak a mali állam szuverenitásának megsértésével hajthatna végre csapásokat.
Ha pedig titokban együttműködik, miközben nyilvánosan továbbra is nyugatellenes retorikát folytat, az hosszú távon mindkét fél hitelességét rombolná.
A „pontos csapás” Afrikában is könnyen végtelen háborúvá válhat
Egy katonai műveletet mindig egyszerűbb elkezdeni, mint befejezni.
Az első célzott légicsapás után felmerül, hogy szükség van-e újabb támadásra. Utána hírszerzőkre, kiképzőkre, logisztikai személyzetre és bázisvédelemre. Ha amerikai katona hal meg, megtorlás következik. Ha a megtorlás sem hoz eredményt, egyre nehezebb kivonulni anélkül, hogy vereségnek tűnjön.
Afganisztánban, Irakban, Líbiában és Szomáliában már láthattuk ezt a logikát.
A helyi fegyveres mozgalmak ráadásul nem pusztán külföldről beszivárgó terroristák. A JNIM erőszakos, al-Kaidához kötődő szervezet, de térnyerését helyi konfliktusok, állami visszaélések, etnikai feszültségek, szegénység és a vidéki állami jelenlét hiánya is táplálja.
Ezekre egy bomba nem ad választ.
Megölhet egy parancsnokot, szétverhet egy tábort és időlegesen megbéníthat egy hálózatot. Közben azonban újabb embereket fordíthat a kormány és annak külföldi támogatói ellen.
Trump háborúellenes elnökként adta el magát
Trump politikai márkájának egyik központi eleme, hogy ő nem akar újabb „végtelen háborúkat”.
Azt ígérte, hogy elődei helyett lezárja a konfliktusokat, hazaviszi az amerikai katonákat, és az Egyesült Államok pénzét nem távoli országokban költi el.
Ehhez képest a Washington Post szerint Mali már a nyolcadik ország lehet, amelynek területén Trump második ciklusa alatt amerikai katonai csapást hajtanak végre.
Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mind a nyolc helyen klasszikus háború indult. Van különbség egy egyszeri célzott támadás, egy hosszabb légihadjárat és szárazföldi csapatok bevetése között.
A politikai ellentmondás azonban ettől még látványos.
Trump világbékéről beszél, miközben egyre hosszabb azoknak az országoknak a listája, ahol katonai erőt alkalmaz. A békepolitika így lassan nem a fegyverek elutasítását jelenti, hanem azt az állítást, hogy minden újabb csapás valójában a békét szolgálja.
Ezzel az érveléssel viszont szinte bármilyen háború eladható békeműveletként.
Az amerikai választók nem biztos, hogy kérnek egy új afrikai frontból
Az Egyesült Államok közeledik a félidős választásokhoz, amikor a képviselőház teljes tagságáról és a szenátusi helyek egy részéről döntenek.
Egy újabb külföldi katonai művelet különösen akkor válhat belpolitikai teherré, ha amerikai áldozatokkal, növekvő költségekkel vagy elhúzódó jelenléttel jár.
Mali nehezen magyarázható el egy átlagos amerikai választónak közvetlen nemzetbiztonsági fenyegetésként. A JNIM veszélyes és terjeszkedő szervezet, de jelenlegi fő célpontjai a mali állam, a helyi biztonsági erők és a régió kormányai.
Washingtonnak ezért világosan meg kellene válaszolnia:
- Mi az amerikai katonai művelet pontos célja?
- Milyen feltételek teljesülésekor tekintenék befejezettnek?
- Kérte-e Mali a beavatkozást?
- Hogyan kerülnék el az orosz erőkkel való összecsapást?
- Ki venné át a megtisztított területek ellenőrzését?
- Mi történik, ha az első csapások nem gyengítik meg érdemben a JNIM-et?
Ezek nélkül a „korlátozott művelet” csak szebb neve annak, hogy az Egyesült Államok megint belép egy olyan konfliktusba, amelyből nincs előre meghatározott kijárat.
A mali junta saját csapdájába került
A mali katonai vezetés éveken át azt állította, hogy a nyugati jelenlét volt a probléma, Oroszország pedig képes lesz visszaállítani az állam tekintélyét.
A franciákat elküldték. Az ENSZ-t távozásra kényszerítették. A nyugati együttműködést leépítették. Az orosz zsoldosokat és katonákat beengedték.
A biztonság mégsem javult.
Most könnyen előállhat az abszurd helyzet, hogy az Egyesült Államoknak kellene megmentenie egy nyugatellenes juntát attól a lázadástól, amelyet az orosz segítség sem tudott megfékezni.
Ebből Washington számára sem következik automatikusan, hogy be kell avatkoznia. Egy rossz stratégia kudarcát nem feltétlenül egy másik külföldi hatalom bombázásával kell kijavítani.
A mali lakosság valódi problémája nem az, hogy francia, orosz vagy amerikai katonák állnak-e a junta mellett. Hanem az, hogy az állam képes-e biztonságot, igazságszolgáltatást és alapvető szolgáltatásokat nyújtani a fővároson kívül is.
Erre egyetlen külföldi hadsereg sem talált eddig tartós választ.
Nem minden katonai fellépés értelmetlen – de Trumpnak bizonyítania kellene a szükségességét
A JNIM nem szabadságharcos mozgalom. Civileket, katonákat és helyi közösségeket támad, és egy al-Kaidához kötődő szélsőséges rendszert akar kiterjeszteni a térségben.
Ezért önmagában nem erkölcstelen vagy értelmetlen gondolat katonai eszközzel fellépni ellene.
A kérdés az, hogy egy amerikai beavatkozás javítaná-e Mali helyzetét, vagy csupán új szereplőt hozna ugyanabba az évek óta ismétlődő kudarcba.
A Trump-kormány egyelőre nem mutatott be nyilvános stratégiát, politikai végcélt vagy kivonulási tervet. Csak annyi látszik, hogy a Fehér Házban ismét előkerültek a katonai lehetőségek, és Gorka Sebestyén erősen szorgalmazza őket.
A mi álláspontunk szerint a terrorizmus elleni harc nem lehet biankó csekk egy újabb háborúhoz. Aki világbékét ígért, annak a nyolcadik katonai célpont előtt már többet kell mondania annál, hogy ezúttal is szükség van néhány „precíziós csapásra”.