Juszt László közösségi oldalán reagált Németh Balázs megszólalására, amelyben a volt közmédiás, jelenlegi fideszes szereplő a tervezett alkotmányos változtatásokat bírálta. Juszt szerint Németh „fordítva ül a lovon”, amikor diktatúraveszélyt emleget olyan lépésekkel kapcsolatban, amelyek szerinte éppen a politikai befolyás csökkentését és a demokratikus kontroll erősítését szolgálnák.
A vita hátterében azok a tervezett módosítások állnak, amelyek között szerepelne az országgyűlési képviselők mandátumának időkorlátja, az alkotmánybírókra vonatkozó 70 éves felső korhatár visszaállítása, a bírói önigazgatás erősítése, valamint a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal létrehozása. A módosítási csomagról több sajtóbeszámoló is írt az elmúlt napokban.
„Valaki fordítva ül a lovon”
Juszt László bejegyzése rögtön erős felütéssel indul:
„Hallgatom ezt a Németh nevű, bukott képviselőt. Valaki fordítva ül a lovon. Megengedem még az is előfordulhat, hogy én, de… mégse. Nem hiszem.”
A posztban Juszt arra reagál, hogy Németh Balázs diktatórikus irányként értelmezte a tervezett változtatásokat. Németh Balázs a Fidesz-frakció szóvivőjeként és a Harcosok órája című műsor korábbi házigazdájaként is ismert; a műsorról a Media1 korábban azt írta, hogy fideszes politikusokkal készített interjúkat benne.
Juszt viszont éppen azt kérdezi: hogyan erősítene egy diktatúrát az, ha egy képviselő nem ülhetne korlátlan ideig a Parlamentben?
„Kérdezem, mennyiben erősít egy esetleges diktatúrát, ha egy parlamenti képviselő – ne feledjük a listás státuszt, mint az övé is! – csak maximum 12 évet tölthet el a házban, s nem lábbal előre viszik ki?”
Ez a mondat a poszt egyik legerősebb politikai állítása. Juszt szerint a képviselői időkorlát nem a demokrácia gyengítése, hanem éppen annak biztosítéka lehet, hogy a politikai elit ne betonozza be magát évtizedekre a hatalomba.
Juszt szerint az alkotmánybírói korhatár visszaállítása nem diktatórikus lépés
A bejegyzés másik fontos pontja az Alkotmánybíróság ügye. A tervezett módosítások között szerepelne, hogy visszaállítanák az alkotmánybírókra vonatkozó 70 éves felső korhatárt, valamint az is, hogy a testület ismét maga választhassa meg az elnökét. A Portfolio beszámolója szerint a 70 éves korhatár Polt Pétert is érinthetné.
Juszt ezt így fogalmazta meg:
„Miért diktatórikus az a lépés, hogy VISSZAÁLLÍTJÁK a 70 éves felső korhatárt az alkotmánybíróknál, a testület pedig ismét maga választhatja meg az elnökét?”
Majd hozzátette a bejegyzés egyik legélesebb kérdését:
„Jobb volt, amikor Orbán kijelölte Sulyokot, vagy utóbb Poltot?”
Juszt érvelése itt arra épül, hogy ha egy testület saját maga választhatja meg vezetőjét, az elvileg csökkentheti a közvetlen politikai befolyás lehetőségét. Szerinte nehéz ezt diktatórikus iránynak nevezni, ha a változás éppen a kormányzati kinevezési logikától távolítaná el az intézményt.
„Hogyan erősíti a diktatúrát az, hogy a bírák nagyobb szerepet kapnak?”
A poszt harmadik nagy témája a bírósági vezetők kiválasztása. A tervezett módosítások között az is szerepelne, hogy erősödne a bírói önigazgatás, és az Országos Bírói Tanács nagyobb szerepet kapna a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal vezetőivel kapcsolatos döntésekben.
Juszt erről ezt írta:
„Hogyan erősíti a diktatúrát az, hogy a bírák nagyobb szerepet kapnak a bírósági vezetők kiválasztásában, csökkentve a politikai befolyás lehetőségét?”
Ez a kérdés pontosan megmutatja, miről szól a vita lényege. Németh Balázs oldaláról a változtatások a politikai rendszer átírásának tűnhetnek. Juszt értelmezésében viszont ezek a lépések éppen a hatalmi ágak függetlenségét erősítenék.
A különbség nem technikai, hanem politikai természetű: ki mit tekint a demokrácia garanciájának, és ki mit lát hatalmi túlterjeszkedésnek.
Juszt szerint nem mindenhez kell kétharmad
A bejegyzésben Juszt arra is kitér, hogy szerinte bizonyos területeken egyszerű parlamenti többséggel is lehet jogszabályokat módosítani. Ezt a gondolatot így fogalmazta meg:
„Mekkora korlátoltság vezeti azt, aki nem érti meg, hogy amennyiben bizonyos területeken egyszerű parlamenti többséggel is lehet jogszabályt módosítani, s nem kétharmaddal, az a nagyobb beleszólást – következésképp a demokrácia erősödését – teszi lehetővé?”
Ez különösen érzékeny pont a magyar politikában. A sarkalatos törvények rendszere hosszú ideje vita tárgya, mert számos területen kétharmados többséghez köti a változtatás lehetőségét. Kritikusai szerint ez bebetonozhat korábbi politikai döntéseket, és megnehezítheti, hogy egy későbbi választói felhatalmazás valóban kormányzóképessé váljon.
Juszt ebben a kérdésben világosan fogalmaz: szerinte a túl sok kétharmados szabály nem feltétlenül demokráciavédelem, hanem akár a választói akarat korlátozása is lehet.
A Vagyonvisszaszerzési Hivatal is előkerült
A poszt végén Juszt a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal tervére is reagált. A hivatal létrehozását a beszámolók szerint az elmúlt húsz év közvagyont érintő visszaéléseinek feltárására, korrupciós és vagyonkimentési ügyek vizsgálatára szánnák.
Juszt erről ezt írta:
„Az pedig, hogy létrejön a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal úgy gondolom csak annak fáj, akinek olyan jövedelmei voltak, amikkel nem tud elszámolni.”
Ez a mondat már nem intézményi, hanem politikai és erkölcsi síkra viszi a vitát. Juszt szerint egy vagyonvisszaszerzési hivatal nem a tisztességes embereket fenyegeti, hanem azokat, akiknek magyarázatot kellene adniuk a közpénzekből, közvagyonból vagy politikai kapcsolatokból származó gyarapodásukra.
„A látható többségnek nyilvánvalóan tetszik”
A bejegyzés zárása szerint Juszt úgy látja, hogy a tervezett változtatások mögött választói felhatalmazás is áll. Ezt írta:
„A ‘látható többségnek’ nyilvánvalóan tetszik, arról nem is beszélve, hogy a megválasztott párt ígéretei közt szerepelt, miként a Fideszes köztársasági elnök eltávolítása is.”
Ez a mondat arra utal, hogy Juszt szerint a változtatások nem váratlan hatalmi lépések, hanem olyan ígéretek, amelyek korábban is részei voltak a politikai programnak. A kérdés így szerinte nem az, hogy van-e felhatalmazás, hanem az, hogy az ellenoldal miért nevezi diktatórikusnak azt, amit a választók egy része kifejezetten elvárt.
A vita valójában a rendszerváltás értelmezéséről szól
Juszt László bejegyzése nem egyszerű Facebook-visszaszólás. A vita arról szól, hogy egy kormányváltás után meddig lehet elmenni az előző rendszer által kialakított intézményi szerkezet átalakításában.
A Fidesz oldaláról ezek a lépések könnyen tűnhetnek politikai bosszúnak vagy hatalmi átrendezésnek. Juszt viszont azt állítja: éppen az a demokrácia lényege, hogy a választói felhatalmazás alapján meg lehessen változtatni azokat a szabályokat, amelyek korábban egy politikai oldalnak kedveztek.
A bejegyzés legfontosabb kérdése ezért nem is az, hogy Németh Balázs vagy Juszt László fogalmazott-e élesebben. Hanem az, hogy a magyar közélet képes-e különbséget tenni a hatalomkoncentráció és a hatalomkorlátozás között.
Ha egy képviselő csak meghatározott ideig maradhat a Parlamentben, ha az Alkotmánybíróság saját maga választhatja meg vezetőjét, ha a bírák nagyobb szerepet kapnak a bírósági rendszer irányításában, és ha a közvagyonnal kapcsolatos visszaéléseket külön hivatal vizsgálhatja, akkor ezek önmagukban nem feltétlenül a diktatúra jelei.
Juszt László éppen ezt állítja: szerinte Németh Balázs nem azt kifogásolja, hogy gyengülne a demokrácia, hanem azt, hogy olyan szabályok születhetnek, amelyek a korábbi hatalmi rendszer embereinek már nem kedveznek.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!