A Demokratikus Koalíció tisztújítása után új arcok tűntek fel a vezetésben. Az Ellenszél portál exkluzív interjúsorozatot indít a párt frissen megválasztott tisztségviselőivel. Hamarosan Bakai-Nagy Zita és Székely Dániel is válaszol a kérdéseinkre. Mostani cikkünkben Bakk István, a DK új alelnöke osztja meg gondolatait.
Ellenszél: Kérlek, mesélj egy kicsit arról, hogyan vezetett az utad a helyi közélettől a Demokratikus Koalíció alelnöki posztjáig! Mi volt az a pont, amikor úgy döntöttél, hogy aktív szerepet vállalsz a nagypolitikában?
Bakk István: Az alelnökségig vezető utam sokkal inkább volt izgalmas, mint nehéz. Ahhoz azonban, hogy ezt igazán megértsük, egy kicsit vissza kell mennünk az időben.
Még a választások előtt találkoztam Sibak Andrással, a Veszprém 3. számú választókerület akkori elnökével. Tapolcán, a Malom-tónál beszélgettünk hosszasan. Már akkor azt éreztem, hogy szeretnék a Demokratikus Koalíció közösségéhez tartozni, és részt venni abban a munkában, amely egy jobb, igazságosabb Magyarország megteremtéséről szól.
Ugyanakkor már akkor is tudtam, hogy nem szeretnék megállni a képviselőjelöltségnél. Ha lehetőséget kapok rá, akkor tanulással, tapasztalatszerzéssel és rengeteg munkával szeretném folytatni a politikai pályámat. Nem azért, mert pozíciókat szeretnék gyűjteni, hanem azért, mert hiszek abban, hogy a politikának az emberekről kell szólnia. Azokról is, akik ma nem a Demokratikus Koalíciót tartják a hozzájuk legközelebb álló politikai közösségnek.
Ezután szinte minden magától következett. Végigcsináltuk a választási kampányt, amely szerintem sok tekintetben eltért a megszokott kampányoktól. Próbáltuk izgalmasabbá tenni, és megmutatni, hogy a politika nem feltétlenül csak élet-halál harc lehet. Van emberi, humoros, ugyanakkor komoly és árnyalt oldala is.
Úgy gondoltuk, hogy még a legfontosabb közéleti kérdésekről is lehet úgy beszélni, hogy az érthető, érdekes és közelebb álljon az emberekhez. Ezért gyakran a humort hívtuk segítségül. Egyfajta görbe tükröt tartottunk azok elé a helyzetek elé, amelyeket sokszor túl komolyan vagy túlságosan bonyolultan tálaltak. Nem azért, hogy elvicceljük a problémákat, hanem hogy rámutassunk az ellentmondásokra, és mindenki számára érthetőbbé tegyük őket.
Úgy érzem, ez sokat segített abban, hogy olyan embereket is megszólítsunk, akik korábban talán távol érezték maguktól a politikát. Mert a politika nemcsak vitákból és konfliktusokból áll, hanem abból is, hogy képesek vagyunk közérthetően, őszintén és néha egy kis öniróniával beszélni a közös ügyeinkről.
A választások után számomra egyértelművé vált, hogy a Demokratikus Koalíciónak meg kell újulnia, ha ismét meghatározó szereplője szeretne lenni a magyar politikának. Ezért jelentkeztem elnöknek, alelnöknek és elnökségi tagnak is. Nem azért, mert mindenáron tisztséget akartam, hanem mert úgy gondoltam: bármilyen szerepben tudok segíteni a közösségünknek, azt vállalnom kell.
Sokan megkérdezték tőlem, miért léptem vissza Varju László javára. A válasz egyszerű. Azt láttam, hogy a közösségünknek nem újabb megosztottságra van szüksége, hanem egységre. A magyar politika ma tele van konfliktusokkal és széthúzással. Én nem ezt szeretném tovább erősíteni, hanem egy olyan közösséget építeni, amely képes együtt dolgozni egy közös célért.
Ha ehhez az kellett, hogy én hátralépjek, akkor ezt természetes döntésnek tartottam. Soha nem a személyes ambíció volt számomra a legfontosabb, hanem az, hogy mi szolgálja leginkább a közösség érdekét.
Végül így lettem a Demokratikus Koalíció alelnöke. Ma pedig az elnökség tagjaival azon dolgozunk, hogy a pártot minél gyorsabban egy megújult, hiteles és cselekvő pályára állítsuk. Olyan politikai közösséget szeretnénk építeni, amely újra meghatározó szereplője lehet Magyarország jövőjének.
Az elnöki ambícióimról ugyanakkor nem mondtam le. Ha egyszer eljön az ideje, és úgy érzem, hogy a közösség bizalmával és támogatásával még többet tudok tenni a Demokratikus Koalícióért és Magyarországért, akkor újra meg fogom méretni magam.
Addig viszont egyetlen feladatom van: dolgozni. Dolgozni a közösségünkért, dolgozni a párt megújításáért, és dolgozni azért, hogy a politika ismét az emberekről, a megoldásokról és a közös jövőről szóljon.
Vidéken élsz és dolgozol, a mindennapjaidat nem a budapesti politikai buborékban töltöd. Mit tapasztalsz, mik ma a legfájóbb pontok a vidéki emberek életében, és hogyan tudod ezt a tapasztalatot becsatornázni a párt vezetésébe?
Éppen ezt tartom az egyik legnagyobb előnyömnek, hogy a mindennapjaimat nem a budapesti politikai buborékban töltöm. A vidéki valóság sokszor egészen más képet mutat, mint amit az országos politikai vitákból látunk. Ami Budapesten statisztika vagy politikai üzenet, az itt a mindennapok valósága.
Ha egyetlen dolgot kellene kiemelnem, akkor az a lehetőségek hiánya lenne. Sokkal kevesebb lehetősége van ma egy vidéki nyugdíjasnak, egy dolgozónak vagy egy fiatalnak, mint annak, aki a fővárosban vagy egy nagyvárosban él. Ez megjelenik az egészségügyi ellátásban, a közlekedésben, a munkalehetőségekben, az oktatásban, de sokszor még a mindennapi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben is.
Mindez szerintem nagyrészt annak a túlzott centralizációnak a következménye, amely az elmúlt években végbement. Egyre több szolgáltatás, intézmény és döntés került távolabb a helyi közösségektől, miközben a vidék szerepe fokozatosan háttérbe szorult.
Én azt szeretném, hogy a Demokratikus Koalíció politikája ne csak szakmailag legyen megalapozott, hanem a vidéken élők tapasztalataira is épüljön. Alelnökként fontos feladatomnak tartom, hogy ezek a tapasztalatok és problémák megjelenjenek a párt döntéseiben és szakpolitikai munkájában.
Hiszen egy országot nem lehet kizárólag Budapestről nézni. Magyarország nem csak a fővárosból áll, ezért a döntéseknek az egész ország valóságára kell épülniük. Ha valóban csökkenteni akarjuk a különbségeket, akkor nemcsak ugyanazokat a jogokat, hanem ugyanazokat a lehetőségeket is biztosítani kell a vidéken élők számára, mint azoknak, akik a nagyvárosokban élnek.
A legutóbbi választások alaposan átrendezték a politikai térképet. Ebben az új, parlamenten kívüli helyzetben mik lesznek a te személyes feladataid és prioritásaid alelnökként?
Alelnökként most nagyon sokrétű feladataim vannak. Több munkacsoport munkájában veszek részt, ezek közül az egyiknek a vezetéséért is én felelek. Talán ez az egyik legfontosabb feladatom: annak a kidolgozása, hogy a Demokratikus Koalíció milyen módon folytassa a parlamenten kívüli politizálást.
A célunk világos: 2030-ban ismét parlamenti pártként szeretnénk jelen lenni a magyar politikában. Ehhez azonban nem elég kivárni a következő választást. Addig is fel kell építenünk egy erős, cselekvő és hiteles közösséget.
A megválasztásomat követően az új elnökséggel azonnal munkához látottunk. Az egyik legfontosabb feladatunk a párt szervezeti megújítása. Meg kell erősítenünk a kapcsolatunkat a tagságunkkal, új lendületet kell adnunk a közösségeinknek, és olyan lehetőségeket kell teremtenünk, amelyekben minél többen aktívan részt tudnak venni.
Egyrészt meg kell erősítenünk a meglévő közösségeinket, másrészt újra meg kell szólítanunk azokat is, akik korábban a Demokratikus Koalícióra szavaztak, vagy közel álltak hozzánk, de most más döntést hoztak. Ehhez azonban nem elég beszélni a megújulásról. Lehetőségeket kell teremtenünk, amelyekben minél többen aktívan részt tudnak venni. Olyan politikát kell folytatnunk, közösségi életet kell építenünk, és látható, kézzelfogható eredményeket kell felmutatnunk, amelyek ismét azt üzenik az embereknek: érdemes hinni a Demokratikus Koalícióban, érdemes újra bizalmat szavazni nekünk.
Alelnökként ezen fogok dolgozni a következő években: egy erős, nyitott, cselekvő és a mindennapi problémákra valódi válaszokat adó Demokratikus Koalíció felépítésén.
Egy párt újjáépítése sosem egyszerű feladat, különösen egy történelmi kormányváltás utáni időszakban. Te miben látod a megújulás kulcsát? Milyen konkrét területeken kell változtatnia a DK-nak ahhoz, hogy újra erősödni tudjon?
Amint már korábban is említettem, a megújulásunk kulcsa a közösségeinkben és bennünk rejlik. Abban, hogy nyitottak vagyunk a mai politikai valóságra, képesek vagyunk tanulni, és felismerjük: vannak kérdések, amelyeket ma már más szemszögből kell megvizsgálnunk, mint korábban. A megújulás ugyanakkor azt is jelenti, hogy lezárjuk az elmúlt tizenhat év lejárató kampányainak és propagandájának korszakát. Nem fogadjuk el azokat a politikai címkéket és narratívákat, amelyek kizárólag a múlt politikai üzeneteit ismétlik. Parlamenten kívüli pártként sem kérünk a politikai összemosásokból. Saját értékeink, saját politikánk és saját közösségeink mentén építjük tovább a Demokratikus Koalíciót.
A Demokratikus Koalíció ma reálisan látja a saját helyét a magyar politikában. Nem tekintünk magunkra rendszerváltó pártként, hanem olyan demokratikus közösségként, amelynek feladata a magyar emberek képviselete – akár parlamenten kívül, akár parlamenten belül.
A választási eredmények sokak számára csalódást jelentettek. Én azonban lehetőséget is látok bennük. Lehetőséget arra, hogy új alapokra helyezzük a közösségünket, őszintén végiggondoljuk a működésünket, és megerősítsük azt az értékközösséget, amely hosszú távon is képes képviselni a választóinkat.
Az elmúlt években azt is megtapasztaltuk, hogy voltak, akik nem a közös ügy, hanem elsősorban a saját politikai érdekeik miatt csatlakoztak hozzánk. A megújulás része ezért az is, hogy egy olyan közösséget építsünk, amelyet közös értékek, felelősségvállalás és elkötelezettség tart össze.
Jól látszott ez már a 2022-es választások idején is. A Demokratikus Koalíció azért támogatta az összefogást, mert azt tartotta a legfontosabbnak, hogy Magyarországon ne alakuljon ki újabb egypárti kétharmad. Később azonban kiderült, hogy nem mindenki ugyanazt értette együttműködés, közös felelősség és demokratikus politizálás alatt. Sokan más utat választottak, a Demokratikus Koalíció azonban kitartott az értékei mellett.
Ebből következik az is, hogy ma mi a Demokratikus Koalíció feladata. Hiteles, következetes ellenzéki politikát kell képviselnünk. Attól, hogy jelenleg parlamenten kívüli párt vagyunk, ez a felelősség nem lett kisebb, hanem bizonyos értelemben még nagyobb.
Ma hiányzik a magyar politikából a konstruktív, szakmailag megalapozott és következetes ellenzék. A Fidesz tizenhat év kormányzás, az ország állapotáért viselt politikai felelősség és az általa meghozott döntések után értelemszerűen nem lehet hiteles ellenzéki erő. De hiteles ellenzéki szerepet azok sem tudnak betölteni, akik a választások idején visszaléptek, vagy politikai döntéseikkel ahhoz járultak hozzá, hogy ismét egyetlen párt kétharmados felhatalmazással kormányozhassa Magyarországot.
Éppen ezért a Demokratikus Koalíciónak akarva-akaratlanul vállalnia kell az ellenzék feladatait.
Tőled is megkérdezzük, ahogy Bakai-Nagy Zitától és Székely Dánieltől: ha leülhetnél bármelyik politikussal a múltból egy órás beszélgetésre, ki lenne az, és milyen tanácsot kérnél tőle?
A legnagyobb tisztelettel, és senkit sem megbántva mondom: biztos vagyok benne, hogy sokan tudnának jó tanácsokat adni. De ma a Demokratikus Koalíciónak nem elsősorban a múltból érkező tanácsokra van szüksége, hanem arra, hogy figyelmesen meghallgassa az embereket. Azokat is, akik ma mellette állnak, és azokat is, akik eltávolodtak tőle vagy másként gondolkodnak.
Ezekből a véleményekből, tapasztalatokból és kritikákból kell levonni a következtetéseket. Ezekre építve kell továbbfejleszteni a politikánkat, és olyan válaszokat adni, amelyek valóban a magyar emberek problémáira reagálnak. Csak így lehet újra hiteles, erős és a társadalom széles rétegeit képviselő közösséget építeni.
Köszönjük az interjút!
Ne állj meg itt! Olvass tovább az Ellenszél változatos tartalmai között.
Kövess minket a Facebookon is!