„Sztálin szerette az elvtelen szarházikat” – dermesztő történelmi párhuzammal magyarázta meg Konok Péter, mi a baj Hadházy Ákossal.
Konok Péter történész-publicista egy rendkívül éles, az 1930-as évek sztálini Szovjetuniójába visszanyúló történelmi eszmefuttatással elemezte a jelenlegi belpolitikai helyzetet, egészen pontosan Hadházy Ákos és az új hatalom viszonyát. A friss bejegyzés arra keresi a választ, miért szorult háttérbe a NER korrupciós ügyeit évtizedek óta feltáró független képviselő. A konklúzió kíméletlen:
Hadházy „túl régi bolsevik”, aki jóval hamarabb hagyta ott a Fideszt, mint a jelenlegi vezetés, ráadásul túl sokat tud a múltjukról.
Miért nem kapott kulcsszerepet (például a sokat emlegetett vagyonvisszaszerzés területén) az a politikus, aki az elmúlt évtizedben a legkeményebben küzdött a rendszer szintű korrupció ellen? Erre a kérdésre adott egy sajátos, történelmi távlatú választ Konok Péter a közösségi oldalán.
A Visinszkij-szindróma és az „elvtelen szarházik”
A történész a posztját egy beszédes anekdotával indította Andrej Januarjevics Visinszkijről, az 1930-as évek sztálini kirakatpereinek dörgő szavú főügyészéről. Konok felidézte, hogy Visinszkij „kifejezetten pikkelt azokra, akik nálánál régebbi bolsevikok voltak.” Ennek oka a saját múltjában keresendő: a főügyész csak a polgárháborús győzelem után, 1920-ban lépett be a pártba, előtte mensevik volt, sőt, 1917-ben rendőrbiztosként személyesen írta alá Lenin letartóztatási parancsát.
„Ezért aztán Visinszkij elvtárs különös kéjjel követelt halálos ítéleteket mindazokra, akik erre az afférra pontosan emlékeztek, és tagkönyvük száma az övénél alacsonyabb volt”
– írta Konok.
A publicista kitért arra is, hogy Sztálin pontosan ismerte Visinszkij múltját. A diktátor tudta, kivel van dolga, de éppen ez tette a férfit megbízható eszközzé:
„Ettől tartotta igen megbízhatónak Visinszkijt, akit amúgy mélyen lenézett és elvtelen szarházinak tartott. Sztálin elvtárs szerette az elvtelen szarházikat.”
Hadházy, a „túl régi” lázadó
A történelmi bevezető után Konok egy huszárvágással a jelenkori magyar politikára és Hadházy Ákos helyzetére vetítette rá a „régi bolsevikok” sorsát. Mint írta, az 1930-as évek közepén életveszélyes volt régi bolseviknak lenni, és szerinte egyfajta hasonló politikai dinamika okozza Hadházy vesztét is az új rendszerben.
„Talán ez a gond Hadházyval is, ezért nem lehet belőle (bár számított rá) vagyonvisszaszerzési népbiztos”
– vonta le a párhuzamot a történész.
Rámutatott: Hadházy bűne az, hogy „túl régen, még a trafikmutyi idején fordult szembe a Fidesszel, hogy aztán hosszú éveken át dühös bulldogként vesse rá magát a mindenféle NER-es korrupciókra.”
A poszt legélesebb állítása az új kormánypárttal, a Tiszával és annak vezetőivel való konfliktust elemzi. Konok szerint a független képviselő egyszerűen túl korán „ébredt”, így kényelmetlenné vált az újonnan érkezők számára.
„Jóval, sokkal régebben hagyta ott a Fideszt, mint szinte bárki a TISZA potentátjai közül, ideértve magát a miniszterelnök urat is. Sőt, nem egy immár-tiszásnak még az akkori ügyeit is firtatta”
– világított rá a politikai feszültség valódi okára a poszt szerzője.
A történész a kemény, áthallásos kritikát egy fanyar, sötét humorú mondattal zárta: „De talán főbe lőni azért nem fogják. Más időket élünk.”
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!