
Kitálalt a NER-elit magángépének pilótája: maffiamódszerek és rabszolgamunka a csillogó kulisszák mögött. Luxus az utastérben, rabszolgaság a pilótafülkében: étlen-szomjan, vécézés nélkül repült a NER-elit magángépének pilótája.
Kívülről a magánrepülőgépek világa a tökéletes luxust, a drága pezsgőket és az irigylésre méltó életmódot jelképezi. Egy most kiszivárgott, döbbenetes erejű beszámoló azonban megmutatta, mi zajlik a zárt pilótafülke ajtajai mögött, miközben a magyar politikai és üzleti elit utazik a felhők felett. A MunkahelyiMesék oldalán megjelent névtelen vallomásból kiderül: a pilótákat a legkegyetlenebb módon zsákmányolták ki, tiltották meg nekik az alapvető emberi szükségleteket, és olykor még a repülésbiztonságot is másodlagosnak tekintették a profit mögött.
Egy fiatal pilóta számára a „business jet” (üzleti magángép) vezetése az abszolút álommunka kategóriája. Ezt a reményt lovagolta meg az a NER-közeli utakat is teljesítő légitársaság, amelynél a történet főszereplője munkát kapott. Az álom azonban már a legelső lépésnél komoly anyagi áldozatot követelt.
8 milliós beugró a pszichológiai terrorba
A pilótának a munkába állás feltételeként saját zsebből kellett kifizetnie a 20 ezer eurós (közel 8 millió forintos) típusképzést. Bár a tanfolyamot sokszor olyan oktatók tartották, akik maguk sosem repültek az adott géptípussal, a reménykedő pilóta kifizette az összeget, és 2025 végén megkezdte a repüléseket.
A várt szakmai mentorálás és fejlődés helyett azonban azonnal a pszichológiai terror vette át az uralmat. A pilóta beszámolója szerint a mindennapokat a folyamatos kritika, a megalázás és a „hülyézés” jellemezte. Karácsonykor és szilveszterkor is szolgálatban volt, amiért még egy egyszerű köszönömöt sem kapott a cégvezetéstől.
Az utasok maradékát ették, a vécét nem használhatták
A leginkább sokkoló részletek azonban a fizikai kizsákmányolásról szólnak. Míg az utastérben az elit élvezte a luxust, a pilótafülkében a legalapvetőbb emberi jogokat is sárba tiporták.
-
Megvont élelem: A sokszor 12 óránál is hosszabb műszakok alatt a cég semmilyen ételt nem biztosított a személyzetnek. A pilóta konzerveken élt, vagy egész nap kólát ivott és földimogyorót evett. Gyakran előfordult, hogy megalázó módon az utasok által meghagyott maradékot kellett megennie, hogy ne maradjon éhen.
-
Vécétilalom: A vezetőség kerek perec megtiltotta a pilótáknak, hogy repülés közben használják a repülőgép mosdóját, pusztán azért, mert annak földi ürítése extra pénzbe került volna a cégnek. Emiatt a személyzet kénytelen volt étlen-szomjan, mosdóhasználat nélkül végigcsinálni a hosszú utakat.
-
Káosz a pihenőidőben: Bár a szerződés szerint egy hét munka után egy hét pihenő járt volna, a valóságban havi 30 napos, fizetetlen készenlétet vártak el a vállalkozóként foglalkoztatott pilótáktól. A szállodai foglalásokat sokszor elfelejtették, így a pilótáknak volt, hogy mindössze 3-4 óra alvás után kellett újra felszállniuk. Aki pedig a fix szabadnapján nem ment be a hívásra, azt azonnali kirúgással fenyegették.
Amikor a profit felülírja a repülésbiztonságot
A fizikai és lelki terror mellett a cég a legfontosabbal, az utasok és a személyzet életével is orosz rulettet játszott. A beszámoló rámutatott, hogy a vezetőség a profit maximalizálása érdekében hajlamos volt rendkívül „rugalmasan” kezelni a szigorú repülési szabályokat.
Előfordult, hogy komoly kérdések merültek fel a gép súlypont-számításával kapcsolatban, vagy éppen olyan útvonalakat terveztek, amelyeknél kétséges volt a biztonságos üzemanyag-mennyiség. Olyan desztinációkra is repültek, ahová a géptípusnak egyáltalán nem lett volna szabad, sőt, még a gépek műszaki állapota is hagyott kívánnivalót maga után.
A gyomorfekély és a végső felmondás
A folyamatos stressz, a megaláztatások és az állandó gyomorgörcs végül gyomorfekélyhez vezetett a pilótánál. A töréspontot egy telefonhívás jelentette: a vezetőség ordítva vonta kérdőre, miért nem tud a hónap minden egyes napján dolgozni. Amikor a pilóta jelezte, hogy az embereknek van magánéletük, családjuk és kötelezettségeik, a válasz annyi volt, hogy ez őket egyáltalán nem érdekli – még az sem mentség, ha valakinek temetésre kell mennie.
Ez volt az a pillanat, amikor az egykori álommunka véget ért, és a pilóta meghozta élete legbátrabb döntését: felmondott. A történet szerencsére pozitív fordulattal zárul, hiszen a sokat szenvedett szakember 2026 szeptemberében már egy új, normális feltételeket biztosító cégnél folytathatja a karrierjét. A kiszivárgott vallomás azonban örökre rávilágított: a NER magángépeinek csillogó felszíne alatt sokszor a legkegyetlenebb, embertelen munkakörülmények uralkodnak.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!