A 83 éves Dr. Kohányi Gábor heti rendszerességgel vállal 24 órás ügyeletet. A veszprémi Befogadás Házában gyógyítja a hajléktalan embereket. Nemcsak a testüket, hanem a lelküket is ápolja. A Máltai Szeretetszolgálat orvosa fáradhatatlanul dolgozik. Amikor fehér autójával megérkezik, a betegek azonnal összesúgnak. Mindenki tudja, hogy a doktor úr végre megjött. A titka egyszerű: emberszámba veszi a legkiszolgáltatottabbakat is.
Minden páciens mögött egy tragédia húzódik
Ha nincs sor, a doktor úr leülteti a betegeket. Megkéri őket, meséljenek őszintén a gyermekkorukról. A történetek kivétel nélkül mindig szívbemarkolóak. „Édesanyám otthagyott”, „apám vert”, „intézetben nőttem fel”. Tizenhárom év alatt nem találkozott boldog gyermekkorú hajléktalannal.
Ezek a sorsok mélyen érintik az idős orvost. Ő maga is könnyen az utcára kerülhetett volna. Édesapja 1945-ben, Budapest ostrománál hősi halált halt. Édesanyja egyedül, nagy nélkülözések árán nevelte fel őt. A saját múltja miatt is átérzi a fájdalmukat.
Zokogás a rendelőben: a csodás gyógyulás
Az őszinte figyelem hihetetlen reakciókat vált ki. Egy műthetetlen combnyaktöréses beteg zokogásban tört ki mellette. Fél óráig sírt, de a doktor úr nem ijedt meg. Tudta, hogy meg tudja menteni ezt az embert. Minden szabadidejét a beteg ágya mellett töltötte.
A rengeteg beszélgetés végül meghozta a várva várt gyümölcsét. A férfi felépült, és nem esett vissza a függőségeibe. Sőt, kibékült a testvérével és meglátogatta édesanyját is. „Már ezért az egy emberért érdemes volt megszületnem” – mondta.
A csodás sikerek mellett persze kudarcok is érik. Egy átfagyott idős férfit hiába ápolt nagy szeretettel. Amikor a lába meggyógyult, a férfi visszatért az utcára. A szabadság mindennél fontosabb volt a számára.
A test és a lélek orvosa
Kohányi doktor a hitéletben is rendkívül aktívan segít. Papot hív a haldoklókhoz, hogy békére leljenek. Adventkor maga gyújt gyertyát és mond imát értük.
Fiatal orvosként Salgótarjánban találkozott egy jezsuita pappal. A férfit az akkori pártbizottság börtönnel zsarolta meg. Csak úgy misézhetett, ha elvállalt egy háziorvosi körzetet. Ő lett Dr. Kohányi Gábor legnagyobb példaképe. Bár ő maga nem lett pap, vágya mégis teljesült. A Máltai Szeretetszolgálatnál a test és lélek orvosa lett.
83 évesen egyáltalán nem tervez visszavonulni a munkából. Utolsó leheletéig dolgozni akar, a nyugdíj gondolata sem vonzza. Úgy érzi, most a legboldogabb az egész életében.