Unger Anna jelölése a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal élére nem azért váltott ki felháborodást, mert egy politológus eleve képtelen lenne vezetni egy állami intézményt. Azért dühítő, mert a Tisza a korrupcióellenes harc egyik legfontosabb posztján félretolta a kézenfekvő szakmai tapasztalatot, majd érdemi indoklás nélkül közölte az országgal: higgyük el, hogy jól döntött.
Nem, ezt nem kell elhinni.
Tizenhat év NER után éppen abból lett elege az országnak, hogy a hatalom meghozza a személyi döntéseit, majd kommunikációs panelekkel helyettesíti az elszámoltatható indoklást.
Az új kormány első számú korrupcióellenes csúcshivatalának kiválasztásánál ennek pontosan az ellenkezőjét kellett volna látnunk. Nyilvános szakmai mércét, összehasonlítható pályázatokat és pontról pontra megindokolt döntést.
Ehelyett kaptunk egy zárt ajtókat, tartózkodásokat és ködös mondatokat arról, hogy Unger Annának „víziója” és „semleges küldetéstudata” van.
Ez nem indoklás. Ez állásinterjús hablaty.
Tizenhat év lopása után politológiai elemzőt küldünk a pénz után?
Unger Anna felkészült politológus, egyetemi docens és a magyar politikai rendszer alapos ismerője. Ezt senki nem vitatja.
De az NVVH nem politikatudományi kutatóintézet.
Nem tanulmányokat kell írnia arról, hogyan működött a NER. Nem konferencián kell elemeznie az autokratizáció természetét. Nem televíziós műsorban kell elmagyaráznia, milyen intézményi láncok tették lehetővé a közvagyon kiszervezését.
A hivatalnak meg kell találnia az eltüntetett pénzt.
Bizonyítékokat kell biztosítania. Céghálókat kell feltörnie. Vagyonokat kell befagyasztania. Külföldi számlákig kell követnie a pénz útját. Jogszerű nyomozásokat kell lefolytatnia, majd olyan vádiratokat kell letennie a bíróság elé, amelyek a legdrágább ügyvédi irodák támadásait is kibírják.
Egy ilyen szervezetnek az első naptól hadrafoghatónak kellene lennie.
Ehhez képest a kiválasztott elnök nem jogalkalmazó, nem nyomozó, nem ügyész, nem pénzügyi felderítő, és nyilvánosan ismert szakmai pályája alapján nagy, összetett hatósági szervezetet sem vezetett.
Ez nem személyeskedés. Ez a szakmai életrajz és a munkakör összevetése.
Ott volt Ligeti Miklós – mégsem ő kellett
A felháborodást az teszi igazán érthetővé, hogy nem egy szakember nélküli mezőnyből kellett választani.
Ott volt Ligeti Miklós.
Jogász, kriminológus és közgazdász. Dolgozott az Országos Kriminológiai Intézetben, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban, valamint a Belügyminisztériumban. 2012 óta a Transparency International Magyarország jogi igazgatójaként foglalkozik korrupcióval, közbeszerzésekkel, büntetőjoggal és az állami intézményrendszer működésével.
Ligeti nem tegnap fedezte fel a NER korrupcióját. Akkor is névvel és arccal beszélt róla, amikor ennek még személyes és szakmai ára volt.
A meghallgatásán konkrét ügyeket nevezett meg: a letelepedési kötvényeket, a lélegeztetőgép-beszerzéseket és az MNB-alapítványokat. Megbecsülte a felálló hivatal szükséges létszámát, beszélt a jogi korlátokról, a bizonyíthatóságról, a visszaszerezhető vagyon reális arányáról és arról, hogy az NVVH nem válhat politikai „NER-telenítő” kommandóvá.
A bizottságban négyen támogatták, négy tiszás képviselő pedig tartózkodott.
Miért?
Mi volt az a szakmai hiányosság, amely miatt Ligeti nem kapta meg a szükséges támogatást? Melyik vezetői képességben maradt el Ungertől? Melyik pályázati vállalása volt gyengébb? Milyen kockázatot láttak benne?
Nem tudjuk.
A Tisza mindössze annyit üzent: szoros döntés volt, erős pályázatok érkeztek, Unger pedig határozott és jó szervező.
Ez méltatlan válasz.
A saját szakértőik figyelmeztetését is félresöpörték
Nem Horváth Lóránt ügyvéd az egyetlen, aki szerint egy ilyen hatáskörű szervezet vezetéséhez jogászi és jogalkalmazói háttér kellene.
Jancsics Dávid korrupciókutató – aki maga is bekerült a legjobb elnökjelöltek közé – a visszalépésekor azt írta: az elszámoltatáshoz „ügyész/nyomozó alkatú” elnök, egy „kérlelhetetlen pitbull” szükséges.
Jancsics nem azért lépett vissza, mert jelentéktelennek tartotta a feladatot. Éppen azért, mert felismerte, hogy saját kutatói háttere inkább a hosszú távú korrupcióellenes intézményrendszer kialakításához illik, nem pedig egy nyomozati szervezet operatív vezetéséhez.
Ez szakmai önismeret.
Unger Anna ezzel szemben azt mondta, hogy elnökként nem a mindennapi ügyekkel foglalkozna, hanem kijelölné az irányt. A hivatal várható létszámát nem kívánta megbecsülni, és arról beszélt, hogy badarság lenne hat éven belül minden nagy ügyben jogerős ítéletekre számítani.
Az utóbbi állítás jogilag reális. A tisztességes büntetőeljárások valóban nem politikai határidők szerint működnek.
Csakhogy egy alapítás előtt álló csúcshivatal első vezetőjétől nem pusztán óvatosságot várnánk. Konkrét szervezeti tervet, prioritásokat, erőforrásigényt, bizonyítékmentési stratégiát és azonnal bevethető szakmai hálózatot.
A vagyonokat ugyanis jelenleg is mozgathatják. Mire a hivatal megtalálja a saját irányát, a pénz már három újabb joghatóságon haladhat keresztül.
A törvény szerint lehet elnök – de ez a leggyengébb mentség
A Tisza képviselői azzal védekeznek, hogy a törvény nem követel jogi végzettséget az NVVH elnökétől. Ez igaz.
A jogszabály politikatudományi, gazdasági, közigazgatási és más társadalomtudományi végzettséggel is lehetővé teszi a tisztség betöltését. Unger Anna tehát megfelel a törvényi feltételeknek. Csakhogy ez nem válasz arra, miért ő volt a legjobb jelölt.
A törvényi minimum nem szakmai kiválóság. Az, hogy valaki jogszerűen kinevezhető, még nem bizonyítja, hogy alkalmasabb a nála tapasztaltabb pályázóknál.
Egy szívsebészeti osztály vezetésére sem az a legerősebb érv, hogy a kiválasztott ember papírjai megfelelnek a pályázati felhívásnak. A kérdés az, miért ő képes a legjobban ellátni a feladatot.
A bizottság éppen ezt nem magyarázta meg.
Már az indulás előtt hiányzik a fél vezetőség
A döntést még súlyosabbá teszi, hogy az NVVH vezetése sincs kész.
A bizottság csak a nyomozati elnökhelyettes személyéről tudott dönteni. A közpénzügyi elnökhelyettes kiválasztását eredménytelennek nyilvánították, a vádemelési és fellebbviteli posztok betöltése pedig szintén elmaradt.
Vagyis szeptemberben úgy indulhat el az ország történetének egyik legfontosabb korrupcióellenes szervezete, hogy nincs teljes vezetése, miközben az elnöknek nincs gyakorlati ügyészi vagy nyomozati tapasztalata.
Erre mondja a Tisza, hogy majd az elnökhelyettesek felelnek a szakmai munkáért. Melyik elnökhelyettesek? Azok, akiket még nem sikerült kiválasztani?
Az átláthatóság hivatalát zárt ajtók mögött rakták össze
Az egész eljárás a lehető legrosszabb politikai üzenetet küldte.
Az első szűrés zárt ülésen zajlott. Az elnökhelyettesek meghallgatása és a róluk szóló döntés szintén zárt ajtók mögött történt. Az újságíróknak még a teremben hagyott kameraállványokat és táskákat is ki kellett vinniük.
A végső szavazati arányokat ugyan megismertük, de a részletes pontszámokat és az összehasonlító szakmai indoklást nem. Így választ vezetőt az a hatalom, amely átláthatóságot ígért. Pontosan ez az a reflex, amelynek áprilisban véget kellett volna érnie: mi döntünk, ti pedig bízzatok bennünk. Nem fogunk.
A bizalom nem kormányváltással keletkezik. A bizalmat minden egyes döntéssel ki kell érdemelni.
Az Ellenszél korábban bemutatta, hogy Hadházy Ákos már a kiválasztási folyamatot is keményen bírálta. Most pedig azoknak kell magyarázkodniuk, akik azt hitték: az új hatalom legalább a saját korrupcióellenes intézményét kifogástalan szakmai és erkölcsi alapokra építi.
Nem Unger Annára kell haragudni
Unger Anna pályázott egy tisztségre, bemutatta az elképzeléseit, a bizottság pedig őt választotta. A döntés politikai és szakmai felelőssége nem egyedül az övé.
A düh elsősorban azoknak szól, akik egy rendkívül erős mezőnyből kiválasztották, majd nem tartották fontosnak, hogy részletesen megmagyarázzák a döntésüket.
Ha Unger sikeres lesz, annak mindannyian örülhetünk. Ha képes lesz felépíteni egy független, precíz és saját kinevezőitől sem félő szervezetet, akkor a kétkedőknek el kell majd ismerniük, hogy tévedtek.
De Magyarország már túl sokszor fizette meg annak az árát, hogy a szakmai aggályokat utólagos bizakodással söpörték félre. Most nem reményre volt szükség. Nem vízióra. Nem küldetéstudatra. Most a legfelkészültebb, leggyakorlottabb és az első napon bevethető vezetőre lett volna szükség.
A Tisza ennek ellenére mást választott. És még azt sem mondta meg rendesen, hogy miért.
