A Tisza újabb Fideszhez köthető mutatott be, aki ezer szállal kötődik a kormánypárthoz. Miközben az általuk „óellenzékieknek” hívott politikusokat módszeresen távol tartják, a fideszes múlt nem akadály a Tiszában. Ez a kettős mérce alapjaiban kérdőjelezi meg a párt hitelességét és valódi céljait.
A politikai megtisztulás ígérete minden választó számára vonzóan hangzik, de a valóság sokszor kiábrándító. A Tisza Párt környezetében egyre több olyan arc tűnik fel, aki korábban a NER rendszerét építette. A legutóbbi külügyi kinevezés is pontosan ezt a mintát követi.
Érdekes megfigyelni a szelekciós elveket Magyar Péter mozgalmában. Az úgynevezett óellenzék képviselői számára a bejárat hermetikusan zárva van. Hiába győzte le némely népszerű politikus többször is a Fideszt. Aki valaha a demokratikus ellenzék soraiban küzdött az Orbán-rendszer ellen, az megbélyegzetté válik. Ezzel szemben a „kiábrándult” fideszesek előtt vörös szőnyeg hever.
Így volt ez Ruszin-Szendi Romulusszal, Orbán volt államtitkárával is vagy Kármán Andrással, aki szintén a NER államtitkáraként tevékenykedett.
Ez a stratégia nem csupán véletlen, hanem tudatos építkezés eredménye. A cél láthatóan egy „Fidesz 2.0” létrehozása, ahol a régi reflexek megmaradnak. A választók joggal teszik fel a kérdést: valódi váltást akarunk-e, vagy csak a személyek cseréjét? Az új külügyes kinevezése azt üzeni, hogy a fideszes múlt valójában ajánlólevél.
Miért lenne jobb egy volt fideszes diplomata, mint egy tapasztalt, de ellenzéki szakember? Magyar Péter retorikája a megújulásról szól, de a gyakorlat a régi beidegződéseket tükrözi. A fideszes szálak átmentése nem hoz új politikai kultúrát Magyarországra. Csak egy újabb réteget von a már jól ismert, központosított hatalmi gépezetre. A választóknak látniuk kell: az óellenzék elutasítása csak paraván a fideszes térnyerés előtt.
Ne állj meg itt! Olvass tovább az Ellenszél változatos tartalmai között.
Kövess minket a Facebookon is!