Magyar Péter miniszterelnök Lavich Gábor Ákost nevezte ki a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkárává. A döntés a Magyar Közlöny szerdai számában jelent meg.
A kinevezést a pénzügyminiszter javasolta, Lavich pályafutása szorosan kapcsolódik az előző kormányzati korszak egyik meghatározó állami vállalatához.
Lavich 1995-ben végzett a Budapesti Corvinus Egyetemen. 2000 és 2013 között az MVM-nél dolgozott, később a társaság pénzügyi igazgatója lett. Ezután a Richterhez igazolt, majd 2020-ban ismét visszatért az állami energiacsoporthoz.
Az MVM az Orbán-korszak alatt stratégiai jelentőségű vállalatként működött. Lavich több, a csoporthoz tartozó társaság pénzügyi vezetésében is szerepet vállalt. Kinevezése ezért túlmutat egy szokványos szakmai személyi döntésen.
A kormánynak világosan indokolnia kellene, miért éppen Lavichra esett a választás.
Nem ez az első eset, amikor a Magyar-kormány az előző rendszer ismert szereplőit emeli át saját vezetésébe. Korábban Vitézy Dávid és más, Orbán-kormányokhoz kötődő szereplők kinevezése is komoly vitát indított.
A kormány egyszerre ígéri a NER lebontását és az állam működőképességének megőrzését. Ez a kettős cél gyakran a régi rendszerben is jelenlévő vezetők megtartásához vezethet.
A kérdés ezért nem kizárólag Lavich szakmai alkalmassága. Sokkal inkább az, milyen politikai és intézményi garanciák kísérik az ilyen kinevezéseket.
Lavich kinevezése azt mutatja, hogy a gazdasági államapparátusban más logika érvényesülhet. A szakértelemre hivatkozó folytonosság könnyen az elit átmentésének látszatát keltheti.
A kormány hitelessége azon múlik, képes-e elválasztani a szakmai tapasztalatot a korábbi rendszer lojalitási hálózataitól.
