Megérkezett a film, amire a világ egy évtizede várt: Guillermo del Toro végre bemutatta saját Frankensteinjét.
Egy álom, amely több mint tíz évig érlelődött
Vannak történetek, amelyek nemcsak a filmvásznon, hanem a készítőik életében is sorsfordító szerepet játszanak. Guillermo del Toro számára a Frankenstein pontosan ilyen mű volt. A háromszoros Oscar-díjas rendező évtizedek óta hangoztatta, hogy Mary Shelley ikonikus, 1818-as regénye a szíve egyik legfontosabb darabja. Most pedig eljött a pillanat: elkészült az a feldolgozás, amelyet del Toro már régóta meg akart valósítani – és a film mától elérhető a Netflixen.
A rendező többször is elmondta: a Frankenstein nem csupán horror, hanem mély emberi dráma arról, hogy mit jelent szeretni, elutasítva lenni, és mitől válik valaki szörnyeteggé.
Del Toro maga is így fogalmazott egyszer – kissé átdolgozva Shelley gondolatát:
„Olyan szeretet van bennem, amit el sem tudsz képzelni. De ha nem találom a helyét, abból félelem lesz.”
Ez a mondat tulajdonképpen egész pályafutását leírja: filmjeiben a „szörnyek” sosem pusztán ijesztő lények, inkább tükrök – önmagunk fájdalmasabb, elfeledett részei.
Klasszikus történet, modern drámai mélységgel
A film hűen követi a regény alapjait: Victor Frankenstein, a zsenialitás és megszállottság határmezsgyéjén egyensúlyozó tudós életre kelti saját teremtményét. Ami kezdetben a tudomány diadalának tűnik, lassan tragédiává válik – mindkettejük számára.
Az adaptáció szereplőgárdája különösen erős, már önmagában is fél siker egy ilyen történethez:
-
Oscar Isaac – Victor Frankenstein
-
Jacob Elordi – a Teremtmény
-
Mia Goth – meghatározó, titokzatos női szerepben
Mellettük olyan ismert nevek tűnnek fel, mint: Felix Kammerer (Nyugaton a helyzet változatlan), Lars Mikkelsen (The Witcher), David Bradley (Harry Potter), Christian Convery (Sweet Tooth), Charles Dance és Christoph Waltz.
Ez a szereposztás önmagában is jól jelzi: ez nem gyorsan gyártott horrorfilm, hanem nagyívű, mélyen emberi történetmesélés.
Három felvonásban bomlik ki a tragédia
Del Toro nem egyszerűen elmeséli a történetet – szerkezettel is jelentést ad neki.
A film három nagy részre tagolódik:
-
Előjáték a jégen – egy kerettörténet, amely fizikailag és érzelmileg is fagyos térbe helyezi a nézőt.
-
Victor története – hogyan születik meg a megszállottság.
-
A Teremtmény története – hogyan születik meg a fájdalom és az öntudat.
Evan Schiff vágó szerint az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy megtalálják azt a pillanatot, amikor a nézőnek először „látnia kell” a Teremtményt – nem csak fizikailag, hanem érzelmileg is. Ez a találkozás ugyanis a film egész lelki gerincét adja.
Mary Shelley öröksége ma talán aktuálisabb, mint valaha
Mary Shelley mindössze 18 éves volt, amikor megírta a regényt, amelyben:
-
tudomány és erkölcs,
-
teremtés és felelősség,
-
magány és kapcsolódás vágya
ütköznek össze.
Del Toro szerint Shelley nem csupán az angol irodalom egyik oszlopa, hanem az emberi törékenység egyik legpontosabb megfigyelője. „Amikor úgy érzem, hogy fel kellene adnom, mindig rá gondolok” – mondta a rendező.
Ez a film valójában tisztelgés is előtte.
Mit várhatnak a nézők?
Az első képkockákból már most érződik:
-
komor, gótikus filmvilág,
-
mély érzelmi hangsúly,
-
lassan kibomló tragikus szépség.
Jacob Elordi kapucnival takart, sebzett alakja hátborzongatóan emberi; Oscar Isaac pedig hideg intelligenciával formálja meg Frankensteint – azt az embert, aki talán nem is annyira különbözik a saját teremtményétől.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!