A magyar állam félmilliárd eurós hitelt vett fel Kínában – újabb lépés az eladósodás útján.
Miközben a magyar államadósság történelmi magasságokba emelkedett, a kormány újabb külföldi hitelhez nyúlt – ezúttal a kínai pénzpiacon. Több mint 595 millió euró értékben bocsátott ki kötvényeket a magyar állam Kínában, kínai jüanban denominálva. A tranzakcióval Magyarország ugyan rekordot döntött az onshore kínai kötvénypiacon, de a valós kérdés nem ez: miért van szükség ismét külföldi hitelre a működéshez?
A Magyar Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) kétféle futamidejű kötvényt értékesített kínai intézményi befektetők számára:
-
3 éves kötvény – 4 milliárd jüan, 2,5%-os induló kamattal
-
5 éves kötvény – 1 milliárd jüan, 2,9%-os kamattal
Első ránézésre ezek kedvező kondícióknak tűnhetnek, de ha figyelembe vesszük, hogy a magyar költségvetés fedezete egyre inkább külső – gyakran geopolitikailag is kényes – forrásokra épül, a kép már árnyaltabb. A kötvények kibocsátása után az ÁKK euróra váltja az összeget swap ügylettel – vagyis egy újabb pénzügyi manőverre van szükség ahhoz, hogy az állam működése egyáltalán fenntartható legyen.
Több lábon állunk – de mindegyik hitelre épül?
A kormány szerint „a magyar államadósság finanszírozása több lábon áll”, ami elvileg a stabilitás záloga lehetne. A valóság azonban az, hogy:
-
2025-ben eddig már több mint 7 milliárd eurónyi devizahitelt vett fel az állam, amerikai és kínai piacokról egyaránt.
-
Ez a mostani kínai ügylet már csak a hab a tortán – egy hosszabb távú eladósodási folyamat újabb állomása.
A diverzifikáció ebben az esetben nem biztonságot, hanem túlélési kényszert jelent: a magyar költségvetés ahelyett, hogy strukturális reformokkal erősödne meg, egyre több külső forrást von be, hogy rövid távú lyukakat tömködjön.
Az ÁKK hivatalos adatai alapján öt év alatt megduplázódott a magyar államadósság:
-
2020 március: 31 000 milliárd forint
-
2025 első negyedév vége: 62 000 milliárd forint.
És ez még nem is tartalmazza a legutóbbi – júniusi amerikai, valamint júliusi kínai – devizakötvény-kibocsátásokat. Mindez világosan mutatja, hogy Magyarország már nem belső tartalékokból, hanem egyre inkább külföldi hitelekből tartja fenn a működését.
Miért éppen Kína?
A kínai piacra lépés nem csupán pénzügyi döntés. A panda kötvények – amelyekkel Magyarország jelenleg a legnagyobb szuverén kibocsátónak számít a kínai onshore piacon – szorosabbra fűzik az ország gazdasági kapcsolatát egy autoriter nagyhatalommal. Miközben az Európai Unióval egyre több a konfliktus, és a transzatlanti szövetségek lazulnak, a kormány stratégiai jelentőségű pénzügyi lépéseket tesz Kína irányába.
Ez hosszabb távon felveti a kérdést: milyen feltételekkel juthatunk ezekhez a forrásokhoz? A hivatalos kommunikációban erről alig esik szó, miközben a kínai pénzpiaci kapcsolatok sok esetben politikai lojalitással is együtt járnak.
A kínai hitelfelvétel újabb figyelmeztető jel arra, hogy a magyar költségvetés már nem önfenntartó, és a növekvő államadósság mögött nincs érdemi gazdasági növekedés vagy reform. Ehelyett:
-
Rövid távú forrásbevonásokkal biztosítják a működést
-
Eladósítják az országot egyre inkább külföld felé
-
Kockázatos geopolitikai irányba tolódnak el a pénzügyi kapcsolatok
A kérdés már nem az, hogy meddig tudja ezt folytatni a kormány, hanem az, hogy mekkora lesz az ára ennek a pénzügyi függőségnek a következő generációk számára.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!