Órákon belül kitörhet a háború: Izrael készül, az USA már evakuál. Küszöbön a katonai beavatkozás? Irán válaszcsapásra kész, az USA tárgyalásokban reménykedik, de evakuál.
Az elmúlt napok fejleményei alapján egyre valószínűbb, hogy Izrael a közeljövőben megelőző légicsapást indíthat Irán nukleáris létesítményei ellen. A hírszerzési értesülések, diplomáciai mozgások és katonai előkészületek mind arra utalnak: az eddig fenyegetésként kezelt izraeli retorika most tényleges hadműveletté válhat.
Evakuálások, mozgáskorlátozások – az Egyesült Államok is készül a legrosszabbra
Több amerikai forrás – köztük New York Times és Reuters – is megerősítette, hogy az Egyesült Államok evakuálja nem létfontosságú diplomatáit az Iránhoz közeli régiókból, többek közt Bagdadból, és mozgáskorlátozást rendelt el Izraelben állomásozó diplomatái számára. Ez a lépés általában katonai konfliktus előszobáját jelzi.
A Trump-kormányzat továbbra is a diplomáciai megoldás híve, de nem zárja ki az Izraellel való együttműködést hírszerzési, vagy logisztikai (pl. légi utántöltés) téren, ha Tel-Aviv katonai akcióra szánja el magát.
Izrael számára az idő kulcsfontosságú
Az izraeli 12-es csatorna jelentése szerint a légierő már bevetési készenlétbe helyezte azokat a gépeket, amelyek az iráni atomprogram célpontjait támadnák. A támadás sürgetővé vált, mivel Irán hamarosan orosz Sz-300-as légvédelmi rendszerekkel pótolhatja a korábbi csapások során megsemmisült védelmi eszközeit.
Belföldön is nyomás nehezedik Benjamin Netanjahura: a gázai háború miatt nemzetközileg kritizált miniszterelnök számára politikailag is hasznos lenne a figyelem elterelése egy stratégiai jelentőségű akcióval.
A célpontok: mélyen föld alatt rejtőző nukleáris létesítmények
Ha Izrael támadást indít, a natanzi és fordói urándúsító üzemek mellett szóba jöhet az iszfaháni kutatóközpont, a teheráni reaktor, az Arakban működő plutónium-reaktor és a Buser polgári erőmű is. A fő kihívás, hogy több kulcslétesítmény 100 méternél is mélyebben, vastag szikla- és betonréteg alatt található, ezért csak különleges, többszöri csapással és nagy pontosságú bunkerromboló bombákkal támadhatók.
Alternatív lehetőségként kommandós akciók, vagy a nukleáris programot támogató eszközök elleni célzott csapásokis elképzelhetők – ezekkel már volt korábban izraeli tapasztalat, például a 2024-es szíriai művelet során.
Teherán nyíltan figyelmeztetett: egy esetleges izraeli csapásra hasonló mértékű megtorlás következne, mint a 2024 októberében végrehajtott ballisztikus rakétatámadás, amikor közel 200 rakétát lőttek ki Izraelre – ezek nagy részét amerikai, brit és jordániai segítséggel elfogta a légvédelem.
Irán jelenlegi katonai doktrínája a drónokra és rakétákra épül, mivel légierővel nem rendelkezik. Modern rakétáik 2000 kilométeres hatótávolsággal bírnak, elérve nemcsak Izraelt, hanem potenciálisan európai célpontokat is. Ez különösen aggasztó, ha a rakétákat nukleáris robbanófejjel kombinálnák – amire technikailag már rövid távon is képesek lehetnek.
Bár Irán hivatalosan tagadja, hogy fegyver célú urándúsítást folytatna, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ)legfrissebb jelentése szerint a 60%-os tisztaságú uránkészlet rohamosan nő – ez pedig csak néhány technikai lépésre van a 90%-os, fegyverminőségű urántól.
A NAÜ történelmi határozatot fogadott el: Irán nem működik együtt, és eltitkolt dúsító létesítményeket működtet. Erre válaszul Teherán újabb rejtett urándúsító üzemet jelentett be, valamint „egyéb védelmi intézkedéseket” helyezett kilátásba.
Trump ideges
Miközben az Egyesült Államok továbbra is diplomáciai megállapodásra törekszik, az idő vészesen fogy. Steve Witkoff, Trump közel-keleti különmegbízottja a hétvégén újabb tárgyalásra készül Ománban az iráni külügyminiszterrel. A Fehér Ház azonban csalódott Irán „agresszív irányváltása” miatt.
Az alku esélye még nem veszett el, de a türelem fogy – Trump maga is kijelentette: „Meglepett és csalódott vagyok.”
Egy újabb háború árnyékában
Egy izraeli támadás láncreakciót indíthat el: iráni milíciák, jemeni húszik, vagy akár szíriai és libanoni erők aktivizálódhatnak. A Hormuzi-szoros blokkolása, vagy a Perzsa-öböl hajóforgalmának ellehetetlenítése is reális következmény lehet – ami nemcsak a térségi, hanem a világgazdaságot is sújtaná.
A teheráni vezetés számára az atomprogram stratégiai cél, de a szankciók, a belső elégedetlenség és a nemzetközi elszigetelődés veszélye is óriási súllyal esik latba. A katonai konfliktus visszavetheti a gazdaságát és elijesztheti az Öböl-menti befektetőket – így nem biztos, hogy a rezsim hosszú távon elbírja az árát egy nukleáris ambíciónak.