Egy idős férfi reagált az ocsmány bútoros cikkre: „Akkor most mondok maguknak valamit, figyeljenek…”

Idős emberre kell vigyázni. Ne dőlj be neki!
Idős emberre kell vigyázni. Ne dőlj be neki!

Egy idős férfi reagált az „ocsmány bútoros” cikkünkre, amelyben azt fejtegettük, hogy a szocializmusban miért voltak ugyanolyan, esztétikailag megkérdőjelezhetőek a bútorok. Olvasói levelét szívesen közöljük, mivel olyan álláspontot képvisel, amit sok, hasonló nyugdíjas. Érveit elfogadjuk, ajánljuk tisztelt olvasóink figyelmébe.

Az idős férfi levele:

Tisztelt Szerkesztőség!

Én már a hetvenes éveimet taposom, így személyes emlékeim vannak arról az időszakról, amikor ezek a „ocsmány színű” bútorok születtek. Szeretném megírni az igazságot, mert sokszor érzem, hogy az emberek igazságtalanul néznek vissza arra a korra. Ha nem veszik tolakodásnak ezt a levelet, akkor most mondok maguknak valamit, figyeljenek…

Az a piros vagy mustársárga bútor igenis szép volt a maga idejében! Praktikusak voltak, könnyen tisztíthatók, és tartósak. Egy szekrénysort vagy kanapét nem pár évre vettünk, hanem évtizedekre.

Kádár idejében bármelyik tisztességesen dolgozó család meg tudta venni ezeket. Nem kellett hozzá bankhitel, uzsorakölcsön, devizahitel. Ha annyival jobb lenne a mostani világ, akkor miért van az, hogy még mindig rengetegen ezek között a „retró” bútorok között élünk? Az új bútorok ma már megfizethetetlenek a legtöbb embernek, nem beszélve a lakásokról.

A szocializmusban nemcsak bútort vettünk, hanem lakást is! Lakáskiutalás volt, vagy szerény összegért saját ingatlant lehetett szerezni. Mondja meg nekem valaki: ma hány fiatal pár tud eladósodás nélkül, önerőből lakást vásárolni? Még akkor sem, ha mindkettő jól keres.

És nem csak a bútorokban éltünk jobban. Azoknál a szocialista asztaloknál ettük a téliszalámit, friss paprikát, paradicsomot, igazi, minőségi kenyeret. Nem úgy, mint ma, amikor silány kenyérrel, zsírral kell beérni, mert a téliszalámi az emlékekben maradt csak, olyan drága lett. Paprikát-paradicsomot is csak leárazva lát az ember, leginkább a lecsószezonban.

Ez volna hát a „szép új világ”, amit kaptunk.

Tisztelettel:
János”

Egyetértesz az idős férfi levelével? Oszd meg ezt a cikket másokkal is!

Kövess minket a Facebookon is!

loading...