Ha nem tudsz borravalót adni, maradj otthon – egy pincérnő beolvasott a vendégeknek

Egy pincérnő beolvasott a vendégeknek.

A vendéglátás világa rengeteg kihívással jár, de talán az egyik legnagyobb és leginkább félreértett téma a borravaló. Az éttermekben dolgozó pincérek és egyéb kiszolgáló személyzet számára a borravaló nem csupán egy apró kiegészítés, hanem a megélhetésük egyik alapvető része. Egy friss bejegyzés egy pincérnőtől keltett nagy felháborodást, és rengeteg komment érkezett a témában. A bejegyzésben arra hívja fel a figyelmet a pincérnő, hogy ha valaki nem tud vagy nem akar borravalót adni, akkor ne is menjen étterembe.

„Elég volt! Hogyan lehetséges, hogy sokan még mindig nem értik a borravaló jelentőségét? Pincérnőként rengeteg energiát fektetek abba, hogy mindent megtegyek azért, hogy jó élményben legyen részetek. Az asztalnál órákig dolgozom, segítek, kedveskedem, aztán végül, amikor kifizetitek a számlát, egyszerűen semmit sem hagytok? Mi lesz így velünk? Hogyan fogunk megélni a fizetésünkből, amikor a legtöbbünk bére nem elég, hogy fedezze a napi kiadásokat? A válasz: sehogy.

A borravaló nem egy ajándék, hanem a munkánk elismerése, amit nélkülözhetetlennek tartunk, hogy egyáltalán képesek legyünk fenntartani a munkánkat és kifizetni a számláinkat. Ha nem tudsz borravalót adni, akkor nem is értem, miért jössz étterembe. Nem azért dolgozunk, hogy ingyen szolgáljuk ki az embereket. A borravalóra van szükségünk, hogy túléljünk, hogy legyen miből fedezni az alapvető költségeinket. Hogyan lehet ezt még mindig nem érteni?!”

A bejegyzéshez érkeztek kommentek is:

A pincérnő bejegyzése felkavarta a közéletet.

Kommentek a pincérnő bejegyzéséhez

„A kisgyermeknevelő, óvónő, takarítónő (és még sorolhatnám….) sem kap borravalót… nálam azért kiveri a biztosítékot ez az írás…”

„Na én kérek elnézést!!! Voltam pincér is, szobalány is, dolgoztam borravalós szakmákban, de sosem vártam el a borravalót! Jól esett, nagyon is, megköszöntem, de nem vártam el, nem célzogattam rá, hogy „aggyámávalamit”. Ugyanolyan tisztelettel jártam annak is, aki nem adott. Volt, akiről tudtam, hogy nem engedhette meg magának, hogy adjon. De a vendég az akkor is vendég. Úgy gondolom a fenti írás alapján, hogy a szerzője ilyen hozzáállással totál alkalmatlan a vendéglátós pályára.”

„Helyes! Mi otthon maradunk, ti éhenhaltok!”

Ne állj meg itt! Olvass tovább, hogy tájékozott maradj erre a linkre kattintva. Unod a politikát? Főzz valami finomat, olcsón az EllenLábassal!

loading...