Dr. Marczingós László ügyvéd a Puskás Arénát háromszor megtöltő pop-sztár, Azahriah kapcsán fejtette ki véleményét a közösségi oldalán. Hangsúlyozza: nem a fiatalemberrel van problémája. Bővebben a bejegyzésében olvashatunk erről.
„Levettem Natália hozzászólását tartalmazó bejegyzést, ugyanis valóban ennek nincsen értelme. Mindazonáltal – mivel a hozzászólók döntő többsége ezek szerint funkcionálisan analfabéta – leírom azokat a problémákat, melyek bántanak és elvi akadályát képezik, hogy ebből az országból valaha legyen bármi is, ami európainak nevezhető:
A magyar társadalom szolidaritási készsége a nullával egyenlő. És e képességnek nem csak szavakban, hanem tettekben kellene megmutatkoznia. Az, hogy X darab ember élőláncot alkot, nagyon megtapsolni való, kábé annyira, minthogy az oroszlán átugrik a karikán. Ugyanis a gyakorlati haszna pont a nullával egyenlő. A szolidaritás nem itt kezdődik.
A magyar társadalom azt sem érti, mit jelent a tízparancsolat, avagy az irgalmas szamaritánus története. Ezért nem értik a segítségnyújtás kötelezettségét sem. Nem képesek összekapcsolni erkölcsi szabályokat írott normákkal, nem értik azok összefüggéseit, valójában semmit.
A magyar társadalom tudás- és oktatás ellenes. A „papír nélküli kiválóságok” mellett előnyt élvez az Élet iskolája, az internetes kiokosodás. A magyar társadalom hangadói kifejezetten leszögezik, az oktatás nem ad való tudást, így az nem is lényeges.
A magyar ember tudvalevőleg mindenhez (is) ért. Ezzel szemben azt sem képes felfogni, mit jelent a ‘vélemény’ szó, hogyan kell érvelni, vitatkozni. Ugyanis ahhoz szokott, egy üres üveggel kell a másik fejbe baxni, és akkor lezárt a vita.
A magyar társadalom utolsó tömeges megnyilvánulása – leszámítva a békementeket – a netadó bevezetése elleni tüntetés volt. Azóta az „ellenzék” teázásokat és koncerteket tart. Ez 2014. októbere volt, azaz 9 éve. Valójában ez sem a diktatúra elleni fellépés volt, csak egy gazdasági szempontú adótétel elleni kifogás. Az elmúlt csaknem egy évtizedben semmi nem mozdított meg tömegeket.
A tudjukki zenész koncertsorozata tömegeket „ébresztett fel”, tett aktívvá, így közel 3 milliárd (3.000.000.000.-) forintot költenek el 3 nap alatt a könnyűzenei szórakozásra. Az eseménnyel ezen túl nem kívánok semmilyen értelemben foglalkozni.
Azzal azonban igen, amilyen visszacsatolások jöttek a vitában: (Dr. Marczingós László bejegyzése)
a) A fiatalok tudjukki számaiból merítenek erkölcsi, morális téziseket. Ez lehet, hogy így van. Ami aggaszt, az nem más, minthogy e téziseket nem a családból, oktatásból merítik. Gyakorlatilag nem vitatott tétel, hogy az elemi emberi lét alapjait képező közösségekből nem árad semmilyen értékrend a fiatalok felé.
b) Nyilvánvalóan közösségi élményt jelent tudjukki koncertje, így feltehető, hogy e hiány létező. Nincsenek közösségek, nincsenek értékek, nincsenek olyan emberek, akik jelenléte, létezése megteremti a közösségi élményt. Példának okáért a PMBK igyekszik ezt pótolni oly módon, hogy az emberek egyszerűen beszélgetnek egymással egy asztalnál. A PMBK a tudjukki „kapcsán keletkezett vitákban kapott hideget és meleget velem együtt.
c) A magyar társadalom számára a kultúra valami olyat jelent, melyet én értelmezni nem igazán tudok, habár egy panelben nőttem fel én is, nem az angol királyi udvarban. Én egyet látok: a valóban értéket teremtő-ápoló színházak, koncertek, előadások haldokolnak. Részben alulfinanszírozottság, ám jelentősebb részében érdeklődés hiánya miatt. Az országos televíziók már nagyon régen nem tévéjátékokat gyártottak, hanem valóság show nevű mocskokat. Egy kulturális műsor, tehetségkutató még a komolyzene kapcsán is a TAO-pénzek elfogyhatatlan bezsebeléséről szólt. Jellemző módon a Zeneakadémiának nem lesz rektora, majd a pártállam kinevezi oda Fásy Ádám művész urat. Ha a társadalom magas kultúrának egy ócska musicalt tartja, és nem egy Shakespeare klasszikus drámát, akkor a fene megette az egészet.
A társadalmi reakció a legnagyobb probléma
Egyszóval, tudjukki léte nem a beszéd tárgya, hanem azért egy apropó a vitára, mert számomra érthetetlen és elfogadhatatlan a társadalmi reakció. Pont leszarom a dalszövegeit és a gépekkel kreált zenéjét, miként a vélt vagy valós anyagi sikere sem szempont a magyar társadalmi tragédia okán.
Jelen körülmények között csak annyit tudok mondani: a nagy magyar büszkeség kifullad idegen emberek sikereihez való dörgölőzésben, mások érdemeinek elorozásában, hamis történelmi tények fegyverként felhasználásában.
A szomorú tény, hogy a magyar emberek képtelenek családként funkcionálni, egymás ellenségei a nap minden percében, és alap nélkül fitogtatja a legtöbb ember puszta ostobaságát, mintha az érték lenne Európában. Illene körülnézni, és meglátni saját szánalmas helyzetünket.
Köszönöm, én elvagyok a macskáimmal, a kertemmel, a hivatásommal. Lehet engem ostorozni, de eladok mindent egy zsák szotyiért, és eltolom a bicajt nyugat felé a 17 macskámmal. És a sok kulturálatlan, böszme ember itt marad egymást falva.
És azt is tegyük egyértelművé: a prolikkal nem tudok és nem akarok együtt érezni, mert állandóan azokba harapnak bele, akik segítő kezet nyújtanak, és most itt kicsit se gondoljon senki rám. Volt már 3 évtized alatt sok-sok segítő kéz. De nekik fasizmus, antiszemitizmus, rasszizmus, xenofóbia és focimeccs kell. Ez van. Erre jutott a tehetségből” – zárja sorait Dr. Marczingós László.
Az Ellenszél további cikkeiért kattints ide!