Pécs bebizonyította, hogy nincs köztünk akkora árok, amekkorát a politika próbál magyar és magyar közé láttatni. A Pride-ot keretező emberjogi fesztiválon járt az Ellenszél. Soha nem láttunk ennél igazabbat, szebbet, őszintébbet.
„Kikölcsönzöl valakit?” – Kérdezte tőlem egy mosolygós lány, majd az asztalra mutatott. Kártyák hevertek ott, különféle tulajdonságokkal. Mindegyik lap egy-egy embert rejtett, mellé társítva olyan jellemzőkkel, amelyekkel a hétköznapok során is találkozhatunk, de nem biztos, hogy igazán ismerjük őket. Például: autista nő, biszexuális férfi, LMBTQ-i szülő, roma fiatal, stb.
Bármelyiket választhattam, „kikölcsönözve” a mögötte álló ismeretlen illetőt. Így működött az élő könyvtár.
Pécs otthont adott az otthontalan témáknak is
„Bántani fogják a gyermekem, nem lesz unokám, nem vállalja fel” – az LMBT gyermek szülője lapon ezeket a mondatokat is észrevehetjük. Kiválasztottam, és megkérdeztem, mit jelentenek ezek az idézetek. Az önkéntes elmondta, hogy olyan sztereotípiákat, gondolatokat látunk itt, amelyek a szülő fejében voltak, amikor a gyermeke először beszélt a másságáról. Nem kellett sokat várnom, hamarosan egy kedves hölgy integetett, az asztalához invitált.
Zavarban voltam, mert sosem jártam még élő könyvtárban. Ágnes mosolygott, és elkezdte a beszélgetést. Megtudtam tőle, hogy a gyermeke már harmincon túl jár, nélküle jött el az emberjogi fesztiválra Budapestről. Fontosnak tartja, hogy találkozzon más fiatalokkal, akik nincsenek olyan szerencsés helyzetben, mint az ő fia volt. Ha úgy tetszik, Ágnes volt azoknak a fiataloknak (vagy már kevésbé ifjaknak) az „anyukája” az est folyamán, akiket otthon nem fogadtak el. Elmesélte, milyen szülőként megélni egy előbújást, tanácsokkal látta el azokat, akiknek ez még nem sikerült otthon. Mindezt önzetlenül, önkéntesként, értő figyelemmel.
A józanodó alkoholista kártyája
Az egyik legizgalmasabb élő könyvtár-szereplő Móni, a józanodó alkoholista, aki először lépett a nyilvánosság elé, habár már évek óta nem fogyaszt alkoholt. Ő két témakörben is fogadta az élő könyvtári olvasókat. Az egyik ilyen (sajnos sokakat érintő) probléma a kapcsolaton belüli erőszak. Ennek ő maga is elszenvedője volt. A másik a függőség és annak kezelése a saját példáján keresztül.
Mindegyik olyan téma, amit Magyarországon félvállról vesz a kormány. Gondoljunk csak arra, amikor attól zengett az állami TV, hogy a pálinka alapvető élelmiszer. (Ezt az egymillió alkoholbeteg országában jelentette ki a miniszterelnök.) A családon belüli erőszak pedig mintha nem is létezne. Nincs érdemi megoldás rá, de az arra való törekvést és a szándékot sem leljük fel a jogalkotóban.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a tisztelt olvasóknak meg is tudom mutatni Mónit, mert vállalta, hogy a Háttér Társaság videójában is meséljen magáról. Íme:
Melegek, heterók, nembinárisak: magyarok
Az emberjogi fesztivál egyik legszebb jellemzője, hogy olyan emberek találkoznak egymással, akik máskülönben nem tennék ezt. Különfélék vagyunk, mégis kapcsolódunk. Melegek, transzok, heterók, nembinárisak, ugyanúgy „egy vérből valók,” magyarok, még ha ez a kirekesztő, hangos kisebbségnek nem is tetszik.
Micsoda betűszók, milyen ismeretlen furcsaságok, idegen dolgok ezek. Mégis, ha nyitunk egy kicsit, rájövünk, hogy nem áll olyan távol egyik sem, hiszen személyiségek lapulnak mögötte. Mit jelent a queer? Mi az a „drag?” Erről Martin mesélt bővebben, róla szintén készített videót a Háttér Társaság. Ajánlom a tisztelt olvasók és nézők figyelmébe:
A Freedom of my identity fesztivál a pécsi Pride felvonulással és az azt követő műsoros esttel zárul. A teljesség igénye nélkül: a Diverse Youth Network, mint főszervező, az Amnesty International, az UCCU Roma Informális Oktatási Alapítvány, a Szimpozion Egyesület, az Emberség Erejével Alapítvány, a Háttér Társaság, a TASZ kitettek magukért. Olyan hiánypótló rendezvényt sikerült létrehozniuk Magyarország egy vidéki városában, amire méltán lehet büszke Pécs, és méltán lehetünk büszkék rá mindannyian.
Az élő könyvtárat nem lehet (és nem is kell) lefóliázni.
Jabronka Richárd