Parlagfüvet főzött a lecsójába egy magyar férfi. A kommentelők egy része kiakadt, a másik része értette a különös szakács szándékát. Az Ellenszél utánajárt, mi is ez az egész. Mióta lett a parlagfű gyógynövény, vagy akár fűszer?
Először nézzük az eredeti bejegyzést:
Nem kell sokáig kutatnunk, mire megtaláljuk, honnan is ered a mítosz, mely szerint a parlagfű gyógynövény.
„A parlagfű latin neve: Ambrosia artemisifolia (…). Azt mondják rá, hogy gaz, pedig ez nem igaz. Gaz, csak az emberek között van, mert van rendes ember, meg gazember. Növények között nincsen gaz, csak haszonnövény és gyomnövény. A parlagfű nem gyomnövény, mint ahogy az ürömfélék családjába tartozó többi növény sem az. Az ürömfélék hasznos növények, gyógyításra és ételek, italok készítésére használják őket”
– kezdődik az az iromány, amely valóságtartalmának a Ködpiszkáló blog szerzője járt utána. Az alábbi elemeket emeljük ki belőle az Urbanlegends.hu gyűjtése alapján:
- Magyarországon a parlagfű csak az 1920-as években kezdte el terjedni, de Amerikában sem volt jelentős a felhasználása.
- Ennek megfelelően az régi gyógynövényekről szóló könyvek nem említik a parlagfüvet a gyógyhatású növények között, és nincsenek megbízható információk arról, hogy élelmiszernövényként is használták volna.
- Fontos megjegyezni, hogy a gluténérzékenység és a laktózintolerancia a parlagfű-allergiától különböző betegségek, így nem helyes őket egymással összehasonlítani vagy párhuzamba állítani.
- A szövegben található anekdotikus gyermekes példák valódiságát nehéz ellenőrizni. Az viszont tény, hogy azok, akik allergiásak a parlagfűre, tüneteket tapasztalhatnak nemcsak városokban, hanem a természetben is.
- Azonban nem ajánlott megenni a parlagfüvet, mivel a belélegzett pollen is okozhat túlérzékenységi reakciókat, és nincsenek hosszú távú tapasztalatok a fogyasztásával kapcsolatban.
Magyarul: ne főzzük bele a gyomnövényeket a lecsóba, nem finom, nem gyógyhatású! Ehelyett próbáljuk ki ezt az igazán ízletes lecsós szelet receptet: