Magyarország nagyon nehéz pénzügyi helyzetbe került.
Magyarországon nagy baj van. Meghosszabbították az extraadókat, szűkítették a csokot és a babaváró hitelt, szinte heti egy, olykor heti kettő szabályozási bejelentésdömping zúdult a gazdasági szereplőkre.
Azt kár is lenne tagadni, hogy tényleg sok a probléma:
- ilyen a már javuló, de így is kiugró infláció;
- a romló életszínvonal;
- ennek nyomán az összeomló belföldi lakossági kereslet;
- az uniós források tartósnak tűnő hiánya;
- az emelkedő kamatkiadások, vagyis a dráguló államadósság-finanszírozás;
- mindezektől nem függetlenül a Magyar Nemzeti Banknál nagy veszteség keletkezhet, amellyel szintén lehet dolga a kormánynak (ezzel a kérdéssel hamarosan külön írásban foglalkozunk).
Ezek jellemezték ezt az időszakot, amelynek nagy pozitívuma ugyanakkor, hogy a külkereskedelmi mérlegünket tavaly 10 milliárd euró extrakiadással megterhelő energiaválság már csillapodott.
A következő két év legnagyobb kockázata pedig az, hogy a finanszírozás terhei (tehát a kamatkiadások) sajnos még nem nagyon csökkennek, de miközben a Covid, az energiaválság és a háború kirobbanása miatt az EU eddig félrenézett, 2024-től ismét szigorúbban veszi a költségvetés legfeljebb 3 százalékos hiányát, vagyis visszatér a túlzottdeficit-eljárásokhoz. Neves közgazdászokat kért meg a Telex arra, hogy segítsenek értelmezni Magyarország pénzügyi helyzetét.
Kevesebbet fogyasztunk
Surányi György volt jegybankelnök nem gondolja azt, hogy jelenleg kritikus lenne a helyzet. Mindamellett szerinte az is jól látható, hogy
a belföldi fogyasztás nagyon visszaesett, ami elsősorban a forgalmi adók vártnál kisebb szummája miatt rontja a költségvetés helyzetét.
A várható növekedésről különböző számokat hallani. Az MNB hivatalos prognózisa 2023-ra 0-1,5 százalék, de Surányi szerint a növekedés nem lesz olyan magas (vagyis a sáv tetején), ahogyan a kormány reméli, hanem reálisabb a nulla körüli szint.
Így látja ezt Nagy János, az Erste Bank makroelemzője is. Szerinte a kormányzati előrejelzés kincstári optimizmust sugall, de 2023 inkább csak 0-0,5 százalékos növekedést hozhat,
és a GDP szerkezete is kedvezőtlen, mert a belső fogyasztás a vártnál rosszabbul alakul.
Ugyanakkor az infláció a növekedési elmaradáshoz hasonló mértékben végül magasabb lesz (ha a kormány 15 százalékot vár, legalább 16,5 százalék a realitás), tehát a kettő a költségvetés nominális bevételeinél elvileg kiüti egymást.
Egy egyszerű példával: ha ugyanakkora áfakulcs mellett 2023-ban 10 százalékkal több hajszárítót adnak el, annak ugyanúgy 10 százalékkal nagyobb lesz a forgalmiadó-bevétele, mintha ugyanannyi hajszárítót adtak volna el, csak 10 százalékkal drágábban.
A kiskereskedelem lefagyott
A hazai fogyasztás mindenesetre tényleg nagyon visszaesett: az emberek reáljövedelme alacsonyabb, az inflációra csak érdemi fogyasztáscsökkentéssel tudott reagálni a lakosság.
A kiskereskedelem lényegesen nagyobbat zuhant, mint azt korábban bárki várta. Ez a legfőbb oka annak, hogy a 2023-ra előirányzott 3,9 százalékos deficit elérhetetlen lenne változtatások nélkül, ezért kell folyamatosan kapkodó intézkedéseket tenni.
Németh Dávid, a K&H Bank vezető makrogazdasági elemzője is azt emeli ki, hogy éppen a legnagyobb bevételi sorral, az áfával van gond, igaz, a feszes munkaerőpiac miatt az élőmunkát terhelő adók szépen alakulnak (magas a foglalkoztatás, nőnek a bérek). Összességében ezért van egy kicsi eltolódás a költségvetési bevételeken belül.
Még így is teljesen érthetetlen, hogy miképpen tudott a 2023. májusi áfabevétel a 2022-es alatt maradni. 21,5 százalékos pénzromlás mellett ez ugyanis azt jelenti, hogy az árak ennyivel nőttek, de a volumen ennyivel esett, ami képtelenség.
Nagy János szerint mindenesetre az idei költségvetésben a fogyasztáshoz kapcsolódó állami bevételek elmaradása a leglényegesebb negatívum.
Ez azt is bizonyítja, hogy a magasabb infláció tudja támogatni a költségvetést, de ez csak akkor igaz, ha a reálbérek nőnek, vagyis ha fennmarad a fogyasztás. Ha az infláció magasabban alakul, akkor annak viszont a büdzsé szempontjából kockázatai is vannak, például a nyugdíjak nagyobb terhet jelenthetnek.
Németh Dávid egyetért ezzel, szerinte az infláció csak rövid távon segít, amíg van hozzá belső kereslet, és a kiadások még nem emelkednek meg. Ha tartósan magas marad a pénzromlás, akkor az visszaüt, mert a bevételi oldal a volumenek visszaesése miatt már nem tud az inflációval növekedni, de a kiadásokat a magas inflációhoz kell igazítani. Vagyis valójában a fél- vagy az egyéves infláció tényleg segítene, de ez ritkaság.
Alábecsülték a kamatkiadásokat
A költségvetés drámai helyzetének okai között második helyen említhető a hatalmas, és a büdzsében alábecsült kamatkiadás. Az államadósság finanszírozása miatt szükséges kamatkiadások ugyanis lényegesen magasabbak időarányosan. Csak összehasonlításul:
- a Covid előtt, 2019-ben a GDP 1,7-1,8 százalékát kellett kamatokra fordítani;
- tavaly 2,6-2,7 százalékot;
- míg az idén el fogja érni a 3,8-4 százalékos szintet a GDP-arányos kamatkiadás.
Ez nagyon fontos mozgatórugója annak, hogy az eléggé kétségbeesett lépésnek tűnő állampapír-vásárlást ösztönző szabályokat bevezette a kormány. Ugyanakkor Surányi György szerint
nem arról van szó, hogy Magyarország enélkül nem tudja finanszírozni az államadósságát, hanem arról, hogy csak nagyon drágán tudná finanszírozni.
Akadoznak az uniós források
Viszont nagy baja a magyar költségvetésnek az, hogy a vártnál kevesebb uniós forrás folyik be. Ennek az elmaradásnak attól függ a költségvetésre gyakorolt hatása, hogy a kormány mennyire meri vállalni, hogy megállapodás nélkül is előfinanszírozza a különböző programokat.
Ha meri, vagyis úgy tesz, mintha hamarosan valóban érkezhetnének források, akkor annak nagyobb a pénzforgalmi hiányt emelő hatása, hiszen várhatóan csak jóval később jön be a pénz, ha egyáltalán.
Idén azért nincsen nagy baj – emeli ki Surányi György, mert a nettó külföldi finanszírozási képességünk rendben van. A mai energiaárakkal a fizetési mérleg hiánya lemegy a GDP 2-3 százalékára, ennyi uniós pénzt pedig kapunk, mert
- a 1,5 milliárd eurós agrárforrás (a teljes ciklusra járó 11,5 milliárd euró hetede jön évente);
- a 2-2,3 milliárd eurós, még az előző 7 éves ciklusból érkező támogatás; és
- az 1,1 milliárd eurós, az energiaválság hatásait ellentételező támogatás
nagyjából ellentételezi, fedezi a fizetési mérleg hiányát. Ugyanakkor Nagy János kiemeli, hogy ezek a források így is csak a felét jelentik az idei előirányzatnak.
Devizába menekülnek a magyarok
Van emellett egy folyamat, amely szerencsére talán nem túl erős, de a számok mögött már látható. Egy eléggé aggasztó trendre hívjuk fel a figyelmet, ami rövid távon nem is éri meg annak, aki csinálja, ez pedig a tőkekimenekítés.
Az, hogy a magyarok devizát vesznek, több adatból is levezethető. Egy érdekeset mi is bemutatunk Surányi György segítségével.
A fizetésimérleg-statisztika kétféle módszerrel készülhet: a reálfolyamatok (milyen export-import ügyletek voltak) és a pénzügyi folyamatok felől (mennyi pénz jött be, mennyi ment ki). A két adat nem ér össze, van közöttük egy sor, amit nevezzünk „statisztikai hibának” vagy hivatalos elnevezéssel „tévedések és kihagyások” sornak. A különbség általában csak 1-1,5 százalék szokott lenni, de tavaly 2,5-3 százalékra nőtt.
Mi okozhatja a kereskedelmi ügyletek és a pénzügyi folyamatok eltérését? Részben az illegális import, vagyis amit hivatalos forgalomban nem regisztrálnak (ez az „átkosban” volt jellemző), a másik a tőkekimenekítés. Mivel az unióban nincs értelme eltitkolni az importot, gyanítható, hogy a tőkekivitel erősödött fel.
De valójában egy magyar befektető felől nézve a forint helyett a deviza választása rövid távon nem túl észszerű. Egy gyors számolással: ha a forint évi 15 százalékot, a deviza (euró, dollár) évi 5 százalékot fial, akkor 370 forintos euró esetén a forint egészen addig jobb befektetés, ameddig nem gyengül vissza 407-es szintre.
Hozzátehetjük, hogy most egy „nehézségből” fakadóan stabil a forint, hiszen vonzó kamatot kell fizetnünk a devizánk stabilitásának megőrzése érdekében, azaz csak addig ilyen erős a forint kamatelőnye, ameddig fennmarad ez az erős árfolyam.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!