Juszt László lerántotta a maszkot Orbán ötletéről, ijesztő dolog került elő. Juszt László bejegyzése:
“Háborús időkben az segít a kormánynak, aki a pénzét állampapírokban tartja.” Örvendeztetett meg Orbán pénteken ezzel a mérhetetlenül nagyívű találmánnyal. Miért nem kérdezte meg a kedves apukát, akinek még emlékezni kellene arra, hogy ilyen is volt már? Egyre gyakrabban utánzott politikai példaképe, Rákosi vezette be, s akkoriban úgy hívták BÉKEKÖLCSÖN.
Valamikor a 80-as években találtam meg a szüleim által az ötvenes években “jegyzett” kölcsönről szóló papírokat, a fehérneműs szekrény aljában. Több ezer forintról volt szó, ami amikor megtaláltam már annyit sem ért, mint a papír, amire nyomták. Csakhogy amikor azokat kibocsátották, akkor a II. világháború után voltunk, s az ország romokban. (Jó! Gazdaságilag ma is romokban van.)
Ezzel csak azt akartam jelezni, hogy sok reményünk nem lehet azzal kapcsolatban, hogy mi lesz a sorsa a “mostani jegyzésnek”.
Ebből az időből származik az anekdota. Keleti László, az Operett színház színésze, a Csin-bum cirkusz népszerű Szamócája a színház titkárságán ült, s hallgatózott. Odabent a színház vezetői vitatkoztak.
– Mennyi legyen Latabárnak?
– Minimum 1500.
– Jó, de akkor Honthynak minimum minimum 2000 kell.
– Igen, de akkor mennyi legyen Rátonyié?
Ebben a pillanatban elfogyott Keleti László türelme. Felállt és berontott az igazgatósági ülésre.
– Felháborító, hogy már mindenki sorra került. De rólam még szó sem esett.
Fényes Szabolcs, aki akkoriban a színház igazgatója volt, azonnal kapcsolt, hogy Keleti azt hiszi prémiumosztásról van szó.
– És mennyit szeretnél Lacikám?
– Hát ha a Latabár 1500, akkor én is legalább annyit.
– Jó. Rendben. Zsuzsika – fordult a titkárnőhöz – kérem jegyezze, Keleti László elvtárs önszántából jegyez 1.500 forint békekölcsönt…
S ezzel egy időben egy széket nyomott a hirtelen elfehéredett Szamóca alá.”
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!