A magyar egészségügy helyzete rendszerszintű problémákkal telített. Az egészségügyi dolgozók terheltek, sokan a kiégés közelében, vagy már azon is túl járnak. Megfelelő és észszerű finanszírozás hiányában a hivatástudat és a kreativitás (hogyan teremtsük elő, ami nincs?) tud csak működtetni egy kórházat. Ezúttal pozitív példával szemléltetjük az ellátórendszer állapotát. A szentgotthárdi rehab a kiválóságaival tökéletes mintául szolgál arra, hogy megfelelő szervezettséggel és akarattal lehet Magyarországon is tökéletesen menedzselni egy kórházat.
Sokat beszélünk kórházakról, sürgősségi osztályokról, műtétekről, de kevés szó esik a gyógyulás lényegi és elengedhetetlen helyszíneiről, a rehabilitációs központokról. Ezekben az intézményekben komplex csapat dolgozik azon, hogy a beteg képes legyen az önálló mozgásra, a tiszta beszédre, a mindennapi szükségleteinek kielégítésére. Összességében tehát az önellátásra.
A szentgotthárdi rehab a betegek reménye és jövője
Édesanyám ischaemiás sztrókot kapott néhány hónappal ezelőtt. Ez a sztrók leggyakoribb típusa. Akkor fordul elő, ha az agy egy részének vérellátását az agyi erekben lévő vérrög vagy az érelmeszesedés (zsíros lerakódások vagy plakkok az erek falában) megszünteti. Ilyenkor kiemelten fontos, hogy időben kórházba kerüljön a beteg.
Édesanyám esetében a mentő egyből a veszprémi Cholnoky Ferenc Kórházba vitte őt. A pápaival meg sem próbálkoztak. Sajnos nem minden helyen áll rendelkezésre a megfelelő kezelési forma. Ebben az esetben az úgynevezett trombolízist hajtják végre, ha a beteg megfelel a szigorú feltételeknek, és amennyiben időben érkezik a kórházba. Ilyenkor a vénán keresztül a szervezetünkben is működő enzimet, szöveti plazminogén aktivátort (rövidebben: tPA-t) juttatnak a véráramba. Ez az enzim képes a vérrögök feloldására. A cél, hogy az agy újra kapjon vért és ezáltal oxigént.
Miután édesanyám megkapta a trombolízist, fél nappal később lebénult a testének bal oldalára. Még így is jól járt, mivel a beszédközpontot nem érintette a sztrók. Ilyenkor sok mindent átértékelünk, és egy olyan helyzetben találjuk magunkat, ami teljesen új és váratlan. Néhány nap az intenzív osztályon, majd irány a szentgotthárdi rehab.
A Markusovszky Egyetemi Oktatókórház szentgotthárdi rehabilitációs osztálya 130 ágyon mozgásszervi rehabilitációra szoruló betegeket kezel. Agyi történésen, baleseti sebészeti, ortopédiai műtéten átesett, illetve idült mozgásszervi betegségben szenvedők fekszenek itt.
A gyógyulás nem egy emberen múlik – igazi csapatmunka
A szentgotthárdi intézmény családias, szép környezetben található. A betegek könnyen közlekedhetnek lift segítségével. A szobákban változó számú beteg fekszik. A közösségi helyeken csoportos- és egyéni gyógytornák zajlanak. Mindenkinél személyre szabott a kezelési terv.
A legfontosabb a beteg akaratereje az összetett kezelési folyamat mellett. Egy rehabilitációs intézmény sokban különbözik a kórházaktól. Itt az a cél, hogy mindenki az állapotának megfelelően önállóan, a lehető legkevesebb segítséggel mozogjon, egyen, sétáljon. Szentgotthárdon a gyógytorna, komplex fizikoterápiás kezelés, hydroterápia egyaránt biztosítja a minél eredményesebb felépülést.
Édesanyámat Dr. Márkuly Éva főorvos kezelte. Az empatikus, alapos hozzáállása példaértékű. Rugalmas orvos, aki a betegek javulását tartja szem előtt.
Több gyógytornász is foglalkozott Édesanyámmal, akik lelkiismeretesen, végtelen türelemmel segítették őt a mozgáskészség kialakításában. Elérték, hogy a mozgásképtelenségből az önálló járásig jusson el. Ma már csak egy kicsit sántít néha, de tökéletesen, bot nélkül megy.
Fontos megemlíteni a csapat tagjai közül a nővéreket is, akik azon túl, hogy embert próbáló munkát végeznek, kellemes hangulatot varázsolnak a rehabon. A betegeket partnerként kezelik, sokat beszélgetnek velük. Ez az atmoszféra segít nekik a vállukra nehezedő terhet csökkenteni, valamint a betegek szorongását is oldja. Az osztályon logopédus és pszichológus is rendelkezésre áll,
Az épületen belül a rehab szabályzata és a betegek személyiségi jogainak védelme miatt nem készítettünk képeket. Kár érte, mert nagyon sok szobanövény díszíti a közösségi tereket, köztük egészen óriásra nőtt, gyönyörű virágok találhatók. Az intézményben nagyon szép tisztaság van. Minden mellékhelyiség felszerelve fertőtlenítő szappannal, ahogy a folyosókon is találhatunk alkoholos kézfertőtlenítő automatát. Egy csupa zöld udvar is hozzátesz ehhez a kellemes miliőhöz, ahol gyakori vendégnek számítanak a barátságos mókusok is.
Összességében tehát csak jót tudunk írni a szentgotthárdi rehab minden dolgozójáról és az osztály működéséről. Jó látni, hogy ebben a kaotikus egészségügyi rendszerben sem veszett még el mindenhol a remény. Szakorvos vagy ambulancia utalhatja be a betegeket Szentgotthárdra. Vas megyeieket fogadnak, de ha szabad kapacitásuk van, az ország más térségében élőket is. A város egy igazi kis ékszerdoboz, ha ott járunk, mindenképp érdemes megtekinteni azt is.
Jabronka Richárd
Korábbi cikkünket és videónkat a szentgotthárdi iskolák egyházi tulajdonba kerüléséről itt találják.