Nem a Ráczné Földi Judit mandátuma elleni nyílt szembeszegülés volt az első támadás a Momentum részéről a DK ellen. Négy ilyet szedtünk össze. Mindez azért érdekes, mert az ellenzéki pártok között korábban nem volt olyan, hogy egymás személyi döntéseit bírálják, pláne, akadályozzák.
Az első, amikor a Momentum csúnyán leszerepelt miniszterelnök-jelöltje, Fekete-Győr András – fittyet hányva az íratlan szabályra, hogy a pártok elfogadják a választói akaratot – Márki-Zay Pétert kezdte támogatni az első előválasztási fordulót fölényesen megnyerő Dobrev Klára helyett.
A második, amikor a Momentum bejelentette, nem szavazza meg, hogy Bősz Anett DK-s főpolgármester-helyettes legyen. Emiatt későbbre kerül a voksolás. Csak politikai vihar árán voltak hajlandóak engedni.
Harmadszor, amikor a Momentum megzsarolta László Imre polgármestert, hogy megbénítják Újbuda működését, ha nem vonja vissza, hogy Molnár Gyula kabinetfőnök legyen. Pedig erről a bizalmi pozícióról mindenhol a település vezetője személyesen dönt.
Negyedszer, amikor Ráczné Földi Judittal a teljes Momentum vezérkar egy listán indul. Utána mégis fideszes szervezetekhez fordulnak (NVB, Kúria, belengetve az Alkotmánybíróság), hogy megakadályozzák, hogy képviselő legyen.
Egyértelmű, hogy a Momentum egy, a DK-t ellehetetleníteni próbáló koncepció szerint megy előre.
Ha Ráczné Földi Judit szerintük kifogásolható, mi volt a bajuk Dobrev Klárával, Bősz Anettel és Molnár Gyulával? Utóbbit perbe fogták, de felmentették.
Azért is érdekes a Momentumnak ez az önmaga által kreált erkölcsi nimbusza, hiszen simán hagyták, hogy a diplomát hazudó Hajnal Miklós országgyűlési képviselő legyen.