Grőber Attila pápai történelemtanár, közéleti szereplő, önkormányzati képviselő elmondta, mi a véleménye arról, hogy a tankerületi vezetőket 2 millió forint „motivációs jutalommal” gazdagították.
Bejegyzését változtatás nélkül közöljük:
„Napok óta döbbenettel olvasom, hogy a tankerületi központok igazgatói „motivációs elismerésként” átlagosan 2 millió forint jutalmat kaptak tavaly év végén.
Ma teljes lett a lista. Előttünk a valóság.
Előttünk a magyar oktatáspolitikai valódi ars poeticája.
Mi jut minderről eszembe?
Eszembe jut, hogy 2 millió forint egy kezdő tanár havi fizetésének közel tízszererese.
Eszembe jut a háromezer forintos könyvvásárlási utalvány, amit a pedagógusok kaptak év végén szakmai munkájuk elismeréseként.
Eszembe jut a levendulás képeslap pedagógusnapra, hogy milyen „fontos és értékes” munkát végzünk mi, tanárok.
Eszembe jut, hogy egy évtizede nincs pénz a pedagógus béremelésre.
Eszembe jut, hogy a tankerületi vezetők jutalmazására még éppen volt 110 millió forint.
Eszembe jut, hogy a tankerületi vezetők többsége volt, vagy tán jelenlegi fideszes politikus.
Eszembe jut, hogy én már éltem ilyen világban, amikor egy párt mondta meg kiből mi lehet és kinek mennyit fizetnek.
Eszembe jut a pillanat, amikor egyik gyermekem, akivel nem értem rá tanulni, azt mondta, hogy neked mindig az iskola és a tanulók az elsők.
Eszembe jut, hogy az akkor néhány éves gyermekünket több mint egy hétre a nagymamánál, hagytuk, mert mindketten éjjel-nappal portfoliót írtunk.
Eszembe jutnak az elmúlt évek tehetséggondozó órái, a versenyeredmények, melyekért nem volt motivációs elismerés, de még köszönet sem.
Eszembe jutnak az OKTV dolgozatok éjszakába nyúló olvasásai és megbeszélései.
Eszembe jutnak a Teams felületén tartott versenyfelkészítések, a hétvégi versenykíséretek, melyekért
semmilyen díjazásban nem részesültem.
Eszembe jut, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol vannak kiváltságosok.
Eszembe jut, hogy hülyének néznek és megaláznak.
Eszembe jut, hogy az munka, amelyet több évtizede végzek mennyit is ér.
Eszembe jut, ha mindezt szóváteszem, akkor megvetnek, lenéznek és komcsiznak.
Eszembe jut az a mérhetetlen cinizmus és gátlástalan szidalmazás, amellyel a pedagógus demonstrációkon résztvevőket gyalázták.
És most először jut eszembe, hogy néhány év múlva nyugdíjba mehetek és nem leszek résztvevője ennek a rendszernek.
A legszomorúbb azonban az, hogy nem felháborodást és dühöt érzek. Valami mást.
Fájdalmat.
Fáj a lelkemnek és fáj a tanárságomnak” – zárja sorait Grőber Attila.