Magyarországon mind a politikusok, mind más közéleti személyek előszeretettel példálóznak az alapvető demokratikus jogok fontosságával. Ilyen többek között a szólás- és véleményszabadság vagy éppen a szabad vallásgyakorláshoz való jog.
Utóbbi azt az alapvető emberi jogot jelenti, mely szerint az embereknek nemcsak megengedett a hitük szerinti vallásgyakorlása, hanem ezek hirdetését is szabadon gyakorolhatják (amennyiben az mások személyiségi vagy egyéb jogait nem sérti).
Nem nehéz kitalálni, hogy egy magát demokratának valló egyszerű állampolgár vagy közszereplő elfogadja ezt az alapvető emberi jogot, sőt, a gyakorlatban is alkalmazza azt. Így tehát újságíróként jogom van elmondani, hogy nem értek egyet valamely egyház tanításaival, azonban ha magamra is érvényeztetem a vallásszabadság definícióját, nem rúgom fel azt egy sokak által tisztelt lelkész célkeresztbe állításával.
Németh Sándor a Hit Gyülekezetének vezetője a múlt hétvégi összejövetelen beszélt arról, hogy a jógázás egyáltalán nem egészséges dolog. Mint kifejtette, a jóga ugyanis a keleti okkult világnézet része, mely eredendően a démonok tiszteletére volt szánva, és ettől nem lehet elvonatkoztatni.
Fontos külön kiemelni, hogy az egyik legnépesebb hívői körrel rendelkező magyarországi felekezet istentiszteletén hangzott el Németh Sándor véleménye, (a támogatói szemszögéből tanítása). Ezt követően főként a magát demokratának, szabad szelleműnek valló média az elhangzottakból gúnyt űzve, Németh Sándort nevetség tárgyává téve írt pocskondiázó cikkeket.
Néhány neves hírportál egy minden elemében hamis hírt is közölt arról, hogy Németh Sándor levelet juttatott volna el a szerkesztőséghez, amelyben spirituális kérdésekről, jógáról és keleti harcművészetekről értekezett volna. Később kiderült, hogy a médiahecc kedvéért a lapok ezt az álhírt is bevállalták, anélkül, hogy megkérdezték volna a levél valóságalapjáról az érintett felekezetet.
Vallási tanításról véleményt mondani, legyen az egyetértő vagy azzal vitázó, ugyanúgy a szabadságjogok gyakorlásának része, ahogy a hitbéli meggyőződésünk hirdetése. Vallási vezetőt lejáratni, besározni, (és vele együtt több százezer követőjét megsérteni) egy egészen más kategória.
Németh Sándor elegánsan kezelte a lejárató médiakampányt. A Hit Rádióban a lelkész többek között úgy fogalmazott:
„Európában vagyunk tudtommal. Még Magyarország viszonylag szuverén ország. Nyilván, ha indiai állampolgár lennék, más lenne a helyzetem. De nagyon örülnék neki, hogy Magyarországon továbbra is szabadon lehessen kritizálni a vallásokat. Nemcsak a Hit Gyülekezetét, hanem akár buddhizmust, hinduizmust, krisnásokat, minden vallást.”
Az a „demokrata”, aki Németh Sándort a vallási véleményéért betámadta, tevékenységét, hitét a személyét is bemocskolva kritizálta, saját magát köpte szembe. Más a véleményünk elmondása és más az is, ha ítéletet hozunk olyasvalamiről, amely egy hitközösségen belül hangzott el azoknak, akik kíváncsiak voltak rá.
Utóbbi a vallásszabadság korlátozására tett kísérlet. Nem éppen demokrata cselekedet…
Jabronka Richárd