Amikor arról kérdeztük Szegeden az utca emberét, hogy vajon kit tartanának alkalmasnak Botka László kihívójának, a megkérdezettek nem igazán tudtak alternatívát mondani.
Mostanra előlépett a homályból Dagobert bácsi, akire a média milliárdosként hivatkozik, és aki független indulóként jött rá, hogy mennyire is fontos neki Szeged. Nincs nyugtunk tőle.
Ha a lakhelyedül Szegedet jelölted meg a Facebookodon, a hírfolyamod minden második bejegyzésében egy fizetett hirdetést fogsz látni arról, hogy Nemesi Pál az unokáját csúszdáztatja, az idős szüleivel beszélget, Palkoviccsal egyeztet (azt, hogy milyen minőségben, nem derül ki), vagy éppen Bartók Csabával ül egy asztalnál, és kamerák előtt próbál ki egy új szakmát: a színészetet. Ezzel persze semmi gond, hiszen ahogy a népszerű reklám mondja: a lenyugvó napnak is van ereje, sosem késő elkezdeni.
Láthatóan Dagobert bácsi zavarban van az ominózus videón. Az „ő” betű nem az ízes szegedi tájszólás beszélt nyelvi formájában jelenik meg nála, hanem az akadozó, nyögvenyelős szavak közti „őzés”-ben. Bartók Csabának valamelyest már jobban megy a színészi játék, ő képzett primadonna ezen a színpadon.
Nagyon sajnálom, hogy egy efféle ál-beszélgetés az egyetlen olyan ötlet, amit Dagobert bácsi és a Fidesz szegedi elnöke prezentálni tud a választóknak. Úgy tűnik az egész, mint egy egykori középiskolás drámakör olvasópróbája letűnt, idősebb előadókkal az osztálytalálkozón. Ha felveszünk egy beszélgetést, amelyben tárgyalás folyik arról, hogy a Fidesz akkor támogatja Nemesi Pált, ha a feltételei teljesülnek, nem egy megrendezett, sokszorosan vágott videóval tesszük azt közzé, hanem – bár a bohózat akkor sem lesz hitelesebb – nyilvános beszélgetést szervezünk, ahol a nézők is kérdezhetik a szereplőket.
A baj csak az, hogy erre nem lenne mód, hiszen Dagobert bácsi Facebook-oldalán álprofilokkal feltölthetik ugyan a komment-szekciót, a politikusi oldal lájkolói közé pedig Észak-Szerbiából is importálhatunk felhasználókat, a valódi, hús-vér szegedieket nem lenne ennyire könnyű összetoborozni, még egy kisterembe sem, nagyon egyszerű okból:
Dagobert bácsit senki nem ismeri valójában. Nem a városlakók igénye merült fel a személyének indítására, hanem ő gondolta úgy (hátterében Kubatov Gáborral), hogy a pénz nem számít, beleerőszakolja magát a szegedi közéletbe, a szegediek arcába.
Ha akarjuk, ha nem, amíg a fizetett hirdetései futnak, látni fogjuk, hogy miként csúszdázik a kisunoka, mennyire szurkol a Pick Szegednek Dagobert bá’, milyen szokásai vannak, mi a kedvenc étele, mert a hirdetésekre kifogyhatatlan keret áll rendelkezésre.
A probléma már csak az, hogy költhetnek bármennyit egy idős, mosolygós bácsika bemutatására, attól még megmarad a kérdés a szegediekben: „mégis ki az a Nemesi Pál?”
Jabronka Richárd