Orbán már nem játékos
Egy politikusnak, pláne egy ország vezetőjének, az egyik legfontosabb dolga, hogy minél több állam- és kormányfővel tartsa folyamatosan a kapcsolatot. A közös sajtótájékoztatók, kézfogások és Facebook posztok nem üres külsőségek: ezek adják hírül a világnak, hogy a két ország közötti politikai és gazdasági kapcsolat erős. Ám második ciklusának végére Orbán Viktor magára maradt. Ráadásul pont azok árulták el, akikre a leginkább számított!
A 444.hu írt egy nagyon találó összefoglalót, melyben elemzik, hogyan veszítette el a magyar miniszterelnök az európai befolyását és került a pálya szélére. Ha egyszerűen akarnánk fogalmazni, akkor azt mondanánk, hogy a magyar külkapcsolatok gyakorlatilag panganak. Persze járt itt néhány ember, mint például José Ulisses Correia e Silva, a Zöld-foki szigetek miniszterelnöke, de azért lássuk be, ez talán nem éppen a legnagyobb horderejű találkozó Magyarország történelmében.
Vagy itt járt ez ex-kormányfők közül Nicolas Sarkozy, korábbi francia elnök, ám meglehetősen árulkodó, hogy
őt éppen mostanában állította elő a rendőrség.
Ugyanakkor a 444.hu szerzője szerint abból is látszik, hogy Orbán mennyire kétségbeesetten próbál valami eredményt felmutatni, hogy minden protokollt felrúgva
„ő kéredzkedett be az új osztrák kancellárhoz, Sebastian Kurzhoz.”
Tehát az „európa védő”, nagy nemzeti és őskeresztény, régi játékos Orbán Viktornak szinte kuncsorognia kellett, hogy találkozhasson az alig 30 éves osztrák kancellárral. Az ilyen fordulatok már súlyosan jelzik, hogy Orbánnak egyáltalán nem áll jól a szénája.
A legárulkodóbb, ami nincs
Ám még a fentieknél is durvábban mutatják a magyar miniszterelnök folyamatosan gyengülő pozícióját azok a politikusok, akik egyáltalán nem jöttek Magyarországra, noha Orbán számított rájuk. A legnyilvánvalóbb, hogy az Európai Unió nagyasszonya,
Angela Merkel, német kancellár 3 éve nem találkozott hivatalosan Orbán Viktorral.
Hiába egy pártcsalád, hiába a folyamatosan hangoztatott magyar-német barátság, Németország vezetője még akkor sem volt hajlandó fogadni Magyarország miniszterelnökét, amikor az Berlinben tartott előadást egy gazdasági konferencián.
Ugyanígy az USA elnöke: Donald Trump mellett már az amerikai választás előtti nyáron kiállt Orbán (ezt a politikai szakzsargonban „endorszálásnak” nevezik és általában szoktak érte kapni valami kisebb-nagyobb politikai jutalmat), ám az USA vezetője még csak fogadni sem volt hajlandó, nemhogy Magyarországra látogatni.
De ugyanígy elkerült minket a francia politikai sztár, Emmanuel Macron, de ami még különösebb, hogy az állítólag Orbán-szövetséges Vladimir Putyin és Erdoğan, a török elnök is.
Oké, de mit jelent mindez nekünk? Van ennek valamilyen belpolitikai üzenete esetleg? Az én válaszom egyértelműen az, hogy igen. Azt pontosan látszott már az elmúlt hetekben, hogy a Fidesz kapkod, Hódmezővásárhely óta teljes a pánik a vezetésben. Az ellenzék kisebb-nagyobb ügyetlenségek után, de valamilyen együttműködést mégis fel tud mutatni, az emberek elégedetlensége pedig napról napra nő a kormánnyal szemben.
Azt is tudjuk, hogy egy vezető politikus nem szeret végüket járó politikusokkal fotózkodni, mert az őket is gyengíti. Mint valamit zombi-vírus, a bukás könnyen terjed politikai körökban. Ebből pedig levonhatjuk a végkövetkeztetést:
Orbán Viktort nemzetközi szinten már beárazták, mint bukott politikust.
Ezért maradnak el a találkozók és ezért kell a külügynek folyamatosan erőlködnie. Persze nyíltan nem fognak belerúgni. Ez egyfelől szakmaiatlan lenne, másfelől muníciót szolgáltatna Orbánnak egy „minket mindig támadnak” típusú mondatra. Ehelyett szép csendesen megvárják, amíg az egykor jobb napokat látott oroszlán végleg kimúlik.