Unger Anna helyesen mondja, hogy Mészáros Lőrincet sem lehet politikai parancsra előállítani. Csakhogy a jogállamiság nem magyarázza meg, miért nincs az új vagyonvisszaszerzési hivatalnak számszerű célja, nyilvános ütemterve vagy akár minimális eredményességi mércéje. A „bármennyivel elégedett lennék” nem stratégia, hanem veszélyesen alacsonyra helyezett léc.
Megválasztása után a Telexnek adott interjút Unger Anna, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnöke. Az új vezető több fontos és helyes állítást is tett: a hivatalnak jogállami keretek között kell működnie, nem politikai bosszúhadjáratot kell indítania, és egyetlen ember sem kerülhet célkeresztbe pusztán a neve vagy politikai kapcsolatai miatt.
„A jogállami megoldás nem az, hogy pofára átmegyek Felcsútra, és azt mondom, Mészáros Lőrinc, jöjjön velem.”
Ebben Unger Annának igaza van.
Egy demokratikus államban nem a miniszterelnök, nem egy politikai párt és nem is a hivatal elnöke készíti el azok névsorát, akiket másnap bilincsben szeretne látni. A nyomozásnak adatokból, bizonyítékokból és törvényesen meghozott eljárási döntésekből kell felépülnie.
A jogállami elszámoltatás azonban nem jelenthet végtelen türelmet, és főleg nem jelentheti azt, hogy az új intézmény vezetője már a munkakezdés előtt lemond minden számonkérhető célról.
„Bármennyivel elégedett lennék”
Az interjú legriasztóbb mondata nem a felcsúti kiszólás volt, hanem az, hogy Unger Anna szerint nincs eredményességi kritérium a munkaköri leírásában, és „bármennyi” visszaszerzett vagyonnal elégedett lenne.
Ez egy olyan hivatal vezetőjétől hangzott el, amelyet a kormány kifejezetten a következmények nélküli ország felszámolására hozott létre. A kabinet saját tájékoztatása szerint az elmúlt két évtizedben akár több tízezer milliárd forintnyi közvagyon is kikerülhetett az állam ellenőrzése alól korrupció, túlárazások és vagyonkimentések következtében.
Ehhez képest a „bármennyi” azt jelenti, hogy elméletileg néhány millió forint visszaszerzése is sikernek nevezhető.
Természetesen induláskor senki nem várhat felelősen pontos végösszeget Ungertől. Még nem ismert minden szerződés, offshore kapcsolat, magántőkealap, kedvezményes állami hitel, koncesszió és áron alul átadott vagyonelem.
De az ismeretlen végösszeg nem akadályozza meg mérhető köztes célok meghatározását.
Az elnök vállalhatná például, hogy meghatározott időn belül nyilvánosságra hozza:
- a hivatal első éves munkatervét;
- a kockázatelemzés objektív szempontjait;
- a kiemelten vizsgálandó ügytípusokat;
- a megindított közvagyonvédelmi vizsgálatok számát;
- az azonosított és biztosított vagyonelemek összértékét;
- a megtett feljelentések és eljáráskezdeményezések számát;
- a nemzetközi vagyonkutatási együttműködések eredményeit;
- valamint azt, miként fogják kizárni a politikai befolyást.
Ezek egyike sem követel koncepciós eljárást vagy politikai névsort. Ezek egy működő intézmény alapvető teljesítménymutatói.
A törvény szerint éppen Unger felel a hatékony működésért
Unger azzal is érvelt, hogy nem ő fogja meghatározni, személy szerint kit kell vizsgálni. A közvetlen nyomozati döntések valóban a megfelelő szakmai vezetőkre tartoznak, és helyes, ha az elnök nem telefonál le politikai kívánságlistákat.
Csakhogy ettől még nem igaz, hogy az elnöknek nincs felelőssége a hivatal eredményességében.
Az NVVH-ról szóló törvény világosan kimondja:
„A Hivatal elnöke felelős a Hivatal törvényes, független, szakszerű és hatékony működéséért.”
Az elnök vezeti a szervezetet, meghatározza annak felépítését, alaplétszámát és működési szabályait. Ő alakítja ki, hogy az elnökhelyettesek milyen feladatokat gyakorolnak önállóan, és a törvény kifejezetten stratégiaalkotási, illetve tervezési feladatokat bíz rá.
Unger tehát helyesen nem dönthet úgy, hogy „Mészárost vigyék el”. Abban viszont már nagyon is van felelőssége, hogy a hivatal:
- milyen kockázatok alapján választ vizsgálati területeket;
- megfelelő szakembereket alkalmaz-e;
- képes-e gyorsan megakadályozni a vagyonok további eltüntetését;
- össze tudja-e kapcsolni a különböző céghálókat és pénzmozgásokat;
- és olyan bizonyítékokat gyűjt-e, amelyek bíróság előtt is megállnak.
Nem lehet egyszerre elfogadni egy hat évre szóló, hatalmas hatáskörrel járó elnöki megbízatást, majd az eredményesség kérdésénél arra hivatkozni, hogy a konkrét nyomozásokat más vezeti.
A törvény maga is mérhető eredményeket vár
Különösen furcsa a „nincs eredményességi kritérium” kijelentés azért, mert a törvény kötelező éves, nyilvános beszámolót ír elő.
Ebben szerepelnie kell többek között:
- a lefolytatott eljárások típusának, számának és eredményének;
- a feljelentések és eljáráskezdeményezések számának;
- a feltárt kockázati tényezőknek;
- valamint a büntetőeljárási jogkörök gyakorlására vonatkozó összesített adatoknak.
Vagyis a jogalkotó igenis mérhetőnek képzelte el a hivatal munkáját. Ha az NVVH tevékenysége számokkal és eredményekkel bemutatható az Országgyűlésnek, akkor ugyanezekre előzetesen célokat is lehet építeni.
Nem szükséges megígérni, hogy egy adott napon hány ember kerül börtönbe. De azt igenis meg lehet mondani, hogy az első év végére milyen szervezetet, vizsgálati kapacitást, ügyállományt és vagyonbiztosítási eredményt kívánnak elérni.
Hadházy szerint már a hatéves kijelentés is aggasztó volt
Hadházy Ákos korábban „felháborítónak” és „abszolút vetítésnek” nevezte a kiválasztási folyamatot. Elismerte, hogy Unger Annát tisztességes szakembernek tartja, de aggasztónak találta azt a kijelentését, amely szerint hat éven belül sem feltétlenül lesznek jogerős ítéletek.
Ebben a kérdésben fontos különbséget tenni. A jogerős ítélet időpontjáról valóban nem az NVVH elnöke dönt. A Schadl–Völner-ügy is megmutatta, hogy egy kiemelt büntetőeljárás évekig húzódhat.
Magyar Péter maga is azt mondta, senki számára nem lenne elfogadható, ha hat év alatt sem születnének ítéletek, ezért több erőforrást kell biztosítani a NAV-nak és az ügyészségnek.
A bírósági eljárások lassúsága tehát valós probléma. De ebből nem következik, hogy a nyomozások megindításának, a vagyonelemek azonosításának, a számlák zárolásának és a feljelentések megtételének is hat évig kell tartania.
Unger az interjúban már arról beszélt, hogy az első vizsgálatok még idén elindulhatnak, a rendszer feltárását pedig három éven belül szeretné elvégezni. Ez konkrétabb vállalás, mint amit korábban hallottunk, de továbbra is rendkívül tág.
Három év elegendő idő arra is, hogy óriási vagyonokat mozgassanak meg, tulajdonosi láncokat alakítsanak át, cégeket ürítsenek ki és bizonyítékokat tüntessenek el. Az Ellenszél már a választások után beszámolt arról, hogy vagyonkimentésre utaló folyamatok indultak Mészáros Lőrinc egyik érdekeltségénél.
Az idő ezért nem semleges körülmény. Az idő annak dolgozik, akinél jelenleg a vagyon és az iratok vannak.
A szakmai kritikát nem lehet lincshangulatként elintézni
A megválasztás után a vita helyenként valóban elfajult. Unger Annát személyeskedő, nőgyűlölő és külső megjelenését támadó megjegyzések is érték. Ezek elfogadhatatlanok, és semmit nem mondanak a szakmai alkalmasságáról.
De nem minden bírálat személyeskedés.
Melléthei-Barna Márton volt az egyetlen tiszás bizottsági tag, aki nemmel szavazott Unger jelölésére. Elmondása szerint Ligeti Miklóst tartotta alkalmasabbnak, mert jogászként közelebbről ismeri az ügyészség működését és hosszú ideje foglalkozik konkrét korrupciós ügyekkel.
Az Ügyvédkör arra figyelmeztette a képviselőket, hogy a pártpolitikai és személyes szempontok nem írhatják felül a büntetőjogi tudást, a nyomozati tapasztalatot és a vezetői alkalmasság követelményét. Az Unger jogi végzettsége körül kialakult szakmai vitáról korábban részletesen írtunk.
Mások védelmükbe vették az új elnököt. Lakner Zoltán az egyik leginspirálóbb embernek nevezte, akit ismer. Sárvári Nicholas, az egyik elutasított jelölt közölte, minden segítséget megad Ungernek, mert a hivatal sikere országérdek. Több jogász arra is rámutatott, hogy az elnöknek elsősorban nagy szervezetet kell felépítenie és irányítania, míg a konkrét nyomozati és vádképviseleti munkát ügyész elnökhelyettesek végzik.
Ezek legitim érvek. Éppen ezért nem Unger Anna előzetes elítélésére, hanem sokkal szigorúbb nyilvános számonkérésére van szükség.
Számonkérhető program kell
Senki nem kérhet jogállami kormánytól előre megírt vádiratokat és politikailag kijelölt elkövetőket. De a közvélemény joggal várhatja el az NVVH elnökétől, hogy ne csak folyamatokról, szervezetépítésről és türelemről beszéljen.
A következő hetekben Unger Annának nyilvánosságra kellene hoznia:
- az első száz nap feladatait;
- a vizsgálati ügyek kiválasztásának módszertanát;
- az első év mérhető céljait;
- az összeférhetetlenségi és politikai befolyásolást kizáró szabályokat;
- az azonosított, biztosított és ténylegesen visszaszerzett vagyon külön kimutatását;
- valamint azt, milyen időközönként tájékoztatja a nyilvánosságot.
Mészáros Lőrincért valóban nem kell „pofára” kimenni Felcsútra. De a cégeihez kötődő állami szerződéseket, közbeszerzéseket, hitelügyleteket és vagyonmozgásokat kockázati alapon, gyorsan és kérlelhetetlen szakmai alapossággal át lehet világítani.
A jogállamiság ezt nem tiltja. Éppen ezt követeli meg.
Unger Annának nem azt kell megígérnie, hány bilincs fog kattanni. Azt viszont igen, hogy miként lehet majd objektíven eldönteni: a hivatal hat év múlva valóban visszaszerzett-e valamit az országnak, vagy csak újabb intézmény lett, amely sokat vizsgált, sokat magyarázott, végül pedig bármennyivel elégedett volt.