„Mikor lesz már bilincs?” – fogy a türelem, Radnai szerint a NER-telenítés nem lehet bosszúhadjárat.
A kormányváltás óta egyre hangosabban követelik az emberek, hogy ne csak feljelentésekről és vizsgálatokról halljanak, hanem végre kézzelfogható következményei is legyenek a NER leggyanúsabb ügyeinek. Radnai Márk most arra figyelmeztetett: az elszámoltatás nem válhat politikai bosszúvá, a jogtalanul megszerzett vagyon visszaszerzéséhez pedig bizonyítékok és jogállami eljárások kellenek.
„Mikor lesz már bilincs?” – ezzel a kérdéssel szembesülnek egyre gyakrabban a Tisza politikusai. A választók egy része úgy érzi, a látványos ígéretekhez képest lassan halad a felelősségre vonás, miközben a korábbi rendszer meghatározó gazdasági szereplői továbbra is működnek, vállalkoznak és akár állami pályázatokon is indulhatnak.
Radnai Márk, a Tisza Párt országgyűlési képviselője csütörtöki bejegyzésében éppen ezt az elégedetlenséget próbálta kezelni.
„Nehéz téma, de a NER-telenítés nem lehet bosszúhadjárat.”
A képviselő szerint az elszámoltatásnak azt kell jelentenie, hogy Magyarországon végre mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak – függetlenül attól, hogy tanárról, munkásról, politikusról vagy milliárdos vállalkozóról van szó.
A feljelentés még nem ítélet
Radnai álláspontja szerint minden gyanús ügyet ki kell vizsgálni, a jogsértéseket azonban bizonyítani is kell. A jogtalanul megszerzett vagyont pedig nem politikai nyilatkozatokkal, hanem törvényes eljárásokkal lehet visszaszerezni.
Ehhez – mint írta – „idő, szakértelem, bizonyíték és jogállami eljárás kell”.
Ez jogilag nehezen vitatható. Politikailag azonban már jóval kényesebb üzenet egy olyan országban, ahol hosszú éveken keresztül szinte naponta jelentek meg hírek túlárazott beruházásokról, személyre szabott közbeszerzésekről, átláthatatlan magántőkealapokról és közpénzből felhizlalt vállalkozásokról.
Az emberek jelentős része nem újabb hosszú vizsgálatokat akar látni, hanem azt, hogy a kirívó ügyek felelősei valóban elveszítsék a jogtalanul megszerzett vagyonukat, és szükség esetén büntetőjogi következményekkel is szembesüljenek.
Radnai szerint már több fronton megindultak
A tiszás politikus felsorolt több olyan ügyet, amelyekben szerinte már történt érdemi előrelépés.
Az állam több mint 300 milliárd forint visszaszerzéséért indított eljárást a zuglói irodakomplexum ügyében. Felülvizsgálják a Mészáros Lőrinchez és Szíjj Lászlóhoz kötődő autópálya-koncessziót, valamint a mohácsi Duna-híd beruházását, a hulladék-, dohány- és kaszinókoncessziókat is.
Vizsgálják a 4iG állami gigamegrendelését és az 1300 milliárd forintos honvédelmi keretszerződést. Feljelentések születtek az Eximbank négy vitatott hitele miatt, amelyek között egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzlet és a Duna Aszfalt afrikai projektje is szerepel.
Büntetőeljárás indult a Balásy Gyulához kötődő Lounge-csoportnál, miközben több állami szerződését is felmondták. Ezek között két, egyenként nettó 75 milliárd forintos keretmegállapodás is volt.
A Magyar Fejlesztési Bank pedig kizárta Mészáros Lőrinc Opus Titászát egyes uniós finanszírozású pályázatokból, mert a vállalat nem teljesítette az átláthatósági követelményeket.
Ősszel érkezik a vagyonvisszaszerzési hivatal
Radnai szerint az elszámoltatás egyik legfontosabb intézménye az ősszel munkába álló Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal lesz.
A hivatal feladatait meghatározó törvény szerint a szervezet felkutathatja, azonosíthatja és biztosíthatja a közvagyonból jogellenesen kikerült vagyonelemeket. Eljárásokat kezdeményezhet, és együttműködhet a nyomozó hatóságokkal, az ügyészséggel, valamint az uniós források ellenőrzéséért felelős szervezetekkel.
A hivatal ugyanakkor nem bíróság. Nem mondhatja ki önmagában senkiről, hogy bűnös, és nem kobozhat el politikai döntés alapján vagyont. Feladata az ügyek feltárása és a jogi eljárások előkészítése lesz.
Éppen ebből fakad a konfliktus: a választók gyors eredményeket várnak, miközben a bizonyítható, bíróság előtt is megálló ügyek felépítése akár éveket vehet igénybe.
NER-es vállalkozás is nyerhet majd közbeszerzést
Radnai bejegyzésének legvitatottabb állítása az lehet, hogy a NER-telenítés szerinte nem jelentheti a korábban kormányközelinek számító vállalkozások automatikus kizárását.
„Ha szabályosan, tisztességes versenyben ők adják a megfelelő ajánlatot, politikai alapon nem lehet őket kizárni.”
A képviselő szerint éppen ez különböztetné meg az új rendszert a régitől: nem egy új klientúrát építenének a korábbi helyére, hanem valódi versenyt teremtenének.
Csakhogy sokan éppen ebben látják a probléma lényegét. Hogyan lehet tisztességes versenyről beszélni olyan vállalkozásokkal szemben, amelyek az elmúlt másfél évtizedben állami megrendelésekből, kedvezményes hitelekből és politikai kapcsolatokból építettek fel behozhatatlannak tűnő gazdasági előnyt?
A jogállami válasz az, hogy egy céget nem lehet pusztán korábbi kapcsolatai alapján kizárni. Az elégedetlen választók válasza viszont az, hogy előbb tisztázni kellene: az adott vállalat vagyona és piaci ereje mekkora részben származik tisztességes teljesítményből, és mekkora részben politikailag irányított közpénzosztásból.
A jogállamiság nem jelenthet következmények nélküli várakozást
Radnainak abban igaza van, hogy koncepciós perek, politikai vagyonelkobzások és előre meghozott ítéletek nem jelenthetnek demokratikus elszámoltatást. Egy jogállamban a bűnösséget bizonyítani kell.
Az elégedetlenséget azonban nem lehet pusztán türelmetlenségként elintézni. Az emberek nem feltétlenül bosszút követelnek, amikor bilincset emlegetnek. Sokkal inkább annak bizonyítékát akarják látni, hogy a törvény valóban utoléri azokat is, akik korábban érinthetetlennek tűntek.
A következő hónapokban ezért már nem lesz elég újabb vizsgálatokat, feljelentéseket és felülvizsgálatokat bejelenteni. A kormánynak azt is meg kell mutatnia, hogy ezekből az eljárásokból valódi eredmények születnek: visszaszerzett vagyon, felbontott előnytelen szerződések, vádemelések és – ahol a bizonyítékok ezt indokolják – jogerős ítéletek.
Mert a NER-telenítés valóban nem lehet bosszúhadjárat. De végtelen türelmet kérő kommunikációs gyakorlat sem.