Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró szerint a Miniszterelnökség közérdekű adatigénylésre azt közölte: nem rendelkezik olyan nyilvántartással, amely Orbán Viktor hivatalos programjait tartalmazná. A bejegyzés szerint nemcsak Orbán, hanem Rogán Antal hivatalos programnaptárának sincs nyoma a hivatalban.
Panyi ezt úgy értelmezi: vagy soha nem vezettek rendes hivatalos nyilvántartást a miniszterelnöki programokról, vagy a távozás előtt eltűntek ezek az adatok. Bármelyik történt, szerinte rendkívül nehézzé válik rekonstruálni, kivel, hol és milyen ügyben találkozott Orbán Viktor hivatali ideje alatt.
„Nem rendelkezik rögzített adatokat tartalmazó nyilvántartással”
Panyi a Substacken megjelent hírlevelében azt írta: kikérte Orbán Viktor napi programjait és hivatalos naptárait a 2022 és 2026 közötti miniszterelnöki ciklusból. Az adatigénylést a Miniszterelnökségnek küldte, amely Panyi szerint a Miniszterelnöki Kabinetiroda jogutódja.
A válasz lényege a bejegyzés szerint ez volt:
„Orbán Viktor hivatalos programjai vonatkozásában a Miniszterelnökség nem rendelkezik rögzített adatokat tartalmazó nyilvántartással.”
Panyi szerint az egyetlen fellelhető adat az volt, hogy Orbán időarányosan igénybe vette a szabadságnapjait, de még az sem derült ki, pontosan mely napokon volt szabadságon, vagy hol tartózkodott.
Ez önmagában is súlyos állítás. Egy miniszterelnök hivatalos programja nem magánnaptár. Közpénzből működő hivatal, állami apparátus, protokoll, biztonsági kíséret, tárgyalások és döntések kapcsolódnak hozzá. Ha ezeknek nincs visszakereshető nyoma, az nem egyszerű adminisztratív hiányosság, hanem közérdekű átláthatósági probléma.
Rogán Antal programnaptárának sincs nyoma
Panyi szerint hasonló választ kapott Rogán Antalról is. A hírlevélben azt írta: Rogán szabadságait legalább nyilvántartották, de hivatalos programnaptárának nincs nyoma.
Ez különösen érdekes, mert Rogán Antal az Orbán-kormány egyik legbefolyásosabb minisztere volt, a kormányzati kommunikáció, a propaganda és a kabinetpolitika egyik központi szereplőjeként. Ha az ő hivatalos programjai sem rekonstruálhatók, az tovább növeli a kérdést: hogyan működött a döntéshozatal nyilvántartása a kormány legfelső szintjén?
Panyi bejegyzése szerint az Orbán-rendszerben amúgy sem volt nyilvános miniszterelnöki programnaptár, az újságírók gyakran olvasói tippekből és bennfentes információkból próbálták kideríteni, hol jelenik meg Orbán. A mostani adatigénylés azonban ennél is súlyosabb képet mutathat: nemcsak a nyilvánosság elől volt rejtve a naptár, hanem a hivatalban sincs meg visszakereshető formában.
Miért fontos, kivel találkozott Orbán?
Egy miniszterelnök hivatalos programjai nem pusztán eseménylisták. Ezekből lehet megérteni, milyen szereplőkkel egyeztetett, milyen üzleti, diplomáciai vagy politikai körök fértek hozzá a döntéshozatalhoz, és milyen ügyekben történhetett informális vagy hivatalos egyeztetés.
Panyi korábban a Direkt36-ban írt Orbán Viktor 2022-es, titokban tartott rijádi útjáról is. A cikk szerint Orbán Szaúd-Arábiában Mohamed bin Szalmán koronaherceggel találkozott, de a látogatásról sem a magyar, sem a szaúdi kormány nem tett közzé információt, és a Direkt36 szerint még a kormányon belül is kevesen tudtak róla.
Ez jól mutatja, miért lenne fontos a hivatalos programok megőrzése. Ha egy miniszterelnök diplomáciai vagy gazdasági jelentőségű tárgyalásokat folytat, annak közérdekű nyoma kellene, hogy legyen. Nem azért, mert minden részlet azonnal nyilvános lehet, hanem azért, mert a demokratikus elszámoltathatóság később sem működhet dokumentumok nélkül.
Panyi szerint az MBH Bank körül is mozgás lehet
A bejegyzés másik fontos állítása már nem az iratnyilvántartásról, hanem a kormányközeli gazdasági birodalom átrendeződéséről szól. Panyi szerint kormányközeli és pénzügyi forrásai arról beszélnek, hogy a lengyel PKO Bank szemet vethetett a Mészáros Lőrinchez köthető MBH Bank egy részére.
Panyi úgy fogalmazott: a PKO Bank, Lengyelország legnagyobb bankja, magyarországi terjeszkedést fontolgat, és ennek részeként ajánlatot tehet az MBH vállalati üzletágára. A hírlevél szerint a PKO esetleges magyarországi megjelenése magas szintű lengyel–magyar egyeztetéseken is napirenden lehetett.
A PKO magyarországi érdeklődése nem teljesen előzmény nélküli. A G7/Telex áprilisban arról írt, hogy Lengyelország piacvezető bankja fontolgatja a magyar piacra való belépést, miután a PKO vezetése a magyar választások után kiszámíthatóbb piaci környezetre számított. A cikk szerint a PKO több mint 12 millió ügyféllel rendelkezik, és Lengyelországon kívül több országban is jelen van.
Mészáros bankja lehet a következő nagy falat
Az MBH az elmúlt években az Orbán-korszak egyik legfontosabb pénzügyi konstrukciója lett. Panyi úgy ír róla, mint az állami támogatással felépített banki konglomerátumról, amelyben Mészáros Lőrinc érdekeltségei meghatározó szerepet kaptak.
Ha valóban külföldi szereplők kezdenek érdeklődni az MBH egyes üzletágai iránt, az azt jelezheti, hogy az Orbán-rendszer gazdasági hátországa már nem érinthetetlen. A politikai védelem elvesztése után az egykor állami hátszéllel felépített cégek és bankok új tulajdonosi, piaci vagy akár kényszerű eladási helyzetbe kerülhetnek.
Panyi szerint a PKO számára reputációs kockázatot jelentene, ha Orbán embereivel közös tulajdonba kerülne vagy velük tárgyalna. A hírlevélben idézett forrás szerint bármilyen MBH-val kapcsolatos üzlet csak akkor képzelhető el, ha Mészáros Lőrincet és az Orbán-oligarchia embereit előbb kiszorítják a bankból.
Az MBH körül korábban is voltak nemzetközi kérdések
Az MBH neve nem először került nemzetközi politikai ügyekbe. A Telex a VSquare nyomán korábban arról írt, hogy a Mészáros-féle MBH Bank finanszírozhatta a spanyol szélsőjobboldali Vox kampányát egy 9,2 millió eurós kölcsönnel. Ugyanebben a cikkben felidézték, hogy az MBH-ba beolvasztott MKB Bank korábban Marine Le Pen elnökválasztási kampányát is támogatta hitellel.
Ez azért fontos háttér, mert a bank esetleges eladása vagy feldarabolása nem pusztán pénzügyi ügy lenne. Az MBH az elmúlt években nemcsak bankként, hanem politikailag érzékeny gazdasági eszközként is megjelent a nyilvánosságban.
Két történet, egy közös pont: az elszámoltathatóság
Első látásra két külön ügy szerepel Panyi posztjában: Orbán és Rogán eltűnt programnaptára, valamint a PKO esetleges érdeklődése az MBH iránt. Valójában mindkettő ugyanarról szól: mi marad az Orbán-rendszer után visszakereshető, ellenőrizhető és elszámoltatható formában?
Ha a miniszterelnöki programokról nincs nyilvántartás, akkor nehéz feltárni a politikai döntések hátterét. Ha a kormányközeli gazdasági birodalom elkezd szétesni, akkor nehéz megállapítani, ki milyen állami hátszéllel, milyen kapcsolatokon keresztül jutott előnyhöz.
Panyi bejegyzése ezért nem egyszerűen iratkezelési botrányról szól. Arról szól, hogy egy teljes korszak döntései mennyire maradtak dokumentálva, és mennyire lehet utólag rekonstruálni azt a hálózatot, amelyben a politika, a pénz és az állami hatalom összefonódott.
Ha nincs nyoma, nincs felelősség?
A legfontosabb kérdés most ez: hogyan lehet elszámoltatni egy rendszert, ha a legfontosabb hivatalos nyomok hiányoznak?
Egy miniszterelnök programnaptára nem kényelmi adat. Nem bulvárkíváncsiság, hogy kivel találkozott, hol járt, milyen ügyben egyeztetett. Ez a közhatalom gyakorlásának alapvető dokumentációja.
Ha a Miniszterelnökség valóban nem rendelkezik ilyen nyilvántartással, akkor vagy az állami adminisztráció működött elfogadhatatlanul, vagy az adatok sorsa vet fel súlyos kérdéseket. Panyi éppen ezt fogalmazza meg: bármelyik történt, Orbán hivatali tevékenységének feltárása rendkívül nehézzé válik.
És közben a gazdasági hátország is mozdul. A PKO esetleges érdeklődése az MBH iránt azt jelezheti, hogy a politikai korszakváltás után már nemcsak iratok, hanem bankok, tulajdonrészek és egész üzleti birodalmak sorsa is újranyílhat.
További cikkeinkért kövesd az Ellenszél Facebook-oldalát is!
