Halottak napja után hosszú, hideg hónapok következnek, amelyek az egyedül élő időseknek különösen nehezek lehetnek. A tavaszi és nyári beszélgetéseknek helyet adó udvarok, padok kiürülnek, a találkozások megritkulhatnak. Az idősek téli magánya ellen államilag szervezett és finanszírozott, rendszeresen nyitva tartó közösségi klubokra is szükség lenne. Az Ellenszél megkereste a Szociális és Családügyi Minisztériumot, hogy terveznek-e ilyen kezdeményezéseket.
Amikor legutóbb kitavaszodott, a szomszédságunkban, a napsütötte udvaron az egyik néni odaköszönt a szomszédjának: „Szia, Bori, mi volt veled télen?”
Egyszerű, hétköznapi kérdésnek tűnt, közben azt jelentette: ezek a jó viszonyban lévő szomszédok egyáltalán nem beszéltek hónapokon át. Eszembe jut most, halottak napja környékén, amikor megint előttünk áll a tél. Tavasszal és nyáron kint üldögélnek az idősek a padon. Beszélgetnek, látják egymást, van kitől megkérdezni, hogy van. A hideg hónapokban ezek a maguktól adódó találkozások is elmaradhatnak.
Amikor kiürülnek a padok
Aki nehezen jár, annak a csúszós járda, a korai sötétedés vagy egy távolabbi buszmegálló is elég lehet ahhoz, hogy inkább otthon maradjon. Az udvaron még könnyen szóba elegyedik valakivel, de egy másik városrészben működő klub már elérhetetlennek tűnhet. Ha pedig elmarad a megszokott találkozás, új alkalmat kellene találni a beszélgetésre.
Az ünnepek közeledtével különösen hiányozhat az elhunyt házastárs, a régi barát, a messze élő családtag. A hétköznapokban egy közös délelőttnek is nagy súlya lehet: készülni lehet rá, el lehet mesélni valakinek, mi történt, és már hazafelé tudni, mikor lesz a következő találkozás.
Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO társas kapcsolatokról szóló, 2025-ben megjelent jelentése a magány és a társas elszigeteltség testi és lelki egészséget érintő következményeire is felhívja a figyelmet. Az időskori magány az idősek világnapján is szóba került lapunkban. A téli hónapokra szóló segítséget most kellene megszervezni.
Legyen hová elindulni egy januári délelőttön
Van mire építeni. Magyarországon már működnek idősek klubjai és nappali ellátást nyújtó intézmények. Egy győri intézmény tájékoztatója például tíz telephelyet sorol fel, ahol többek között kártyázás, torna, kézműves foglalkozások és más közösségi programok várják az időseket. Az ilyen lehetőségek bővítésével, a meglévő helyek megerősítésével is lehetne készülni a télre.
Egy országos téli programnak azt kellene felmérnie, hol van szükség további férőhelyekre, hosszabb nyitvatartásra vagy új közösségi helyre. Állami szervezéssel és kiszámítható finanszírozással, a helyi önkormányzatok és intézmények bevonásával olyan klubokat lehetne működtetni, amelyekre az érintettek egész télen számíthatnak.
Lehetne hetente több alkalommal közös teázás, kártyaparti, olvasókör, beszélgetés vagy az életkorhoz igazított mozgásprogram. A résztvevőket is meg kellene kérdezni, mivel töltenék szívesen az idejüket. Az ingyenesen látogatható foglalkozások azok előtt is megnyithatnák az ajtót, akik a nyugdíjukból már nehezen tudnak külön programokra költeni.
Ehhez a meglévő művelődési házak, könyvtárak, önkormányzati helyiségek is teret adhatnának, ahol a feltételek megfelelőek. A fűtést, a szervezők munkáját és a programok költségét előre biztosítani kellene. Így a helyben dolgozók a következő heti és a következő havi találkozókat is nyugodtan meghirdethetnék.
Legalább ilyen fontos az odajutás. Akadálymentes bejárat, elérhető mosdó, szükség esetén kísérés vagy szervezett szállítás nélkül sokan továbbra is otthon maradnának. A meghívást telefonon, szórólapon, a helyi segítőkön keresztül is el kellene juttatni az idősekhez. Az internetes programnaptár önmagában kevés azoknak, akik nem használják a világhálót.
Korábban egy jászberényi kávézó kezdeményezéséről is beszámoltunk, ahol ingyenes forró teával várták a fázó járókelőket. Az ilyen helyi gesztusok mellett szükség lenne egész télen működő, közpénzből fenntartott találkozási lehetőségekre is.
Aki pedig az állapota miatt nem tud elmenni egy klubba, ahhoz személyesen kellene eljutnia a segítségnek. Rendszeres látogatásokkal és előre egyeztetett telefonhívásokkal őt is be lehetne vonni a helyi közösség életébe, az igényeihez és lehetőségeihez igazodva.
Mit tesz az állam a téli elszigetelődés ellen? Az Ellenszél megkérdezte az illetékes minisztériumot
Az Ellenszél megkereste a Szociális és Családügyi Minisztériumot. Arra kértünk választ, hogy a 2026–2027-es téli időszakra készül-e országos, az idősek magányát enyhítő program, és biztosítanak-e külön forrást fűtött közösségi terekre, rendszeres foglalkozásokra, illetve az odajutás segítésére.
Rákérdeztünk a meglévő klubok elérhetőségére és szabad kapacitásaira, a kisebb települések lehetőségeire, valamint arra is, hogyan kívánják elérni az otthonukból nehezen kimozduló, internetet nem használó időseket. A minisztérium válaszáról beszámolunk.
Jó volna jövő tavasszal minél több olyan történetet hallani a padokon, hogy kikkel kártyáztak, hová jártak beszélgetni, milyen új ismerősöket szereztek az idősek a télen. Ehhez már most kellene helyet, pénzt és szervezőket biztosítani.
