Három személy, három azonos összegű megbízás, ugyanaz a teljesítési időszak és ugyanaz a négyszavas feladatleírás szerepel az Igazságügyi Minisztérium nyilvántartásában. A szerződéses összegek együtt egy minimálbéres csaknem háromévnyi bruttó keresetének felelnek meg.
Az Igazságügyi Minisztérium 2026/3. jelzésű szerződéslistájában három külön megbízási szerződés található:
- Pintér István – 3,8 millió forint;
- Gombás Imre – 3,8 millió forint;
- Köböl Ákos – 3,8 millió forint.
Mindhárom esetben 2026. június 12. a teljesítés kezdete, augusztus 30. pedig a befejezés dátuma. A szerződések tárgyaként ugyanaz a meghatározás olvasható:
„Szakmai felülvizsgálati feladatok ellátása.”
A nyilvántartásban szereplő három ellenérték összege 11,4 millió forint. A táblázat fejléce szerint az összeg gazdasági szereplőknél nettó, természetes személyek esetében bruttó értéket jelent.
Egy minimálbéres közel három évig dolgozik ennyi pénzért
A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint 2026 júniusában a bruttó mediánkereset 617 900 forint volt. Egyetlen 3,8 milliós megbízás összege tehát több mint hat havi bruttó mediánkeresetnek felel meg.
A három szerződés 11,4 milliós összértéke több mint 18 havi bruttó mediánkereset. A 2026-os bruttó minimálbér 322 800 forint. Ezen a szinten közel három évig kellene dolgozni 11,4 millió forint bruttó keresetért.
A szerződéses díj természetesen nem azonos a munkabérrel. A nyilvántartásból nem derül ki, mennyi munka, adó, költség vagy más ráfordítás kapcsolódott a feladatokhoz. Az összehasonlítás kizárólag a közpénzből vállalt kötelezettség nagyságrendjét érzékelteti.
A lista nem mutatja meg, mit vizsgáltak felül
A közzétett táblázatból nem derül ki, hogy milyen dokumentum, jogszabálytervezet, intézményi folyamat vagy szakmai anyag felülvizsgálatáról volt szó.
Nem ismerhető meg belőle:
- a munka pontos tartalma;
- az elvárt teljesítmény;
- a kiválasztás módja;
- az elkészült szakmai anyagok terjedelme;
- az, hogy a három megbízás összetartozott-e;
- vagy az, hogy milyen eredményt kapott a minisztérium a pénzért.
Ez azért különösen feltűnő, mert ugyanebben a szerződéslistában más megbízások tárgyát lényegesen részletesebben ismerteti a tárca. Külön bejegyzések szólnak például az állambiztonsági iratok nyilvánosságával kapcsolatos szabályozási koncepció háttéranyagainak elkészítéséről, valamint konkrét jogi képviseleti feladatokról.
A három, egyenként 3,8 milliós megbízásnál ezzel szemben csak az általános, négyszavas meghatározás szerepel.
Az azonos adatok nem bizonyítanak szabálytalanságot
Fontos rögzíteni: az azonos összeg, időszak és feladatmegnevezés önmagában nem bizonyít szabálytalanságot.
Lehetséges, hogy három különböző szakember eltérő dokumentumokat, vagy ugyanannak a munkának más-más részét vizsgálta felül. A nyilvános dokumentumból azonban ez sem derül ki.
Arra sincs bizonyíték, hogy a megbízásokat bármilyen értékhatár megkerülése érdekében választották volna szét. Ilyen állítás a rendelkezésre álló adatok alapján nem tehető.
A probléma jelenleg nem egy bizonyított visszaélés, hanem az, hogy a nyilvánosság nem kapott elegendő információt a közpénzfelhasználás érdemi ellenőrzéséhez.
Hat kérdés, amelyre választ kellene adni
- Pontosan milyen munkát takart a „szakmai felülvizsgálati feladatok ellátása”?
- Ugyanazon projekt részeként vagy egymástól függetlenül dolgozott a három megbízott?
- Milyen szakmai szempontok alapján választották ki őket?
- Milyen ellenőrizhető eredmények vagy dokumentumok készültek?
- Mi alapján állapították meg mindhárom esetben ugyanazt a 3,8 millió forintos összeget?
- Nyilvánosságra hozhatók-e az elkészült szakmai anyagok?
A minisztérium teljesítette a közzétételi kötelezettségét azzal, hogy nyilvánosságra hozta a szerződések alapadatait. A közölt adatok azonban nem elegendők annak megítéléséhez, hogy az állam pontosan mit kapott a 11,4 millió forintért.
Ez különösen annak fényében fontos, hogy a kormányváltás előtt nagyobb átláthatóságot és hatékonyabb közpénzfelhasználást ígértek.
Az átláthatóság próbája nemcsak a milliárdos botrányok feltárása. Hanem az is, hogy az állampolgár érthető választ kap-e arra az egyszerű kérdésre: mit vásárolt az állam az ő pénzéből?