Az elmúlt harminc nap csapadéktérképén a JÉGER nélkül maradt Alföld jelentős része szinte kiszáradt, miközben a rendszer működését fenntartó dunántúli megyék jóval több esőt kaptak. Ez önmagában nem tudományos bizonyíték, de a „JÉGER elűzi az esőt” elméletet meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozza.
Augusztus végén különösen látványos különbség alakult ki Magyarország csapadékellátottságában. A HungaroMet augusztus 27-ig összesített, harmincnapos térképén a nyugati és délnyugati országrész több pontján 10–40 milliméter csapadék szerepel, miközben az Alföld középső és déli területein sokfelé csupán 1–6 milliméter, helyenként egyetlen milliméternél is kevesebb eső hullott.
A térkép azért különösen érdekes, mert a JÉGER-rendszert éppen Vas, Zala, Somogy és Baranya vármegyében hagyták működni. Az ország többi részén – így az Alföldön is – a gazdák többségének kérésére leállították a generátorokat. A megmaradt berendezéseket ráadásul csak akkor kapcsolhatják be, ha a HungaroMet legalább 80 százalékos jégesőveszélyt jelez.
Ha tehát igaz lenne az egyszerű magyarázat, hogy az ezüst-jodidos jégkármérséklés „elűzi az esőt”, akkor most a működő rendszerrel lefedett nyugati megyéknek kellene a legszárazabbnak lenniük. Ehhez képest éppen az ellenkezőjét látjuk.
Egy térkép nem bizonyíték – de a konteót látványosan gyengíti
Fontos leszögezni: egyetlen harmincnapos csapadéktérkép alapján nem lehet tudományosan eldönteni, milyen hatással van a JÉGER a lehulló csapadék mennyiségére. Ehhez hosszú adatsorokra, megfelelő kontrollterületekre és a felhőkben végzett mérésekre lenne szükség.
A mostani helyzet tehát nem bizonyítja, hogy a rendszer minden körülmények között teljesen közömbös a csapadékképződés szempontjából. Azt azonban igen nehéz ezek után komolyan állítani, hogy a JÉGER működése automatikusan szárazságot okoz. A rendszer működési területén ugyanis több eső esett, mint számos olyan térségben, ahol már hetek óta kikapcsolták.
Az Ellenszél korábbi részletes cikkében is bemutattuk, hogy jelenleg nincs elfogadott tudományos bizonyíték a JÉGER és a magyarországi aszály közötti ok-okozati kapcsolatra. Ez nem jelenti azt, hogy a rendszer hatékonyságát vagy környezeti következményeit ne kellene vizsgálni. A vizsgálat azonban nem azonos azzal, hogy egy Facebookon terjedő feltételezést már előre igazságnak nyilvánítunk.
Nem tegnap kezdődött, hogy nyugaton több eső esik
A térképen látható eltérésnek van egy jóval prózaibb magyarázata: Magyarország éghajlata és domborzata.
A HungaroMet éghajlati összefoglalója szerint az ország éves csapadékmennyisége jellemzően 500 és 800 milliméter között változik. A legcsapadékosabb területek délnyugaton és a magasabban fekvő vidékeken találhatók, míg a Zagyva, a Tisza és a Hármas-Körös környéke sokéves átlagban is az ország legszárazabb térségei közé tartozik.
Ennek oka többek között a domborzat, az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger felől érkező nedves légtömegek hatása, valamint az, hogy a tengerektől távolodva általában csökken a csapadék mennyisége. A HungaroMet számítása szerint százméternyi magasságnövekedés átlagosan mintegy 35 milliméterrel növelheti az éves csapadékhozamot.
Magyarul: a Dunántúl nyugati és délnyugati része már jóval a JÉGER 2018-as országos bevezetése előtt is csapadékosabb volt az Alföld középső területeinél.
A JÉGER nem felhőradír
A rendszer talajgenerátorai ezüst-jodid-részecskéket juttatnak a légkörbe. Ezek megfelelő körülmények között jégképző magként működhetnek a zivatarfelhőkben. A cél az, hogy kevesebb nagy és több kisebb jégszem alakuljon ki, amelyek lehullás közben könnyebben elolvadnak, vagy legalább kisebb károkat okoznak.
A generátorok tehát nem folyamatosan üzemelő „felhőoszlató gépek”. Száraz időben, zivatarfelhők hiányában be sem kapcsolják őket. Azt sem tudják eldönteni, merre mozogjon egy időjárási front, és nem képesek egy országos aszály kialakítására.
A JÉGER hatékonyságával kapcsolatban ettől még maradtak jogos tudományos kérdések. Indokolt megvizsgálni, hogy a rendszer mennyivel csökkenti ténylegesen a jégkárokat, eljut-e elegendő hatóanyag a megfelelő felhőrétegbe, és arányban áll-e az eredmény a működtetés költségeivel.
Ezekre azonban mérésekkel kell válaszolni, nem fenyegetésekkel, politikai nyomással vagy közösségi médiás szavazással.
A meteorológia nem népszavazás
A kormány végül úgy állította le a JÉGER-t az ország nagy részén, hogy a rendszer csapadékcsökkentő hatását előtte nem bizonyították. A döntést a gazdák véleményéhez kötötték, miközben a tudományos vizsgálat eredménye még nem készült el.
Ez politikailag kényelmes megoldás volt: a kabinet engedett az indulatoknak, a felelősséget pedig szétterítette a termelők, a vármegyék és a később felállított szakértői testület között.
A mostani térkép viszont kellemetlen emlékeztető. A generátorok kikapcsolása után sem érkezett meg automatikusan az eső az Alföldre. Eközben ott hullott több csapadék, ahol a rettegett rendszer továbbra is működhetett.
Az aszály valódi okaival – a felmelegedéssel, a fokozódó párolgással, a talajok vízvesztésével és az évtizedek óta elhibázott vízgazdálkodással – továbbra is szembe kell nézni. Ezeket ugyanis nem lehet egy kapcsolóval leállítani, és egy ezüst-jodidos generátorra sem lehet ráfogni.
A felhők nem olvasnak Facebookot. A csapadékot pedig nem érdekli, hogy egy összeesküvés-elméletnek hány követője van.